PÁL TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A katasztrófák, a veszélyhelyzetek elhárítását végző, a tüzet oltó szervezetek kiemelt és fontos szerepet töltenek be mindennapjainkban, sok esetben észre sem vesszük azt, hogy ezek a szervezetek rendszeresen végzik munkájukat. Talán ez a szerencsésebb helyzet, ugyanis ez azt jelenti, hogy nem történik kirívó esemény, de ez egyben azt is jelenti, hogy kiemelkedően jól végzik a munkájukat.

Ahhoz, hogy minden összhangban működjön, minden összehangoltan működjön, szükség van egy olyan törvényre, amely megfelelő háttérszabályozást nyújt a terület működéséhez. Már a rendszerváltás idején is felmerült az igény, hogy szükség lenne egy egységes szabályozásra, amely a tűzoltás, a műszaki mentés, az árvizek és egyéb katasztrófák esetén egységes szabályozást nyújt. Ez a törvény született meg valójában 1999-ben, és 2000. január 1-jétől lépett hatályba.

Ez a törvény a tűzoltóság, a katasztrófavédelem, az önkormányzatok együttműködésén alapuló és egymásra épülő, de egységes, működőképes rendszert hozott létre. Az elmúlt évtized igazolta, hogy a kialakított tervezési, irányítási, szervezési és működési rendszer és azok egymásra épülése alkalmasan látta el a feladatot, megfelelt a veszélyhelyzetek kezelésére. Ugyanakkor el kell ismernünk azt is, hogy tíz év hosszú idő, és szükséges lehet a törvény és a rendszer felülvizsgálatára, az elmúlt időszaknak ugyanis az volt a tapasztalata, hogy az akkor megfogalmazott törvény végrehajtása során bizony nem mindent lehetett maradéktalanul megoldani, nem mindenre lehetett maradéktalanul jó választ adni. Ennek egyrészt az volt az akadálya, hogy nem voltak források, sem a központi kormányzatnak nem volt erre megfelelő forrása, sem pedig a helyi önkormányzatok nem rendelkeztek elegendő pénzzel.

Mégis azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban - még akkor is, ha volt egy-két elég súlyos esemény Magyarországon - azért ezek a szervezetek, mind a helyi önkormányzatok, települési önkormányzatok, mind a tűzoltók, katasztrófavédelmi szakemberek azért helytálltak és tették a dolgukat. Gondoljunk csak az árvizekre, akár a dunai vagy a tiszai árvizekre, a nagy balesetekre, a vasúti balesetekre, a közúti balesetekre, azok mentésére, de ilyen volt Kolontár vagy a különböző műszaki mentések, amikor világháborús bombákat találtak vidéken vagy éppen Budapest valamelyik kerületében.

Úgy véljük, hogy ez a törvényjavaslat viszont nem szól másról, mint egy centralizált szervezet kialakításáról. Nem látjuk a javaslatból, hogy mi lesz a vége: egy totális független szervezetet akarnak-e létrehozni; létrejöhet egy olyan mamutszervezet, aminek a fenntartása nagyon komoly költségeket fog róni a mindenkori költségvetésre, és akkor megint ott tartunk, mint a mostani szabályozás által kialakított rendszerben, ami a problémát okozza, hogy nincs forrás, állandóan a forráshiányról fognak panaszkodni az érintettek, legyenek azok tűzoltók, katasztrófavédelmi szakemberek, tüntetések lesznek a bérekért, a jobb munkafeltételekért, a munkavállalói jogosítványokért. Tehát az igazi kérdés az, hogy egy mamutszervezet jön létre, amelyik mindig nehezebben változik és nehezebben alkalmazkodik, vagy pedig marad a már említett, egymásra épülő, jobban alkalmazkodó rendszer, amelyik bizonyított az elmúlt tíz évben.

A törvényjavaslat leginkább kiemelendő eleme az, amely a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló törvényt módosítja. A legfontosabb módosítás ebben a részben az, hogy állami feladatként fogalmazza meg a törvényjavaslat a tűzoltást és a műszaki mentést.

(11.20)

Ennek egyik eleme, illetve az állami szerepvállalásból következik az a módosítás, miszerint megszűnik a hivatásos önkormányzati tűzoltóság, és helyére az egységes katasztrófavédelmi rendszeren belül működő állami tűzoltóság lépne, átvéve az önkormányzati tűzoltóságok vagyonát, eszközöket, feladatokat és a személyi állományt is. Azzal, hogy az állam átveszi a feladatot, minimum kérdés az, hogy hasonló színvonalon, megközelítőleg ugyanakkora költségvetési ráfordítással kívánja-e működtetni a rendszert.

A ma működő rendszer egyik jellemzője, hogy az önkormányzatok helyi szinten jelentős összegekkel támogatják a tűzoltóságok működését, ezzel is biztosítva a feladat magas szintű ellátását. Véleményünk szerint a jelenlegi törvényjavaslatban nincs semmi garancia arra, hogy ez továbbra is így lesz. A költségvetési, illetve a bizottsági vitában is itt a parlament előtt már az államtitkár urat kérdeztem egy interpellációban, hogy ez az összeg, ami körülbelül kétmilliárd forintot tesz ki, valójában honnan lesz majd pótolva a feladatellátás során. Igazából nem született erre válasz. Természetesen ez a pénz nemcsak a működést, hanem a különböző pályázatok önrészét is biztosította az adott tűzoltóságok számára, ami a jobb eszközállományt, eszközfelszerelést biztosította.

Több jelentős kérdést vet fel az állami szerepvállalás: hogyan kompenzálják az önkormányzatokat, mi lesz azzal a vagyonnal, amit eddig ők fejlesztettek, miből fejleszti majd az állam a tűzoltóságokat, mi lesz a korábban jórészt önkormányzatok által finanszírozott fejlesztésekkel, hogyan kerülnek kárpótlásra az önkormányzatok? A vagyonátadás valóban úgy történt, ahogy az államtitkár úr elmondta, akkor ingyen kapták meg az önkormányzatok az eszközöket és a laktanyákat, de az elmúlt tíz évben nagyon komoly fejlesztések történtek ezen a területen, laktanya-felújítások, eszközök vásárlása, és ehhez az önkormányzatok igen komoly forrásokat biztosítottak.

Nos, ezekre a kérdésekre nem kapni választ, mint ahogy arra sem, hogy milyen költségvetési hatása van a rendszer ilyen irányú átalakításának. Ezek a számítások, ezek a háttértanulmányok valójában hiányoznak a javaslatból, ezeket nem sikerült megismerni. Ugyanakkor a törvényjavaslatban az is szerepel, hogy az önkormányzatok továbbra is fenntarthatnak tűzoltóságokat, ezek a korábban működő önkéntes, azaz köztestületi tűzoltóságokból alakulnának át önkormányzati tűzoltósággá, önkéntesen végeznék a tűzoltási és műszaki mentési feladatokat.

Kérdés persze, hogy ezeket miként, milyen módon finanszírozná a költségvetés, kapnának-e egyáltalán valamilyen támogatást. A törvény nagyon részletesen szabályozza az általuk ellátandó feladatot, a szakmai hátteret - és ez szerintem egy helyes dolog -, de a finanszírozás nem ilyen. Ez azért is fontos kérdés, mert a javaslat is elismeri, hogy ezek az önkéntes tűzoltók, tehát hogy őrájuk az ország teljes lefedése miatt szükség van. Az ország területének mintegy egyötödén, azaz 20 százalékán az elsődleges tűzoltási, műszaki mentési feladatokat ilyen tűzoltóságok látják el, az ő személyzetük biztosítja az elsődleges mentést.

Mindezek mellett persze a települési önkormányzat továbbra is támogathatja a hivatásos tűzoltóságot, és persze támogathatja a saját önkormányzati tűzoltóságát. Ez egy kicsit azért furcsa, hiszen miért támogatná az önkormányzat azt az állami tűzoltóságot, ami persze az ő területén van, de már nem a működtetésében.

Fontos lett volna egy rendező elvet megfogalmazni a törvényjavaslatban, nevezetesen azt, hogy tizenöt vagy húsz percen belül bármelyik helyet el lehessen érni, tehát a lefedettség mértéke hogyan alakul, hiszen ez mindenki számára megnyugtató lett volna, ha tudják, hogy ha bármilyen baj, katasztrófa, esetleg nyári zápor vagy éppen tűzeset történik, akkor tizenöt vagy húsz percen belül számíthatnak arra, hogy akár az önkormányzati, akár most majd az állami tűzoltóság ott lesz a helyen, és meg tudja kezdeni a mentést, az értékek mentését.

De nézzük, hogy hogyan nézne ki a finanszírozási rendszer a törvény szerint! A hivatásos tűzoltóság létesítésének, fenntartásának a költségeit az állami költségvetés biztosítaná, az önkormányzati tűzoltóság fenntartásával és működésével kapcsolatos költségek a katasztrófavédelmi szerv központján keresztül lennének biztosítva egy szerződéssel és nem normatív alapon. Ebből kell gondoskodni a működési területeken kívüli vonulások költségeiről is. Látható tehát, hogy egy nagyon erős központosított rendszer alakul ki, nemcsak szakmailag, a szerkezetet tekintve, hanem ez a finanszírozásban is megjelenik.

Míg az önkormányzati tűzoltóságok létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával és működésével kapcsolatos költségek fedezetéről a székhely szerinti települési önkormányzat, az önkormányzati tűzoltóságok által védett településeken az önkormányzatok együttesen kellene hogy gondoskodjanak. Központi támogatást csak abban az esetben kaphatnak, ha az általuk végzett feladat amúgy állami feladat lenne, ekkor a fedezetről arányosan a központi költségvetés gondoskodik. Ezt egy szerződésben kívánja a törvényjavaslat rögzíteni - sajnos, nagyon megengedően és nagyon lazán fogalmaz ebben a kérdésben. Én félek attól, hogy rengeteg vita lesz majd az önkormányzati tűzoltóságok és az állami tűzoltóság között a szerződéskötés kapcsán, ezért javasoltuk a bizottsági ülésen is, és erre fogunk módosító javaslatot is benyújtani, hogy ez a finanszírozás az önkormányzati tűzoltóságok esetében egy normatív finanszírozás legyen.

A javaslat a katasztrófavédelmi és polgári védelmi feladatokat egyaránt szabályozza, egy törvénybe vonja össze a jelenleg még két külön törvényben lévő szabályokat. Ez az elgondolás támogatható, hiszen kettő, egymáshoz szorosan kapcsolódó területről beszélünk, és az egységesítés szolgálhatja a feladatok magasabb szinten való ellátását. Meghatározza a módosítás a katasztrófák elleni védekezés irányításának a rendszerét, de nyitva hagyja a lehetőséget egy központi polgári védelmi szervezet létrehozására is. Ez az elem már csak azért is kérdéses, mivel úgy értelmezhető, hogy egységet kíván teremteni az új szabályozás, ezáltal egyben egy kiskaput is nyitva hagy a további szervezetalakításra. Nem kaptunk választ, hogy vajon miért ilyen módon fogalmazza meg a törvény ezt az átalakítást.

A kihirdetett veszélyhelyzetben a katasztrófavédelmi szervek vezetőinek irányítási jogosultságait erősíti a védelmi bizottság elnökeivel szemben, ami alapvetően nem biztos, hogy egy jó elgondolás. Hogy lefordítsam, ez azt jelenti, hogy a polgármesterek pozícióját gyengíti, míg a nem választott személyek pozícióját erősíti. A védelmi bizottság elnöke bír olyan jellegű és olyan szintű szakmai támogatással, ami nem feltétlenül indokolja a gyengítését. Aggályunkat erősíti az is, hogy a honvédelemről szóló törvényben a megyei védelmi bizottság vezetője nem a megyei közgyűlés elnöke lenne, hanem a kormányhivatal vezetője. Ez azt jelenti, hogy a két törvényjavaslat között nincs összhang, és már itt hatásköri, irányítási ütközések lehetségesek egy még nem is működő rendszerben.

Összességében megint az állapítható meg, hogy az önkormányzati rendszer gyengítése történik ezzel a törvénnyel és ezzel a szabályozással, nem a választott vezetők szerepe nő, hiszen ők azok, akiket a településen megválasztanak, őket lehet számon kérni, ilyen a polgármester, a képviselő-testület tagjai, őnáluk lehet reklamálni, hanem olyan személyek pozíciója erősödik, akiket nem választottak helyben vezetőnek, távolabb vannak a helyben lakóktól.

Változnak a javaslat szerint a veszélyhelyzet szabályai is, a honvédelmi törvényből átkerülnek a katasztrófavédelmi törvénybe az erre vonatkozó szabályok. Ezzel összefüggésben a gazdasági társaságok állami felügyelet alá helyezését is változatlan formában tartalmazza a javaslat, amelyet mi fenntartásokkal kezelünk. Ennek kapcsán már egy komoly vita volt itt a Parlament falai között, a kolontári esemény kapcsán és a MAL Zrt. esetében kifejtettük a véleményünket.

Ugyancsak kiemelendők a javaslatnak azon elemei, melyek a polgári védelemre vonatkoznak. Itt generálisan változnak meg a szabályok. Új elemként jelenik meg az előttünk lévő javaslatban a katasztrófavédelmi bírság és a katasztrófavédelmi hozzájárulás intézménye. Mindkettő fontos eleme lehet az új rendszernek, ugyanakkor azt látjuk, hogy e tekintetben a szabályozás még nem kellően pontos és kiérlelt. Nem szól ez másról, mint egy új adó bevezetéséről, miközben folyamatosan arról szólnak a hírek és az információk, hogy a kisadókat ki kívánja vezetni a kormány, itt pedig azt látjuk, hogy ismét egy új adó bevezetését fogalmazza meg a törvényjavaslatban.

A katasztrófavédelmi bírság legkisebb összege 300 ezer forint, legmagasabb összege 3 millió forint lenne, és egy eljárásban ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható lenne. Katasztrófavédelmi hozzájárulásként az éves árbevétel 0,1 százalékát kötelesek a központi költségvetésbe befizetni a törvényjavaslat által érintett üzemek, gyárak, telephelyek. Ezek többségében vegyi anyagot előállító, gyártó üzemek lennének. Itt nem történik majd később más, mint hogy ezt az adót a gyártók át fogják hárítani a fogyasztókra, lefordítva azt jelenti, hogy majd emelkedik a festékek és egyéb vegyszerek ára, a tisztítószerek ára, hiszen ezeknél a gyáraknál kell ilyen pluszadót fizetni.

(11.30)

Mind a két elem, a katasztrófavédelmi bírság és a katasztrófavédelmi adó vagy hozzájárulás a katasztrófaelhárítási célelőirányzat bevételeit növeli majd, amelynek bevételeit csak a katasztrófavédelemmel kapcsolatos védekezési, fejlesztési feladatokra lehet fordítani. Mivel ennek a célelőirányzatnak a nagy részét a bírságok teszik ki, kérdéses, hogy mennyire jó az a rendszer, amely arra épít, hogy minél több bírságot szedjenek be azért, hogy forrás keletkezzen a rendszer működtetésére, érdekeltté téve a hatóságot a bírságolásban. Ugyanakkor a katasztrófavédelmi hozzájárulás létrehozásánál a mértékkel és a számítás módszerével biztosan lesznek még problémák. Tehát nem más, mint új adó és a gyártók új megterhelése történik.

Számos olyan eleme van a javaslatnak a tűzoltóságokon kívül, amelyek az önkormányzatok mindennapjait érintik. Úgy látjuk, ezek a legtöbb esetben újabb feladatokat rónak az önkormányzatokra, költségvetési támogatás nélkül. Mint ahogy azt már a kisebbségi véleményben is elmondtam, a bizottsági ülésen leginkább a kormánypárti képviselők nehezményezték ezt. A tűzvédelmi mérnök foglalkoztatása egy-egy építési, felújítási munka esetén igen komolyan megnöveli a költséget. Ez nem más, mint vélhetően az ágazati lobbik megjelenése ebben a törvényben.

Bővülne a polgármester feladatköre, amitől a hatékonyság növekedését várják, amihez az anyagi feltételeket elviekben az Országgyűlés biztosítja. A javaslat bevezetné a közbiztonsági referens intézményét, amely szintén pluszköltséget jelent az önkormányzat számára, aki a polgármester katasztrófák elleni védekezésre való felkészülési, szervezési feladatait segítené. Ez egy köztisztviselői jogviszonyban álló személy lehet, vagy olyan, aki már ott dolgozik az adott önkormányzatnál, vagy pedig újat kell felvenni, de mindenképpen pluszkiadást jelent. A referensre a tervezet szerint azért van szükség, mert jelenleg hiányzik az önkormányzati vezetők megfelelő felkészültsége veszélyhelyzet vagy katasztrófahelyzet esetén. Pedig, mint ahogy mondtam, valójában ők rendelkeznek a legtöbb információval és kapcsolattal az adott településen, ezért ez egy kicsit téves megközelítés. Az elmúlt évek rámutattak arra, hogy a polgármesterek felkészültsége megfelelő, ezért nem biztos, hogy szükség van külön referens alkalmazására. Azt szívesen támogatjuk, hogy a polgármesterek ilyen irányú képzése magasabb szinten folyjék.

A települések polgári védelmi besorolásának és védelmi követelményeinek megújítására is javaslatot tesznek, amelyet rendeletben szabályoznának. A besorolások felülvizsgálata, úgy véljük, indokolt lehet. Községben, városban, megyei jogú városban, fővárosi kerületben, ha a település katasztrófavédelmi besorolása azt indokolja, polgári védelmi szervezetet kell létrehozni.

A települési polgárőrszervezet létszámát a település katasztrófavédelmi besorolásának megfelelően a katasztrófavédelmi kirendeltség vezetőjének javaslata alapján a polgármester állapítaná meg. Ez önmagában helyes szakmai cél, ami rendben is van, de ez is azt mutatja, amiről eddig beszéltem, hogy a forrás nemigen van rendben, és ez valójában nem más, mint pluszfeladat az önkormányzat számára.

Összességében úgy gondoljuk, az első katasztrófavédelmi törvény hatálybalépése óta eltelt idő indokolja, hogy ez a javaslat most a parlament elé került, ugyanakkor eltúlzottnak tartjuk a centralizáció mértékét, aggályosnak tartjuk az önkormányzati tűzoltóságok átalakításával kapcsolatos finanszírozási kérdéseket, és nem látjuk azt, hogy tulajdonképpen mitől is lesz jobb, mitől lesz gazdaságosabb, hatékonyabb az újonnan kialakuló rendszer.

Mindezek miatt a Magyar Szocialista Párt ezt a javaslatot egyelőre ilyen formában nem tudja támogatni, ugyanakkor készek vagyunk az együttműködésre, és ennek érdekében nyújtunk be módosító javaslatokat. Amennyiben ezekben a módosító javaslatokban egyetértés van a Ház falai között, akkor a törvényjavaslatot a végleges formájában természetesen tudjuk majd támogatni.

Szeretném megerősíteni - ami a bizottsági ülésen is elhangzott, és a frakciónk részéről fontos -, hogy azok a szakemberek, akik az elmúlt években a katasztrófavédelem, a veszélyelhárítás, a tűzoltás területén dolgoztak, igen magas színvonalú és jó minőségű munkát végeztek. Az eddig végzett munkájukat a nehéz körülmények ellenére - amiben sok minden benne van - mindenképp elismerés illeti. Ezt az elismerést szeretném tolmácsolni számukra, egyben megköszönve az eddig végzett munkájukat, még akkor is, ha az elmúlt egy évben elég gyakran megalázott helyzetbe kerültek, azért, hogy a bérükért, a jobb munkafeltételekért kellett dolgozni.

Összességében azt gondolom, jogos, hogy itt van ez a törvénymódosítás. A módosító javaslatainkat benyújtjuk, és ha a vitában ezekben sikerül egyezségre jutni, akkor tudjuk támogatni a törvény elfogadását.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu