VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ott folytatnám, ahol abbahagytam. A probléma kulcsa, tehát az ősbűn maga, hogy 21 éve ebben az országban nincs lakáspolitika. (Kaufer Virág tapsol.) Mivel a központi költségvetésből és az önkormányzati költségvetésekből is a lakáspolitikára fordított összegek aránya folyamatosan évről évre csökkent, ezért hát nincs egy olyan állami eszköz, amely azt az alapvető emberi jogot tudná biztosítani, hogy minden családnak, minden embernek legyen fedél a feje fölött. Ezt az ősbűnt elkövették a rendszerváltók, viszont minden egyes kormányzat rátett még egy lapáttal.

És ahogy látjuk, ahol tartunk a mai napon, az egy olyan katasztrofális állapot, amikor az önkormányzati rendszer kiherélése és az összes önkormányzati forrás elvonása után nem marad más az önkormányzatoknak - önök tudják pontosan, önök polgármesterek -, mint a családi ezüsthöz, értsd a lakásállományhoz, az ingatlanállományhoz hozzányúlni. Ez megy az utóbbi húsz évben folyamatosan. Azt a lakásállományt, amit önök örököltek a tanácsrendszerből, folyamatosan, érvről évre eladják, és egyre inkább szűkül azoknak a köre, akik hozzájuthatnak a biztonságos, szociális alapú lakhatáshoz.

Ezért van az, hogy ebben a Házban talán pont a negyedik óra végén térünk rá csak az érdemi problémára, hogy van egy lakáspolitikai aspektusa ennek a kérdésnek. Ezzel önök nem foglalkoznak, mint ahogy nem foglalkoznak a hajléktalanság kérdésével sem, hiszen - mint említettem volt - tíz és fél hónapos csúszásban vannak a hajléktalanügyi koncepció kidolgozásában. Nem volna egy olyan nagy was ist das összerakni (Derültség a kormánypárti oldalon.), csak akkor el kéne indulni végre, és lássuk azt, hogy hova jutunk ki.

Kérem, uraim, önök, úgy tűnik, hogy nem akarnak ezzel a problémával foglalkozni, mivel érdemi szociálpolitikai megoldást az önök szájából még ma este nem hallottam. Remélem, hogy itt vannak szakavatott tekintélyek a Fidesz-frakcióban, akik ennek a kérdésnek jó ismerői, és meg fogják tenni ezeket ma este. Én ki fogom várni.

Nézzük meg a hajléktalanellátó rendszer jelenlegi problémáit! Véleményem szerint azzal, hogy önök az idei évi költségvetésükben olyan, tényleg sokéves szakmai munkára visszatekintő közalapítványokat, mint például a Hajléktalanokért Közalapítvány vagy az Összefogás Közalapítvány, nulla forint költségvetési támogatással fognak jövőre ellátni, kiszámíthatatlanná teszik a rendszert. Még egyáltalán nincs kidolgozva, hogy ezt a feladatot ki fogja ellátni. És ami szörnyű magában a szabályozási környezetben, hogy a jövő évtől ez nem egy kötelező jellegű feladatellátás. Tehát akinek van rá pénze vagy akarata, az foglalkozik a hajléktalanokkal. Márpedig itt azért mindannyian egyetértünk benne, hogy ez egy össztársadalmi probléma, amely inkább a nagyobb településeken jelenik meg, de ez mindannyiunk ügye. Nem csupán a polgármestereké, nem csupán a parlamenti képviselőké, nem csupán azoké az embereké, akik járnak az utcán, és esetleg egy húszast odadobnak a koldulóknak, nem csupán a hajléktalanoké, hanem mindannyiunk ügye.

Ha itt egy részt hagyunk leszakadni a társadalomból, és utána beléjük rúgunk, és még börtönbe is vetjük őket, kriminalizáljuk, akkor jogosan vetődik fel, hogy akkor egy másik résszel miért ne tegyük meg ugyanezt, meg egy harmadikkal.

A végén már ott vagyunk, hogy van a kiváló fideszes felső középosztály, amely az egykulcsos adó fantasztikus nyertese, boldog családi életet él sok gyerekkel. Persze, ez a cél, ez volna jó - csak nem ilyen az élet, kicsit bonyolultabb. Igyekezzünk ezekre a társadalom szélére került emberekre ne úgy tekinteni, mint egy betegségre, hanem úgy tekinteni, mint egy lehetőségre!

Igenis, szerintem vannak hajléktalanok, akik ki akarnak törni, csak a lakhatási problémáik miatt nem tudnak előrébb jutni. Mert mi kell egy munkahelyhez jutáshoz? Mondjuk, nem árt, ha van az embernek bejelentett lakcíme. Na már most, anélkül, hogy volna bejelentett lakcím, nehezen tud kikerülni ebből az ördögi körből. Ezért azt mondjuk, hogy egy kiterjedt bérlakásszektor megteremtésének kellene az alapját elkezdeni. Az az ingatlanügyi koncepciónk, amit ismertettünk a devizaválság kapcsán is, amely mind a hiteleseknek tudna megoldást nyújtani, akár a bankok követelésállományát, az önkormányzatok eddigi lakáspolitikai problémáját, az államnak azt a, mondom, 21 éves ősbűnét orvosolni tudná, hogy jelenleg nincs egy átfogó lakáspolitika. Senki nem foglalkozik a kormányból lakhatási ügyekkel; a nyolcadik olyan államtitkárral beszéltem ma itt a parlamentben, aki lakhatási ügyben válaszolt a feltett kérdésemre.

Akkor, ha volna egy ilyen ingatlanalap, kormányzati szinten lehetne ezt a kérdést kezelni, és akkor igenis azt, ami a kormányprogramban benne van, én számon kérem önöktől tényleg 2014 végéig, és utána is, amíg ez a kormány van, addig én számon fogom kérni önöktől, hogy nem élhet az utcán egyetlen család sem. Önök nem az utcára küldik, az utcáról a börtönbe küldik, így oldják meg a kormányprogramot. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ez hülyeség.) Végül is nem fog ott élni senki, de a börtönélet is élet.

Én ezért azt mondom, hogy inkább lakáspolitikával kellene ezt a problémát megoldani, mégpedig úgy, hogy a lakásfenntartási támogatások rendszerét egyszerűsíteni kellene, valamint az albérleti támogatás, ami egy hajléktalannak a szobára járás, az albérlet a fény az alagút végén, amivel kijöhet, mert saját lakásról nem is álmodhat, de egy kis albérlet, amiben meghúzza magát, sokat számít. Az albérleti árakat tekintve, persze, 150 ezer forintot nem fog kifizetni egy hajléktalan, viszont az az állami, mondjuk, 20 ezer forintos támogatás, ami jó volna egy hónapban, az segítene neki kilépni. Már van bejelentett lakcíme, már tudja hol a higiéniás ügyeit elintézni, már tud munkát vállalni, már lehetősége van a kilépésre. Viszont, úgy tűnik a következő évi költségvetés számainak ismeretében, hogy önök ezzel az eszközzel nem akarnak embereknek segíteni, hiszen nagyon minimális összegek vannak ilyen célirányzatú sorokon.

Tehát, ha nem az érdemi eszközöket fogják meg, akkor nincs kilépés ebből az ördögi körből, hanem csak mindig vissza lehet rugdalni rendőrcsizmával őket oda, ahonnan jöttek. Igazából ettől nem oldódik meg a probléma. Kocsis Mátéval már volt egy vitánk, és akkor ezt említette, hogy ahonnan jött a hajléktalan, annak a településnek a felelőssége valamilyen szinten azt a hajléktalant kezelni. Na már most, az egész köztársaságnak ez a felelőssége, ezért vagyunk szociális piacgazdaság, elméletileg, még január 1-jéig biztosan, tehát az egész állam felelőssége. Így egy központi ingatlanalapon keresztül egy érdemi lakáspolitika megvalósításával nem csupán a hajléktalanoknak, nem csupán a lakhatási szegénységgel küzdő egymillió embernek tudunk segítséget nyújtani, hanem egy biztos alapot adunk az egész társadalomnak, hiszen ne éljen Magyarországon olyan ember, aki nem tudja azt, mert egy hajléktalan nem tudja, hogy hol lakik a következő este. De nagyon sokan vannak, akik nem tudják, hogy hol laknak a következő héten, hol laknak a jövő hónapban, mert nem tudják, hogy ki tudják-e fizetni, kijönnek-e egyáltalán a hó végén. Az ő számukra is egy érdemi lakáspolitika volna a megoldás. Az önök szájából azt a szót, hogy lakás vagy lakáspolitika, nem hallottam.

Érdemes megvizsgálni még ennek az aspektusában, hiszen nagyon sok itt a kerületi polgármester, az üresen álló önkormányzati ingatlanok ügyét. Hiszen jól tudjuk, hogy ha összeszámoljuk a Budapesten üresen álló ingatlanok számát, és azt összehasonlítjuk a hajléktalanok számával, egy közel megegyező nagyságrendű számot kapunk, természetesen más kerületi eloszlásokban. De ha Budapesten van több ezer üresen álló lakás, és van több ezer hajléktalan, akkor valamilyen szinten itt nem egy gazdasági, hanem egy szociális rendszerbeli, lakhatáspolitikai és egy elosztási kérdésről van szó.

(22.00)

Meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy ezek az emberek, akik most az utcára kerültek, a közösségi bérlakásszektor segítségével ismét a társadalom szerves részévé tudjanak válni, de úgy tűnik, megint az indulatok harapóztak el, és megint nem az érdemi megoldásokról beszélünk, hanem ilyen látszatmegoldásokról, amivel, úgy tűnik, mintha nem lennének hajléktalanok. De csak szaporodik a számuk azzal a társadalompolitikával és gazdaságpolitikával, amit önök folytatnak, ami szétszakítja a társadalmat, hiszen azt lehet látni, hogy nem adnak lehetőséget az oktatási rendszer beszűkítésével felfelé törekedni, viszont a lent lévőknek igenis a jogaikat a munkavállalói jogaikon keresztül csorbítják, ezért könnyebben kieshetnek a munkaerőpiacról, könnyebben lehet most már bárkiből hajléktalan, sajnos itt tartunk.

Én azt mondom, tényleg bárkiből lehet hajléktalan, s ezért kell nekünk emberségesen és a szakmai megoldásokat szem előtt tartva az egész problémát megoldani. Ha a hajléktalanellátó rendszert felturbóznánk, tuti, csili-vili, éjjeli menedék, nappali melegedő, minden tökéletesen működne, de a hajléktalanok nem erre vágynak. Ők nem akarnak nagyon sok, több ember között lenni, ők egy saját kis zugot szeretnének. Szerintem minden embernek ez egy alapvető, emberi késztetése, hogy legyen egy olyan hely, ahol meghúzhatja magát, és a közösségi bérlakásszektor megteremtése ennek lehetőségét adná. De önök, úgy tűnik, nem élnek azzal a történelmi lehetőséggel, amit itt a hiteles válság hozott, mert ez nemcsak egy feladat volt, nemcsak egy hatalmas teher volt a magyar társadalmon, egy történelmi lehetőség is volt, hogy egy közösségi bérlakásrendszert megteremtsünk. Az LMP ingatlankoncepciója még mindig ott van az asztalon, még mindig meg lehet teremteni ezt a közösségi bérlakásrendszert, de önök nem éltek ezzel a történelmi lehetőséggel, miközben nem a mostani hajléktalanok problémáját oldhattuk volna meg vele, hanem a 20 év múlva meg a 30 év múlva keletkező hajléktalansági problémát is gyökerében megoldhatnánk, hogyha volna érdemi lakáspolitika, volna egyáltalán akarat önökben arra, hogy ezt a problémát lakhatási aspektusból is megtekintsék.

Itt nem arról van szó, hogy önök nagyon szeretnék a rendet, mi meg nagyon szeretjük a hajléktalanokat, hogy az utcán vannak. Ez egy teljesen hamis dichotómia. Mi azt szeretnénk, hogy mindenkinek legyen lakhatása. Úgy tűnik, önök inkább azoknak adnak lehetőséget a végtörlesztéssel, akiknek biztos a lakhatásuk, akiknek ez egy plusz anyagi lehetőséget nyújt, még hogyha nincs is a zsebben, de könnyen kiköhögik majd a forinthitelt is, miközben nagyon sok millióan vannak ma Magyarországon, akik a rezsijüket nem tudják kifizetni, és bármelyik nap hajléktalanok lehetnek. Itt családok szakadnak szét, közösségek mennek örökre tönkre, miközben nagyon egyszerű a megoldás: közösségi bérlakásszektor. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ezt a problémát a gyökerénél kell kezelni, márpedig amíg nincsen elég lakás, amit az állam tud biztosítani, addig ez a kérdés nem lesz megfelelő keretben kezelve.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu