GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ki kell tiltani a hajléktalanokat a tömegközlekedési eszközökről - látom a következő törvénytervezetet. (Ékes József: Mondta ezt valaki?) De mondhatnék más, hasonló típusú mondatokat is, nem akarok viszont cinikus lenni. Nem, hanem azt akarom mondani, pont azért, hogy ne szülessenek ilyen mondatok, hogy pontosan a problémát kell megoldani - még egyszer utoljára, többet nem mondom. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ne is!) Köszönöm szépen.

Azt hiszem, azt gondolom, az nem megoldás, amit önök kínálnak, például a munkát érintően, hogy fél pénzen, négy órában 28 500 forintért mehetsz, dolgozhatsz; persze jóval kevesebb, néhány tízezerrel kevesebb, mint mondjuk, a korábbi esztendőkben, érintettségi létszámban. Ez nem megoldás. Hogyan gondolják komolyan azt, hogy mondjuk, a hajléktalanprobléma tekintetében pozitív elmozdulást lehet eszközölni akkor, ha a nem hajléktalan emberek számára van az a kínálati palettán, amit az előbb mondtam? Akkor mi a kínálat a hajléktalan emberek felé e tekintetben, a munkavégzés lehetősége vonatkozásában?

Akkor mi az esélyük arra, ha munkájuk sincs, hogy megoldódik az a probléma, amiről az előbb beszéltem, hogy megfelelő higiéniai szempontoknak eleget tudjanak tenni, és a közösség elvárásainak megfelelően tudjanak mozogni az emberek között? Akkor mi az esélye annak, hogy ezek az emberek valahol és valamikor is normális, elfogadható körülmények közepette tudják élni a mindennapjaikat, és tudjanak bármilyen körülmények között, vagy nem is bármilyen, hanem adott minimalizált körülmények között lakni? Hol van az esélyük? Sehol nincs.

Lehet azt csinálni, hogy nem foglalkozunk a kérdéskör kezelésével, de attól a probléma nem fog megoldódni, csak burjánzani fog, és azt hiszem, az egyikünknek sem érdeke. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu