MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem kívánom szaporítani azoknak a sorát, akik idézetekkel és egyéb érvekkel támasztották alá, hogy milyen nagyszerű is a nyelv, milyen nagyszerű ezen belül a magyar nyelv. Ha egy ilyen vetélkedőbe most belefutnánk, akkor valószínűleg napokig is itt ülhetnénk, hogyha akárcsak a magyar nyelv- és irodalomtörténetből próbálnánk szemelvényeket hozni ennek alátámasztására, és azt gondolom, hogy ezeknek az idézeteknek, szemelvényeknek az igazságában nem is kételkedik egyikünk sem.

Éppen ezért már rögtön a határozati javaslat 1. pontjánál nekem lenne egy óvatos javaslatom, anélkül, hogy itt fogalomtisztázó vagy fogalompontosító elemzésekbe akarnék belefutni. Úgy fogalmaz a javaslat, hogy "Az Országgyűlés, felismerve azt", én itt ezt kicserélném arra, hogy "elismerve". Nem akarok itt a szemantikai értelmezés lehetőségeire kitérni, de hát nem most ismerjük ezt föl, mi sem most ismerjük föl, és nyilván az előzőekben elhangzott idézetek is jelzik, hogy elég sokan vannak olyanok, akik fölismerték a nyelvnek a jelentőségét. Ez apróságnak tűnik, de talán ilyen szempontból lehet ennek is jelentéshordozó ereje vagy jellege.

Pár megjegyzésem lenne az elhangzottakhoz is. Úgy érzékeltem a hozzászólásokban, nem vitatva a jelentőségét ennek a területnek, de túl sok a historizálás, sőt sokszor a teatralitást is túlzottnak érzem. A nyelv tudniillik nem zárvány, nem egy kegyhely, hanem valóban, ahogy Pálffy képviselő úr is mondta, egy élő, organikus, állandóan fejlődő, változó képződménye az emberi szellemnek, és mint ilyenhez érdemes igazán közelíteni és mint ilyet óvni és védeni, de természetesen megfelelő nyitottsággal.

Éppen ezért a 3. pont rendelkezik arról, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a tudományos élet szereplői, egyházak és civil szervezetek bevonásával készítsen jelentést, egyfajta elemzést a nyelv állapotáról. Ha jól emlékszem az itt elhangzottakra, az idézeteknek a meghatározó része író volt, hiszen a nyelvvel bánni tudók közül azért különleges szerepe van az íróknak és a művészeknek, költőknek. Én adtam be egy olyan módosító javaslatot, amely kiegészítené a fölkérendők listáját. Talán nem kell túlzottan hosszan indokolni, hogy miért, kiegészíteném az irodalmi, művészeti élet szereplőivel, őket is érdemes megkérdezni arról, hogy hogyan látják a mai nyelv állapotát, írókat, költőket, színészeket, akiknek a nyelvtudása és a nyelvvel való bánásmódja mindenféleképpen meghatározó.

Még egy területet hiányolok ebből a listából: az oktatási intézményeket. Hogyha tudni akarjuk, hogy milyen nyelvi jelenségek tapasztalhatók, akkor érdemes a különböző korosztályoknak a nyelvhasználatát is megvizsgálni, a gyerekeknek a nyelvi szokásait, nyelvi fordulatait, a kamaszokét és így egészen akár a felsőoktatási intézményekig elmenve. Úgy gondolom, nem vitatom az egyházak szerepét ebben a feladatsorban, szó nincs róla, de talán a nyelvhasználathoz az általam említett intézményeknek, szereplőknek, embereknek van köze, és érdemes kikérni a véleményüket, hogy ők hogyan látják a mai magyar nyelv állapotát.

Tehát zárásképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy a Lehet Más a Politika természetesen támogatni fogja ezt a határozati javaslatot, de én óvnék a kánongyártó hevülettől, és óvnék a kényszerítő megoldásoktól is. Nem látnék helyesnek semmilyen olyan megoldást, ami kényszerek hatására várna javulást akár a nyelvhasználatban. A kánongyártás és a kényszerítés helyett szabatos megfogalmazásokat ajánlok, odafigyelést és érzékenységet, és nyitottságot is ajánlok még, akár a nyelv változásai iránt is.

Csak egyetlen pici példa: elhangzott, nem mondok most nevet, de éppen az egyik hozzászólásban hangzott el, hogy óvakodjunk a különböző külföldi nyelvi, idegen nyelvi hatásoktól, a sok ócska szlengtől. Látszik, hogy itt azért már zavarban van a nyelvhasználat, ócska fordulat és a többi. Tehát nem szabad ebben az esetben túlzottan rigorózusnak lenni. A nyelv folyamatosan fejlődik, változik, természetesen azokra a jelenségekre föl kell hívni a figyelmet, amelyek valóban károsak, és felhívnám a példamutatásra is a figyelmet, a közbeszédnek az állapotára, minőségére és mindazoknak a megnyilvánulásaira, akikre nagyon sokan odafigyelnek, már csak a közszereplői mivoltuk miatt is.

A központozási hibákkal és az apró elütésekkel, elírásokkal kapcsolatban csak annyit, hogy beadtam ezzel kapcsolatban valóban én is módosító indítványokat, de most nem tartanám elegánsnak, hogyha hosszasan kitérnék erre.

Köszönöm szépen - és támogatni fogjuk a javaslatot.

Forrás: parlament.hu