KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Volner János képviselőtársam már ismertette a Jobbik-frakció szakmai véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban, engedjék meg, hogy én egypár gyakorlatias gondolattal és észrevétellel járuljak hozzá a törvényjavaslat vitájához.

Magyarország Alaptörvénye 45. cikk (3) pontjában foglaltak szerint a Magyar Honvédség közreműködik a katasztrófák megelőzésében, következményeik elhárításában és felszámolásában. A törvényjavaslat továbbra is résztvevőként említi a honvédséget a katasztrófaelhárítás és a polgári védelem területén. Továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a katasztrófaelhárítás, -védelem, a polgári védelem és a határvédelem egyértelműen honvédelmi feladat, vezetésére és szervezésére lehetőségeinél és eszközeinél fogva csak a honvédség alkalmas, nem beszélve annak költséghatékonyságáról. Bármelyik katasztrófának, különösen a váratlanoknak van egy olyan kezdeti szakasza, amikor pánikhangulat alakul ki. Az érintett menti a menthetőt, sokszor élete kockáztatásával is. Van, aki ész nélkül menekül, van, aki segíteni akar, van, aki információt gyűjt, van, aki önálló megoldásokat szervez. Legtöbbjüket a segítő tenni akarás vezérli, nem gondolva arra, hogy tevékenységük nem illik bele az összegészbe, akadályozzák egymást, a valóban szükséges csoportok munkáját.

Ezután, azt hiszem, kimondhatjuk az első feladatot: a lehetőség szerinti rend megteremtése a katasztrófa sújtotta területen, ahol külön kell választani a kárt elszenvedőket és a segítőket a fő feladat, az életmentés érdekében. Ezzel párhuzamosan legalább ilyen fontos a további veszélyhelyzet megszüntetése, ha kell, egyszerű lezárással, ha kell, sürgős kitelepítéssel, ha kell, más műszaki megoldással. Ezeket a legfontosabb feladatokat követhetik az anyagi károk mérséklésére, a következmények felszámolására irányuló tevékenységek. A részletek már sokkal bonyolultabbak. Két irányból közelíthetjük meg a megoldási lehetőségeket, ami az objektív helyzetből adódik: vannak a kárt elszenvedők és a kárelhárításban segítők. A két oldalt egy nagyon kemény, de ugyanakkor kreatív, határozott vezetésnek kell összekapcsolni.

Az első és legfontosabb kapaszkodó az adott területen fennálló veszélyhelyzet. Ha a földrengést kizárjuk, szinte minden fennálló katasztrófaveszélyre készíthető valamiféle prognózis. Lehet ez árvíz, téli elemi csapás, ipari katasztrófa, tömegrendezvény; egyes építmények milyen határig bírják a viharokat, elvezethető-e a lehető legnagyobb mennyiségű csapadékvíz, és még számtalan veszélyforrás lehet a közműhálózatból, az erdőtűzből, az öngyulladásos tőzegmezőkből eredően. Ezt a veszélyelemzést érvényes törvényeink rábízzák az önkormányzatokra, nekik viszont sem hozzáértésük, sem pénzük, sem információjuk nincs a védelmi tervek elkészítéséhez. Ha a kolontári polgármesternek lett volna egy vázlata a vörösiszap lezúdulási útjáról, esetleg még egy riasztási rendszer is működött volna a sár mozgásáról a falu irányába, lehet, hogy most nem lennének gyászoló családok Kolontáron.

Nyugodtan kijelentjük, hogy ezt a veszélyhelyzet-tervezést - törvény ide vagy oda - nem lehet segítség nélkül az önkormányzatokra bízni. Ezért célszerűnek látom, egyben javaslom a megyei közigazgatás keretén belül, katonai közigazgatás címen egy összevont szervezet létrehozását a jelenlegi polgári védelmi, katasztrófaelhárítási, védelmi bizottsági, kiegészítő parancsnoksági állományokból. A meglévő feladataik mellett - amelyeket így még hatékonyabban tudnának ellátni - feladatuk lenne megyéjük katasztrófakitettségének elkészítése, a feltételezhető veszélyforrások elleni tevékenység tervesítése. Meg kell változtatni az ellenőrzések jogi alapját is, és tulajdonviszonyoktól függetlenül szigorú, állami kézben tartott szakhatósági ellenőrzést kell bevezetni.

A mentettek, kárt szenvedettek oldaláról még két igen fontos elemet szeretnék kiemelni: az egyik az állandó tájékoztatás, a másik a logisztikai ellátás. Nem hiszem, hogy a tájékoztatás szükségességét bárki kétségbe vonná - gondoljunk csak arra az emberre, aki esetleg a családtagjáról nem tud, nem ismeri a vagyona sorsát, nincs információja az állatairól, nem ismeri sem közeli, sem távolabbi jövőjét. Az információátadás gyakoriságát, minőségét nem lehet meghatározni - állandónak és egyben személyre szólónak kell lennie. A félinformáció vagy nagyvonalú, általános odavetés gyakran károkat okoz. A logisztikai ellátásuk a napi ellátástól az egészségügyön át az elhelyezésig szigorú, centralizált vezetést igényel. Alapszabály, hogy a károsultakat mások ellátásával terhelni nem szabad. Gyakori eset az árvíznél - a vörösiszapnál is előfordult -, hogy az érkező segítő csoportoknak nincs szállása, étkezése, megfelelő felszerelése, ezért aztán tenni akarásukkal több galibát okoznak, mint amekkora a segítség haszna. Szintén sokszor hallhatók, tapasztalhatók a felesleges, rossz ütemben vagy rossz helyre érkező adományok okozta gondok: nem kérünk többet ruhát, nem kérünk romlandó élelmiszert, az építőanyagot, bútort, háztartási gépeket nem kérjük. Minden ellátási, elhelyezési, felszerelési anyag fogadása, mozgatása, igénye pontos tervezést és szervezést igényel. A felsoroltak, úgy érzem, elegendő indokot adnak arra nézve, hogy a logisztikai biztosítás a károsultak oldalán szigorú centralizmust követel, legyen az adomány vagy ellátási kötelezettség. Minden logisztikai mozgás csak az e feladattal megbízott, ideiglenes szervezet jóváhagyásával történhet.

A kárelhárításban, megelőzésben dolgozók csoportja ezer apró elemből tevődik össze. Ha csak a szervezeteiket tekintjük, már akkor sem biztos, hogy valamennyit sikerül felsorolni: a katasztrófaelhárítás, a rendőrség, a honvédség, a polgári védelem, az egészségügy, a közműhálózatok fenntartói, a Vöröskereszt, a speciális mentőcsoportok, a különböző szaklaboratóriumok, mérnökcsoportok, geológusok, önkéntes csoportok, karitatív szervezetek, a közútkezelők, a vízügy szervezetei, meteorológusok, veszélyes üzemek szakmérnökcsoportjai, bányamentők, tűzszerészek, és még az is lehet, hogy most csak a felét soroltam fel. Ha még áttekintenénk az egyes felsorolt szervezetek több tíz vagy száz szellemi és fizikai képességét, több ezer kis építőkockát kapnánk, amelyek célszerű alkalmazásának képessége adja a legeredményesebb védekezést.

Mit is lehet kezdeni ezzel az óriási, ezer elemből álló, meglévő kapacitással? Ha nincs terv, nincs prognózis, majdnem semmit. Kit riasztunk, kit nem? Milyen az ütemezés, milyen a tartalékképzés, milyen anyag, mennyi élelmiszer, mennyi szállás, mennyi felszerelés szükséges? Csak néhány konkrét helyzet az érthetőség kedvéért: külterületi, milliárdos értékű állattartó telepen megszakad az áramszolgáltatás - ki biztosítja ideiglenesen az elektromos ellátást és mivel? A havas úton biztos, hogy a kamion bicskázik be először, percek alatt többméteres hótorlaszt okozva - ki húzza ki és milyen erővel? Fel kell robbantani a kialakult jégdugót jeges árnál - ki teszi, mivel, hol a szükséges felszerelés? Ég az erdő - ki és mivel készíti a tűzmentes sávot a tűz továbbterjedésének megakadályozására? És sorolhatnám a végtelenségig.

Csak érzékeltetni akartam hazánk katasztrófatérképének nélkülözhetetlen és sürgető elkészítését. Természetesen nem arról van szó, hogy minden helyzetre külön szervezetet kellene létrehozni. A képesség ezrei legyenek ott a fiókokban, az adott helyzetben azt a fiókot választja a vezetés, amelyikre szükség van. Azt jól kell érteni, hogy mindenre van célszerű megoldás, objektív lehetőség, csak a pillanatnyi ötletek helyett a tervezett, készenlétben lévő erőket kell mozgatnunk.

(12.30)

Már többször említettem a két oldal, a segítők és a mentettek közötti összhangot megteremtő vezetést. Ezt a rendkívül fontos elemet szintén gyakran szétzilálja, gyengíti a segíteni akarás. Mindenki, az országos szervektől a helyi földmunkagép-kezelőig segíteni, saját kútfő szerint vezetni akar.

Miskolcon az árvízvédekezés vezetését legalább 150 fő képezte. Kolontáron a második napon 70-80 fős vezető stáb létezett. Ennyi ember még beszélgetni sem tud, a vezetésben pedig egymást akadályozzák. Ezért rendkívül fontos, hogy az országos legmagasabb szintű vezetés törvényekkel, szabályokkal, mozgósítási rendszerekkel, kirendelésekkel, tartalékképzéssel biztosítsa a mentés szükségleteit.

Az operatív vezetés, ha úgy tetszik, adott körülmények között élet-halál ura. A helyszínen szerzett információk alapján hozza meg döntéseit, fogalmazza meg igényeit az országos vezetés felé. Még önmaga személyi összetételén, kiegészítésén is szükség szerint változtat. Árvíz esetén természetes, hogy a vízügyi szakember kiemelt szerepet kap. A téli hóakadályoknál a közlekedés megfelelő szintű vezetőjéé ugyanez a szerep.

A meghatározó vezetési csoport létszáma nem lehet több 10-20 főnél. Minden információ, a mentettek szükséglete, a segítők kapacitása és szükséglete csak rajtuk keresztül valósulhat meg. Ugyanakkor a részterületek vezetőinek szakmai kompetenciáját a legnagyobb szabadságfokkal biztosítani kell. Ha például a rendfenntartás elvi követelményeit az operatív vezetés meghatározta, ennek mikéntjét már a felelős rendőr fogja eldönteni. Ha eszközrendszere kevés, igényeit az operatív vezetésen keresztül terjeszti fel. Így ki van zárva, hogy nincs meg a pihenési, étkezési feltételük, hiányos a felszerelésük.

A vezetés kapcsán rendkívül fontos a zárt, a lehető legkisebbre csökkentett információs háló. Ez a rendszer nem zárja ki más kapcsolatok létét, de biztosítja a meghatározó intézkedések célba juttatását, egyben kiszűri a felesleges, zavaró adatok bejutását a rendszerbe.

Végül felmerül a kérdés: ki, illetve kik legyenek e bonyolult, nagy rendszer kidolgozói, összefogói, adott esetben irányítói? Jelen információk -sajnálatos tapasztalatok - alapján majd' mindenki a katasztrófaelhárításra voksolna. Tevékenységük, szervezeteik munkája nélkülözhetetlen, eredményeik, teljesítményük csak főhajtást érdemel.

Mindezek mellett a katasztrófaelhárítás teljes skálája egyértelműen védelmi tevékenység. Nemcsak törvényi kötelezettsége miatt, hanem a meglévő képességei miatt is, kisebb szervezeti módosítással, az országot átfogó tervezésre és vezetésre csak a hadsereg képes. Nincs arról szó, hogy egy közúti baleset vagy tűz esetén álljon fel a honvédelmi operatív vezetés, de amikor már több tárcát érintő veszélyhelyzetről, esetleg korlátozott kiterjedésű rendkívüli állapotról van szó, igenis álljon fel egy sziklaszilárd, szükséges szakemberekkel megerősített honvédelmi vezetés.

Katasztrófák sajnos mindig lesznek, meggátolni nem tudjuk. De ha legjobb tudásunk szerint készülünk rá, hatásaikat jelentősen csökkenthetjük. Természetükből adódóan nem igazodnak választási ciklushoz, nem kampányszerűen következnek be, nem vesznek figyelembe mesterségesen kitalált gazdaságirányítási rendszereket. A természet megfellebbezhetetlen törvényei vezérlik őket. Tulajdonságaik, hatásaik kellő ismeretében jól felkészült, gyorsan aktivizálható, pontosan tervezett, szilárdan vezetett, folyamatosan szinten tartott csoportokkal, szervezetekkel védekezhetünk hatékonyan ellenük. E felvázolt rendszer teremtheti meg véleményünk szerint mind a mentettek, mind a segítők hitét és bizalmát, ami a védekezés erkölcsi alapját képezi.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu