MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bevezetésképpen kénytelen vagyok egy reflexióval kezdeni: a bizottság részéről Gulyás képviselőtársam sajnálatos módon arról számolt be, hogy ellenzéki képviselő nem vett részt a bizottsági ülésen, ami sajnálatos dolog, és nemigen gyakori, azt gondolom. Tehát ennek a megjegyzésnek vagy ennek a tényismertetésnek lehet esetleg rossz értelmezése is. Feltételezem, hogy javítani lehet az Országgyűlés működésének munkarendjén, hiszen nagyon sokszor találkoztunk olyan jelenséggel itt a Házban, amikor a kormánypárti képviselők részéről maga az előterjesztő sem volt jelen. Tehát ebből most ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, csak kénytelen voltam reflektálni az ön által elmondottakra, tudniillik semmiféle tartalmi vagy egyéb jelentés vagy háttérszándék emögött nem húzódott meg, mint ahogy, remélem, ki fog derülni a hozzászólásomból, éppen ellenkezőleg.

A másik: a miniszter úr expozéjában elhangzott a nemzeti identitásképzés viszonyulása a felgyorsult és globalizálódó világhoz, és ennek a folyamatnak a veszélyeire hívta fel a figyelmet, azokra a nehézségekre, amelyek a nemzeti önazonosság meghatározására hárulnak ebből fakadóan. Én egy kicsikét máshonnan közelítenék ehhez. Valóban megvannak a veszélyek, nagyon nehéz az önazonosság meghatározása ebben az információhalmazzal agyonzsúfolt világban, viszont több az igazodási pont is. Tehát amikor önazonosságról beszélünk, identitásképzésről beszélünk, akkor az nem árt, ha minél több szempontot, minél több információt, minél több igazodási pontot birtokolunk, hogy ez minél pontosabb legyen. Tudniillik itt elhangzott az identitásképzés, az önazonosság, önbecsülés, de hozzátenném - nem mint kiegészítő fogalmat, hanem mint ebbe beleértendő tartalmat - a pontos önismeretnek a kérdését is, és ebben bizony fontos szerepe lehet annak, ha minél több szempontból közelítünk a saját hagyományainkhoz, történelmünkhöz, önmagunkhoz, mindenkori helyzetünkhöz. És most lássuk a törvényjavaslatot!

Előrebocsátom, hogy a Lehet Más a Politika támogathatónak és támogatandónak tartja ezt a törvényjavaslatot, valóban nagyon fontos dologról van szó. Nagyon helyes az is, hogy sok pontosítást tartalmaz a törvényjavaslat a 2001. évi LXIV. törvényhez képest, rögtön a 7. § 27., 28. pontokkal történő kiegészítése fogalompontosítást tartalmaz, méghozzá a történelmi emlékhelynek és a nemzeti emlékhelynek a fogalmát tisztázza, pontosítja. Nagyon helyes ez a precizitás, ez a körültekintés, és van egy olyan tartalmi eleme a dolognak, ami hangsúlyos, és majd később visszatérek rá: megjeleníti a szövegben a velünk élő nemzetiségek szerepét is az identitásképzésben. Ezt egy nagyon fontos szempontnak gondolom; elég sok olyan történelmi tévedést, hibát, politikai gyakorlatot tapasztalhattunk, láthattunk, olvashattunk, amely más irányban képzelte el az önmeghatározás lehetőségeit - ez a kitétel, azt gondolom, irányadó, követendő és pontos.

A 4. fejezet Az emlékhelyek védelme címet viseli, és ebben a fejezetben jelenik meg az emlékhelyek kialakításával, gondozásával, védelmével és az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásával összefüggő szabályozás. Itt van egy kis problémám, de meggyőzhető vagyok. Egyrészt adott a kultúráért felelős miniszter, aki az emlékhelyekért felel, és adott a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság létrehozására és felügyeletére a kormány által rendeletben kijelölt miniszter - itt egy másik miniszterről beszélünk -, és a kettőnek az együttműködését írja elő ez a törvényjavaslat. Nekem csak az a problémám, hogy nem válik-e így bonyolulttá a rendszer, a működőképességnek, a hatékonyságnak nem megy-e a rovására ez a fajta felállás, jóllehet még olyan problémákat is észleltem, hogy mintha ellentmondás lenne, hiszen a miniszter feladatai között rögzíti, hogy az emlékhelyekkel összefüggő feladatok tekintetében a miniszter a bizottság felett szakmai irányítási jogkört gyakorol. Tehát adott egy miniszter, aki felügyeli ezt a bizottságot, és egy miniszter, aki szakmai irányítási jogkört gyakorol - ezt megismétli aztán az indokolás is.

(13.50)

Nincs itt esetleg fölösleges átfedés? Nincs-e valami szerkezeti zűrzavar? Tehát meggyőzhető vagyok róla, csak így, ebben a formában, ahogyan a javaslat rögzíti, nem egyértelmű, hogy nem lesz-e probléma a működtetésben.

A következő a 61/E. § (1b) bekezdése úgy fogalmaz az emlékhely meghatározása kapcsán, hogy "az ország politikai életében irányadó állami döntés, intézkedés valósult meg". Én ezt egy kicsit pontosítanám, mert elég sok olyan politikai döntés vagy állami döntés, intézkedés született, amely nem biztos, hogy emlékhely létesítésére alkalmas, és mégis meghatározó volt, tehát ennek a tartalmát én egy kicsikét árnyalnám.

A következő kitételem vagy észrevételem pedig ugyanezen szakasz (2) bekezdésére vonatkozik: "A történelmi emlékhelyeket egységes arculatú - magyar és angol nyelvű - ismertető táblával kell megjelölni." Erről azt gondolom, hogy ha már nagyon helyesen tartalmazta a fogalom tisztázása a nemzetiségek szerepét, és ha már említette a miniszter úr a globalizáció veszélyét és egyáltalán a környezetünket, akkor nagyon helyesnek látnám, és ilyen irányú módosító indítványt adtam is be, ha egy bizonyos emlékhely esetében, legyen az történelmi vagy nemzeti emlékhely, ha van ilyen, az érintett nemzetiség nyelvén is fogalmazzuk meg a szöveget, jóllehet, tartalmában nyilván az angol vagy a magyar nyelvű szöveg is utal majd rá, de ennek azért van egy szimbolikus, fontos gesztusértéke, tehát ezt nagyon ajánlom a figyelmükbe, fontolják meg, hogy az ilyen esetekben az adott nemzetiség nyelvén is szerepeljen a szöveg az ismertető táblán.

Helyesnek látom az 5. §-ban az épített környezet mellett a történeti táj fogalmának megnevezését, bevezetését, ez is egy helyes szemlélet. Nemcsak Tokaj környékére és Tokajra kell itt összpontosítani, adódhatnak olyan helyzetek, amikor e fogalomkörbe az ország más tájegységei is bevonhatók lesznek, de mindenféleképpen üdvözlendő, hogy ez megjelenik a szövegben.

Ami viszont tanulságos a mostani általános vitából is, én nem kívánok itt a jegyzék tartalmi elemeibe beleszólni, eleve úgy gondolom, ez majd egy későbbi folyamat része lehet, de az már látszik, hogy jó lenne pontosan tisztázni a javaslattétel eljárásrendjét, tehát azt, hogy az egyes helyszínek emlékhellyé nyilvánításának mi lesz az eljárásrendje; nehogy itt aztán ideológiai vagy pártpreferenciák alapján történjen egyfajta ötletbörze, ezt pontosan rögzíteni kell.

Még egy kritikai észrevételem van a végén. Azt nem látom helyes módosításnak, hogy a történelmi emlékhely esetén nem országgyűlési határozat dönt, hanem kormányrendeletben kívánja ezt a javaslat szabályozni, míg a nemzeti emlékhelyeknél meghagyja a jogalkotói hatáskört, tehát törvényszinten rendezi. Az ilyen szimbolikus természetű ügyeknél, ahol ráadásul lehet is számítani a konszenzusra, szerencsésnek látnám, ha a sokat hangoztatott nemzeti egység jegyében nem a kormány fennhatósága alá vonná a történelmi emlékhelyek kijelölését, hanem meghagyná országgyűlési hatáskörben, hiszen ha a nemzeti összefogást, a nemzeti egységet valóban meg akarjuk jeleníteni, annak a legfontosabb, legkiemeltebb színtere maga az Országgyűlés. Nem helyes lépés, nem jó tartalmú lépés ebből visszább lépni és a kormány fennhatósága alá vonni, mert ilyenkor ez felvethet olyan kérdéseket, amelyek esetlegesen a szándék nemességét is megkérdőjelezhetik, és nem minden alap nélkül, tehát kérem, ezt is fontolják meg. Ilyen tartalmú módosító indítványt is fogok beadni.

Összességében magát a törvényjavaslatot a Lehet Más a Politika támogathatónak tartja, támogatni is fogjuk. Kérem önöket, hogy a fölvetett észrevételeket úgy értékeljék és úgy értelmezzék, mint javító szándékkal megfogalmazott javaslatokat, és a módosítóinkhoz is így álljanak hozzá.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu