NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szőcs Géza Államtitkár Úr! - ha már pillanatnyi éberségével megtiszteli a vitát a kormány egyedüli képviselőjeként ezen a napirenden. Egy jó javaslat fekszik előttünk, ennek ellenére engedjék meg, hogy szakítsak a már-már gyakorlattá váló tendenciával, hogy itt ünnepi köszöntőket mondanak egyesek különböző kormánypárti törvényjavaslatok esetén, hiszen azt gondolom, hogy még ennek a jó javaslatnak az esetében is ezt hagyjuk meg november 13-ára, a magyar nyelv napjára.

Most általános vita zajlik, ezért annak ellenére, hogy bár egyetértek a javaslattal, engedjék meg, hogy azért némileg vitatkozzam is. Annál is inkább, mert a Jobbik felszólalójaként kértem most szót, hiszen a bizottság többségi előadója nem lehettem, sőt mi több, L. Simon László fel is háborodott azon, hogy egyáltalán erre a feladatra javasoltam magamat - még ha egyet is értettünk -, pedig az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaként, amely ezt a javaslatot tette, nagy szívügyem a magyar nyelv napja. Ez nagy szívügyem, és ha többségi előadóként nem is mondhattam el a gondolataimat, korábban a Kerekes Barnabás által szervezett Országos Ifjúsági Anyanyelvi Parlamenten, hosszú évekkel ezelőtt, már hitet tehettünk mi, anyanyelvápolók - elsősorban anyanyelvvédők, bár a nyelvművelés is szép dolog - amellett, hogy bizony szükség lenne egy ilyen emléknapra is, ha már annyi mindennek van emléknapja, ahogy olvashatjuk ezt Balázs Géza, az Anyanyelvápolók Szövetsége tanszékvezető alelnökének honlapján. Bizony, ő is fájlalta egy kicsit, hogy a hírekből rendszerint kimaradt, hogy ezt a javaslatot bizony Graf Rezső kezdeményezte az Anyanyelvápolók Szövetségének IX. tisztújító közgyűlésén, 2008. december 6-án, méghozzá akkor végül április 23-át javasolta az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöksége, majd az egész tisztújító közgyűlés is ezt a napot nyilvánította a magyar nyelv napjává, hiszen abban az évben nyílt meg A Magyar Nyelv Múzeuma Kazinczy Ferenc nyelvújító egykori birtokán, a Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalmom.

Nagyon fájó számunkra, hogy mindezek után nem kerülhetett be a határozati javaslat érdemi részébe - és még az indokolásába sem - ez a történeti visszatekintés. Azt gondolom, méltó megnevezni, hogy honnan jött az ötlet. Önök rendszeresen ékeskednek más tollával; örülök, hogy azért a miniszter úr bevezetőjében most hallhattuk ezt a felvezetést. Én azért úgy gondolom, hogy egy módosító javaslattal ezt illő is belefogalmazni a szép körmondatok közé.

Ha már erről a módosításról is beszélünk, hogy a korábbi javaslattal szemben nem április 23-a, hanem november 13-a lesz a magyar nyelv napja, akkor azt kell mondanom, hogy igazat adok, még az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaként is, hiszen akkor még érthető volt, hogy a hirtelen fellángolásban - hiszen abban az évben alakult meg A Magyar Nyelv Múzeuma - azt gondolhattuk, mi, nyelvápolók, hogy ez egy történelmi tett. Így az évek múltával azonban meg kell állapítanunk, hogy ez az 1500 négyzetméternél is nagyobb területen elhelyezkedő múzeum nem töltötte be azt a küldetését, amit pedig betölthetne, hiszen egy 800 millió forintból létrehozott, kitűnő intézményről van szó. Önök 800 millió forintot költenek stílszerűen a nemzeti konzultációra is; ennél nyilvánvalóan sokkal nagyobb társadalmi haszna van A Magyar Nyelv Múzeumának, amely létrejöhetett, azonban azt gondoljuk, hogy nagyobb médiafigyelmet is kaphatna. Talán ezért is jó lesz ez az emléknap, hogy iskolások is ellátogassanak oda nagyobb számban. Sőt mi több, oda is süllyedhetett ez az intézmény, hogy legutóbb, idén június 18-án már egyenesen Schmitt Pál tartott ott beszédet, és beszélt arról, hogy bajban van a magyar nyelv; ide is eljuthattunk.

De a viccet félretéve: valóban, ennek az intézménynek nagyobb szerepet is szánunk, és így az idők távlatából elmondhatjuk, hogy önmagában ennek a múzeumnak a megnyitása még nem biztos, hogy ennek az emléknapnak a legfontosabb apropója lehet. Ezért egyetértünk a módosítással, hiszen egy kis idő távlatából már könnyebb megállapítani, hogy mi történelmi és mi nem, amire a fideszes kormánytöbbség sem volt képes, hiszen a forradalmi mámorban, győzelmi mámorban arra ragadtatta magát, hogy a közintézményeket kötelezze, hogy függesszék ki az ő győzelmi himnuszukat, a nemzeti együttműködés nyilatkozatát. Úgy azt gondolom, hogy idő távlatából, ahogy arról is, ugyanúgy A Magyar Nyelv Múzeumáról is meg lehet állapítani, hogy még várat magára, hogy beteljesítse teljes küldetését. Bár az Anyanyelvápolók Szövetségének kihagyása egy fájó pont, azonban van, ami még ennél is fájóbb pont, ez pedig az, hogy nem minden törvény teljesült a korábbi időszakban sem, és most efelett, úgy látom, hogy itt a dicshimnuszok és ünnepélyes köszöntők közben szemet hunynak.

Hadd idézzem például a 2001. évi XLVI. törvényt, tehát a korábbi Orbán-kormány idején hozott jó javaslatot, amely a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szólt, és a mai napig nem teljesítik. Én azt gondolom, előremutató javaslat, hogy jelenleg van egy intézkedési terv a határozati javaslat rendelkező részében, azonban szükségesnek tartom kiegészíteni egy másik ponttal is, amelyben az Országgyűlés felhívja a települési önkormányzatok jegyzőit, hogy maradéktalanul szerezzenek érvényt az előbb hivatkozott törvény 2. §-ában foglaltaknak, tehát kötelezzék az üzleteket felirataik magyar nyelvű megjelenítésére, hiszen az előbb említett intézkedési terv hasznos, de minden törvény annyit ér, amennyit abból megtartanak. A jegyzők pedig, igenis, kezdeményezőbben is felléphetnének az előző Orbán-kormány idején meghozott törvény alapján. Ezért is lenne szükséges erre a fontos pontra külön felhívni a figyelmet, amire van lehetőség egy országgyűlési határozatban. Nemcsak a kormányt lehet felkérni bármire, azt gondolom, az Országgyűlés felhívhatja a jegyzők figyelmét is erre a lehetőségre, és ezáltal reményeink szerint például a november 13-ai ünnepeken is szóba kerülhetnek majd az efféle feladatok is, hogy az ünneplésen kívül valamit tegyünk is majd a jövőben a magyar nyelv védelméért.

Végül engedjék meg, hogy pikáns módon felhívjam a figyelmüket arra is, hogy a magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslatban ismételten sikerült néhány helyesírási hibát véteni. Nem szoktam ezekre felhívni a figyelmet más esetekben, egyedül az alaptörvénynél tettem - azért mégiscsak mondjuk ki, hogy az egy szent ügy lenne normális esetben -; most megint nem bírom megállni. Egy szűk, tulajdonképpen háromoldalas vagy háromszor negyedoldalas javaslat van előttünk, és mindegyik oldalon sikerült hibát ejteni.

(14.50)

Hadd említsem csak a címlapon - sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, pedig jó lenne, ha a saját titulusát vagy minisztériumát le tudná írni helyesen -, a "nemzeti erőforrás miniszter" ugyanis nem három szó. Erre kértem hivatalos szakvéleményt is a Balázs Géza által alapított Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda honlapján, a www.e-nyelv.hu június 17-ei bejegyzése is erről szól. Kérésemre oda felkerült egy ilyen bejegyezés is, ami egyértelműen elmondja és elemzi hosszan, hogy miért úgy kell írni, egy szóban a nemzetierőforrás-minisztert, egy kötőjellel, tehát nemzetierőforrás-miniszter. Legyenek szívesek mind ebben az előterjesztésben máskor, bár most már módosító javaslattal nem lehet a fedlapot, a címlapot korrigálni, de legyenek szívesek mind a minisztert, mind a minisztérium megnevezését ezen kívül helyesen használni. Elfogadhatónak nevezi még ez a hivatkozott szakvélemény a két szóban történő írást, "nemzeti erőforrásminiszter" formájában, azonban a jelenlegi háromszavas forma semmiképp sem elfogadható. Ha már a magyar nyelv védelméről szó esik, akkor legyenek szívesek ezt is betartani.

Az indokolás szintén nem javítható, de ott is van sajnos helyesírási hiba. Amikor a nyelvvédelemmel és -fejlesztéssel kapcsolatos tudásról beszélnek, akkor ugye "nyelvvédelemmel és nyelvfejlesztéssel"-re kívántak utalni, csak ezt a bizonyos kötőjelet nem a "fejlesztés" szó elé tették, hanem a "nyelvvédelem" mögé, ami teljesen értelmetlen, értelmezhetetlen helyesírásilag, nyelvtanilag. Sajnos ezt sem tudtam módosító javaslattal korrigálni, ez is most már így marad meg az utókor számára pikáns módon.

Viszont van egy, amit tudunk javítani, hiszen rövid, féloldalas, negyedoldalas rész maga az országgyűlési határozat, és abban is van egy helyesírási hiba, egy vesszőhiba, amit szükséges javítani. Erre is egy módosító javaslatot benyújtottam, hiszen amikor arról beszél, hogy a felsoroltak érdekében november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánítja az Országgyűlés, akkor az "érdekében" szó után nem szükséges vesszőt tenni természetesen. Ezt is, pontosabban ezt volt alkalmam egy módosító javaslattal is korrigálni, amit azért kérek fokozottan, hogy fogadjanak el, és emelkedjenek felül az irántam érzett gyűlöletükön, mert mégiscsak egy vesszőhibáról van szó, egy aprócska vesszőhibáról, ennyit talán még az én javaslatomra is elfogadhatnak. Képzeljék el, nehogy már pont egy ilyen törvény kapcsán forduljon elő elsőként az a történelmi eset, hogy esetleg Schmitt Pál visszaküldi megfontolásra ezt a törvényjavaslatot, mert annyira zavarná őt ez a helyesírási hiba.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu