LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a vallás szabad megvallása vagy a vallástalanság szabad gyakorlása minden ember egyik legalapvetőbb joga. Ezt kívántuk érvényesíteni akkor, amikor elfogadtuk az új alaptörvényt, és ezt fogjuk érvényesíteni ebben a törvényben is. Örülök annak, hogy a törvény 90 százaléka nem képezte érdemi vita tárgyát, mert képviselőtársaim a törvény alapvető rendelkezéseit az egyházak működésére vonatkozólag láthatóan elfogadták.

Ami néhány személyes jellegű megjegyzést illet: engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, amit Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam mondott, s azt gondolom, ezeket a szavait nem csak nekünk címezte. Én úgy ismertem meg képviselő urat még ügyvéd korában, amikor azoknak a jogaiért küzdött, akiket véleménynyilvánítási szabadságukban súlyosan sértettek, megverték vagy börtönbe csukták őket azért, mert elmondták a véleményüket - ha jól emlékszem erre, képviselő úr. Most ön ugyanilyen határozottsággal állt ki a szabad vallásgyakorlás mellett és azért, hogy tartsuk tiszteletben mindenkinek a saját maga meggyőződését és vallását.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy parlamenti képviselőként én nem tudom tiszta lelkiismerettel azt a zsidózást és cigányozást tűrni, amit önök egy éve ebben a Házban folytatnak, és ezt nem is fogjuk hagyni, a többségi frakció meg fogja teremteni annak a törvényes feltételeit, hogy ennek egyszer s mindenkorra véget vessünk ebben a Házban. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezt azért mondom, képviselőtársaim, mert szerintem senkinek nincs joga arra, hogy ember és ember között, magyar és magyar között különbséget tegyen. Mi ebben a törvényben, amelynek a módosítását javasoljuk, pontosan azért mondjuk azt, hogy a kategorizálás az 1-es, 2-es, 3-as kategóriás egyházak tekintetében sérti az egyházakat. Nekem ez a véleményem.

Én attól nem vagyok nyugodt, hogy egy világvallás vagy neoprotestáns egyházak a 2. vagy a 3. kategóriába kerülnek. Döntsön erről az Országgyűlés nyílt vitában, mint ahogy a nemzetiségek esetében meg meri tenni a népszuverenitás képviselőjeként, hogy eldönti, Magyarországon ki lehet nemzetiségi. Ez nem felelősség? Hova interpellálhatnak, hova föllebbezhetnek a nemzetiségiek, amikor elzavarjuk őket, hogy ne kapják meg a jogaikat? Ez nem felelősség? Aki idejön ebbe a Házba, annak van felelőssége és ezt vállalnia kell. Ne áltassák magukat azzal, hogy a felelősséget bírókra próbálják átruházni, ugyanis a törvényt önök hozzák, amely alapján a bírók el fogják dönteni, hogy ki egyház és ki nem. 1990-ben is parlamenti képviselők hozták meg azt a törvényt, amely alapján húsz éven keresztül eldöntötték, hogy ki egyház és ki nem. Most is mi fogjuk meghozni ezt a törvényt, és a felelősség bennünket terhel, akár megnevezzük konkrétan azt, hogy ma, 2011-ben kit tartunk egyházi státusra méltónak és alkalmasnak, akár nem tesszük meg ezt.

Nézetem szerint az egyházak közötti kategorizálás hiba lenne, nem szabad zárt listát készíteni, nyitva kell hagyni a lista lehetőségét. Ez a megfontolás, az egésznek a megnyitása vezetett bennünket akkor, amikor az ezerfős limitet kivettük ebből a körből, hogy szabad mérlegelés tárgya lehessen, hogy valaki idefordul, vagy nem, és az ezer fővel ne szorítsunk ki kis vallási közösségeket, és ez a megfontolás vezetett bennünket akkor is, amikor hosszú vita után azt mondjuk a megszüntetéssel kapcsolatban: támogatjuk, hogy ne lehessen a parlamentnek adminisztratív eszközökkel megszüntetni egy egyházat, mert az is garancia egy egyház számára, hogy nincs a politika kénye-kedvének kiszolgáltatva.

Mi nem rossz törvényt akarunk, hanem egy olyan törvényt, hogy akik a vallásukat szabadon gyakorolják vagy éppenséggel a vallástalanságukat hirdetik, azok számára legyen jog Magyarországon, hogy közösséget szervezzenek. Hogy ez a közösség majd milyen munkát fog végezni, hogy az Országgyűlés elismeri-e egyháznak, ebben minden parlamenti képviselőnek akár az egyház nevének kimondásával, akár ki nem mondásával felelőssége van, és ezt súlyos hiba lenne a bíróságra hárítani. Egyébként szeretném felhívni a figyelmüket, hogy nem is lehet áthárítani.

Másrészt pedig óriási a felelősségünk, és nem csak azzal a 14 szervezettel szemben, amelyet egyháznak nyilvánítunk. Ez nem egy lezárt lista. Január 1-jétől mindenki eldöntheti, hogy egyház lesz, vagy egyesületi formában végzi a tevékenységét. Az egyházak beadják a minisztériumnak a kérelmüket, objektív feltételeknek és nem szubjektív szempontoknak kell megfelelniük. Taxatíve felsorolja a törvényjavaslat, hogy milyen objektív szempontoknak kell megfelelni. Tételesen felsorolja a törvény, és ha az egyház megfelel ezeknek a feltételeknek, a minisztérium be kell hogy terjessze az Országgyűlés elé, és az Országgyűlés döntést fog ebben a kérdésben hozni. Elmondtam a bizottsági ülésen azt is - csak nem jól idézik -, ha az iszlám idefordul, akkor az súlyos vita után mégiscsak egy pozitív döntést érdemel, pontosan a világvallás jellege miatt, mint ahogy a neoprotestánsoknál is megtettem ugyanezt a megjegyzést, de méltatlannak tartom azt a vitát, hogy ebben a Házban kiszerkesszünk különböző egyházakat aszerint, hogy személy szerint mit gondolunk ezekkel az egyházakkal kapcsolatban. Ez méltatlan az Országgyűléshez, diszkreditálja azokat az egyházakat, amelyek az elmúlt húsz esztendőben tisztességesen végezték a munkájukat.

Ezért a 350 egyház iránti felelősségből is azt mondjuk a kormánynak, hogy december 31-ig tárgyaljon az egyházakkal és lehetőség szerint állapodjon meg velük az általuk végzett társadalmi munka folytatása céljából. Ez garanciális szabály. Mint az is, hogy azokkal az egyházakkal is folytasson tárgyalásokat, amelyek most az egyházi státusukat megtartják, és rendezze a velük való állami viszonyt. Mi nem szűkíteni akarjuk a mozgásteret, hanem éppen hogy tágítani szeretnénk, de az ésszerűség határai között. Schiffer képviselő úr, ön pontosan tudja, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sok honfitársunkat, akik hittek valamiben - legyen szó akár a cigánypasztorációról vagy bármilyen más fontos személyes vagy világnézeti, identitásbeli ügyről -, arra kényszerítette az állam finanszírozási rendszere, hogy egyházat alapítson. Miért ne ajánlhatnánk fel az egyházaknak, attól függően, hogy ha a kormány megállapodik vagy nem állapodik meg velük, döntsék el, hogy az egyházi státust fenn akarják tartani, vagy sem, mert ez a szabad vallásgyakorlásukban nem fogja őket akadályozni. Ez a törvény megnyitja előttük az utat, hogy a vallásukat szabadon gyakorolják. Ezt önnek is el kell ismernie.

Szerintem sokkal transzparensebb, sokkal nyitottabb és a nemzetiségek iránt viselt felelősségből kiindulva azt gondolom, hogy az egyházakért is minden esküt tett parlamenti képviselő vállalja azt a felelősséget, hogy döntéseket hoz a vallásukat gyakorolni akaró emberek ügyében.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu