KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Rónaszékiné képviselőtársamnak a legutóbbi felszólalására szeretnék reagálni. Ön a segítés szót használta többször is vezérszónokijában, illetve a bizottsági felszólalásában is, ugyanakkor az elmondott példákból inkább az derül ki, hogy ön, hogyha meglát egy hajléktalant, akkor legtöbbször az undor és a fertőző betegségektől való félelem fut át az agyán. Én is trolibusszal utazom meg tömegközlekedéssel, én is látok hajléktalant, számomra is kellemetlen látványt nyújtanak, és számomra is kellemetlen természetesen az ápolatlanságból eredő mindenfajta következmény, de bennem elsősorban a szánalom és a segítés az, ami megfordul.

Gondoljon bele, képviselőtársam, hogy ezzel a törvényjavaslattal, amely tulajdonképpen az első olyan, egészen pontosan a második olyan rendészeti intézkedés, amelyet ez a Ház tárgyal, a második olyan intézkedés, amely a hajléktalanok kérdésével foglalkozik, ez megint csak arról szól, hogy bűncselekmény az utcán aludni, bűncselekmény az utcán élni.

Milyen üzenetet küldenek önök ezzel a közvéleménynek? Milyen üzenetet küld ön ezzel a gyerekeinek és mások gyerekeinek? Hogyha ön segíteni kíván, akkor azok az emberek, akik segítségre szorulnak, tulajdonképpen bűncselekményt követnek el, szabálysértést követnek el, és nem segítünk rajtuk, hanem rendet csinálunk, és eltakarítjuk őket. Ezen gondolkodjon el, képviselőtársam! Én is segíteni szeretnék, ahogy ön is segíteni szeretne, de az eszközök nem megfelelőek.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu