PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Biztos voltam benne, hogy ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a kapcsán nagyon sok szép, veretes hozzászólást fogunk hallani a magyar nyelvről, és kiváló, csodálatos példákat hoznak ide ebből a szellemi-kulturális hagyományból.

Nem licitálni akarok, de magam is hoztam egy kis apróságot, úgyhogy nemcsak a jegyzőkönyv kedvéért, hanem azért, hogy ezt itt most helyben is bővítsük, gazdagítsuk, hallgassanak meg tőlem is valami hasonló ilyesmit. Ez úgy szól, hogy: "Amit az emberi nem fiai helyesen elhatároztak, azt a mindig szorgalmas írnokok keze által betűk emlékezetére bízzák, nehogy annak avultsága folytán nyoma se maradjon a későbbi kor utódaiban." Eddig a szöveg természetesen latinul szól, azért nem is ismerjük, de ezt követően magyarul úgy folytatódik, hogy: "innen Kesztölchöz és a Fehérvárra menő hadi útra, aztán Petrére", majd latinul tovább, "ezek mellett másutt van egy falu, amelynek..." ez és ez a neve és a többi.

Innentől már nyilvánvaló, hogy 1055-ben vagyunk, a tihanyi apátság alapítóleveléből származnak ezek a sorok. Ez a kiindulási dátumunk, innen kezdődik minden, ha magyar nyelvről beszélünk, és akkor kapcsoljuk össze ezt a jelennel, ezzel a korral. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport, valamint a már hivatkozott Anyanyelvápolók Szövetsége által felkért szakértőbizottság - egyébként németországi kezdeményezésre, de felmérések alapján - meghatározta 2010-ben először az év legjellemzőbb magyar szavait, antiszavait - merthogy ilyen is van, lásd a nyelv fejlődési állapota -, költői és ifjúsági szavait.

És akkor most a jegyzőkönyv kedvéért, merthogy ezeket a szavakat a Tudományos Akadémia klubjában két hete bemutatták, de még itt a Házban biztosan nem hangzottak el: az év szava kategóriában első helyezett a "vuvuzela" szó lett, amit azért érdemes nagy becsben tartani, hiszen ez az egyetlen zulu kifejezés a magyar nyelvben, az országgyűlési határozat pedig az 1. pontjában úgy szól, hogy tiszteletben kell tartanunk hazánk hagyományos nyelvi sokszínűségét, és ebbe ez a zulu is beletartozik. De a viccet félretéve, nagyon fontos, hiszen a tavalyi futball-világbajnokságon kaptuk ezt a szót, és természetes létjogosultságot nyert, itt a Kossuth téri tüntetők is vuvuzelával fejezték ki elégedetlenségüket a napokban, és gondolom, fogják még többször is.

A "közösségi háló" és "bankol" - hogy rend legyen, csak azért mondom - szavak ebben az "év szavai" kategóriában még pályázó esélyesek voltak; nyilván nem kell magyarázni, hogy miért. És akkor az év antiszavát is hadd említsem, ez pedig a "vörösiszap-katasztrófa"; ehhez sem kell különösebb magyarázatot fűzni. Talán a helyezettekhez, a "rokikártyához" és a "nyuggerhez" inkább, mert ezek a második és harmadik helyen álló antiszavak egyrészt a hangalakjuk, másrészt pedig az emberi méltóságot nyilvánvalóan sértő jellegük alapján lehettek volna az év antiszavai, de a kolontári katasztrófa megelőzte ezt a körülményt.

Az év költői szavait talán Kukorelly Endre ismeri, de azért a rend kedvéért álljanak itt: az "aranymálinkó", a "szófelhő" és a "totyogós palacsinta". Az "aranymálinkó" egyébként azért, mert egy olyan költöző madár, amelyik a lehető legkevesebb időt tölti Magyarországon, lerakja a tojásait, kikelti a fiókákat, és pillanatokon belül továbbáll, mindössze néhány napig tartózkodik itt. Talán van egy ilyen kis párhuzam is, hogy a nyelv kincseiből is gyakran eltűnik hamar valami, kerül bele aztán valami újabb érték, és tartjuk meg azt évszázadokon keresztül.

És végül: az év ifjúsági szava kategóriában a "lájkol" lett az első helyezett, a "meggugliz" és a "fészbukol" kifejezéseket előzte meg. Azt hiszem, itt a sorrend szinte teljesen mindegy; tökéletesen értjük, hogy miért ez lett az eredmény.

Na most, lehet persze ennek örülni vagy lehet szánakozni emiatt, ez van, tisztelt képviselőtársaim. Nyilvánvalóan a nyelv egy élőlény, 956 éve tudjuk, hogy él; bizonyíték erre van, nyilván hosszabb ideje él, hála a Jóistennek, és még fog is, és nem is csak ennek az országgyűlési határozatnak az eredményeképpen. Tehát a nyelv élőlény, születésének körülményeit nehezen fogjuk meghatározni, az életének a változásait pedig - lásd, ezért idéztem ezeket a szavakat - nehezen fogjuk tudni befolyásolni, nehezen fogjuk tudni korlátozni, de mindenképpen nagyszerű, hogy ez a javaslat az asztalon van. Nagyszerű és egyszerű javaslat, lényegében november 13-át jelöli meg, eléri azt, hogy ünnepeljük, és kéri a kormányt, hogy csináljon egy intézkedési tervet - megadott határidővel - a nyelvvel kapcsolatos jelentés és intézkedések megtételére.

Egyvalamit viszont kifejezetten hiányolok belőle, bár nem jelenti azt, hogy ne volna megvalósítható az ünnepségek során, amelyek 2011. november 13-tól - reméljük szép számmal - lezajlanak majd: nem rendelkezik vagy még csak utalást sem tesz abba az irányba, hogy a magyar nyelvet beszélő közösségek lakhelyén is legyen ilyen ünnepség, hogy azokat is vonja be, akárhol is élnek ebben az országban. Köszönöm szépen, hogy figyeltek rám. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu