DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Elnök úr, azért azt rögzítsük, hogy ennek a zárószavazás előtti módosító javaslatnak nem az a legnagyobb problémája, hogy hány zsidóközösség szerepel benne. Miután a szám reggelhez képest egyébként csökkent is, úgyhogy én az egész nagyon méltatlan vitának a kipattanását nem igazán értem. Elnézését, én is még töltöm az időt, de miután a zárószavazás előtti módosító javaslat most érkezett be, most van módunk egy koncepcionális javaslatra reagálni.

Először is, azt én bizottsági ülésen is elismertem, hogy valóban, az a szándék, amiből keletkezhetett ez a javaslat, hogy az elmúlt heteknek a nagyon szánalmas lobbizgatásainak a végére akart pontot tenni Lázár János - vagy aki kidolgozta ezt a javaslatot -, az egy helyzet. Ezt természetesen el lehet ismerni, csak azt ne gondolja senki, hogy a lobbizgatásnak ezzel vége lesz. Most meghozza az Országgyűlés ezt a törvényt, innentől kezdve folyamatosan fog menni a lobbizgatás, és ennek nem is nagyon lesz vége, hiszen itt lesz az Országgyűlésnél a jog, hogy különböző vallási közösségeket elismerésben részesítsen. (Balog Zoltán: Az transzparens vita lesz, nem?) A vita lehet, hogy transzparens lesz, államtitkár úr, de hogy ki kivel susmorog és ki kit keres meg a politikai kapcsolatait felhasználva, hogy Lázár Jánost idézzem, ez aligha lesz transzparensebb az elmúlt hetek különböző lobbizgatásainál.

Tisztelt Országgyűlés! Én a bizottsági ülésen konkrétan tettem javaslatot arra, amit most Gaudi képviselőtársam is említett, hogy ha már ragaszkodnak ahhoz, hogy az Országgyűlésnél, illetve a miniszternél legyen ez a jog, pótolják azt a hiányosságot, ami nem is merült volna fel akkor, ha a bíróságoknál marad ez az egész procedúra. Nevezetesen: most emberek vallásgyakorlásával kapcsolatban úgy fognak alapvető döntések megszületni, hogy a jogorvoslati jog nem biztosított; szeretném megjegyezni, hogy ez egyébként nemzetközi emberi jogi normákat is sért. Ezért tettem javaslatot egyrészt arra, hogy a törvény mondja azt ki, hogy a miniszter előtt a kérelmet előterjesztő vagy a kérelem előterjesztését megtagadó döntésével szemben a közigazgatási eljárás, illetve a Pp. XX. fejezetének a szabályai szerint legyen bírósághoz forduláshoz való jog.

A másik: az Országgyűlés döntésével kapcsolatban lehessen fordulni az Alkotmánybírósághoz. Jelenleg ugyanis - szemben azzal, amit kormánypárti képviselők elmondtak a bizottsági ülésen - a miniszternek az az aktusa, hogy az Országgyűléshez felterjeszt egy-egy egyházat elismerésre, nem közigazgatási aktus, éppen ezért ezzel szemben jogorvoslati lehetőség nincsen.

Ezenkívül pedig, hogy mit jelent az, hogy egy politikai döntéshozó testület gyakorlatilag diszkrecionális jogkörében eljárva elismer vagy nem ismer el különböző vallási közösségeket, emlékeztetném önöket az elmúlt hetek vitáira a kínai kapcsolatokat illetően. Lehet, hogy ha a dalai lámának a buddhista követői folyamodnak majd az Országgyűléshez, önök éppúgy nemzetközi kapcsolatokra, éppúgy az ország külpolitikai érdekére hivatkoznak majd, amikor egy ilyen közösséget nem ismernek el, mint ahogyan hivatkoztak erre az elmúlt hetek tüntetéseinek a szétverésénél is.

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb problémánk egyébként az, ami túlmutat az egyháztörvényen, hogy önök pontosan amiatt vették el a bíróságoktól ezt a jogkört, amiért egyébként már több ízben az elmúlt egy évben kinyilvánították, hogy nem bíznak a bíróságokban, és azért nem bíznak a bíróságokban, mert nincsen közvetlen ráhatásuk a bírói szervezetre. Én természetesen elismerem azt a törekvést, ami az önök javaslata mögött meghúzódik, hogy különböző törvényellenesen vagy vélhetően a közérdeket sértő módon működő közösségeket valamilyen módon, hát, kordában kívánnak tartani, de ezt egy jogállamban kizárólag jogállami módon lehet megtenni. Nem nyilváníthatja ki azt a parlament, hogy nem bízik egy másik hatalmi ágban. Olyan kellően kemény normatív kereteket kell alkotni, hogy a bíróságok egyértelműen tudjanak eljárni, és ha egy közösség visszaél az egyházi minőséggel, akkor legyen meg a szankciórendszer, amivel ezeket az alapvető társadalmi normaszegéseket lehet szankcionálni.

És még annyit, hogy itt két analógia elhangzott, az egyik Ausztria volt. Tisztelt Lázár János képviselőtársam, az a helyzet, hogy mi nem vagyunk az a párt, amelyiket meg lehet azzal hatni, hogy különféle külföldi példákat felhoznak. Külföldi példákat fel lehet hozni mindenre és az ellenkezőjére is, én nem gondolom azt, hogy nekünk ebben Ausztriát kellene másolni.

A másik: amikor a nemzetiségekkel példálóznak, igen, én magam is eléggé kellemetlenül éreztem magamat abban a parlamenti vitában, amikor a bunyevác kisebbség elismeréséről folyt a szó, és valóban át lehet azt is gondolni, hogy célszerű-e, hogy a magyar parlament dönt például nemzetiségek elismeréséről. Lehet, hogy jobb lenne, ha ezek a viták is a bíróságokon folynának le.

Nem kívánnék idő hiányában belebocsátkozni, hogy mégis miért van ennek talán valamiféle történeti indoka, pusztán csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokszorosan problematikus viszont az, amikor egy politikai döntéshozó szerv vallási közösségek elismeréséről dönt; arról dönt, hogy egy vallási közösség rendelkezik-e az egyházi státus attribútumaival. Úgyhogy éppen ezért nagy tisztelettel arra kérném önöket, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslatot, ami több sebből vérzik, és ellenébe megy a korábbi koncepciónak, szavazzák le.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu