DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ezen a késői órán most már átléptünk a szerdai napba, ha jól veszem ki, akkor a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük.

Valóban, azért azt kell mondanom ellenzéki képviselőként és egyáltalán a hazáért aggódó magyar emberként, hogy egy ilyen súlyú ügynek ilyen késői órára való tűzése, azt gondolom, senkinek nem jó, tehát sem a kormánypárti képviselőknek, sem az államtitkároknak, de mi ne panaszkodjunk, mert nekünk ez a feladatunk, hogy itt legyünk, és végezzük a munkánkat. Valóban tulajdonképpen kiindulva persze Répássy államtitkár úr szavaiból, ugyanaz a halmaz az államot alkotó emberek halmaza és az önkormányzatot alkotó emberek halmaza, tehát végül is gyakorlatilag az egész ország sorsáról beszélünk. Itt két törvényjavaslatot vitatunk, ráadásul egyszerre, amelyek az egész ország sorsát nagyon keményen befolyásolják. Tehát éppen ezért csak azt tudom mondani, az egy nagyon rossz házelnöki döntés volt, a kormánytöbbség döntött a napirendi pontok sorrendjének meghatározásáról, így alakult.

Most nézzük meg, még mi az a téma, amit a Jobbik-frakció nevében ebben a témában el szeretnék mondani a vita vége felé haladva, kicsit összefoglalva az érveinket is. Azt hiszem, arra nem kaptunk valóban igazi választ, és Lamperth Mónika az önkormányzatok védelmezése terén most itt valóban oroszlánként síkra szállt, de azért valóban nem hiába idézte Heintz Tamás azokat a mondatokat, amelyeket ő elmondott, azért másként is gondolta ő ezt egykor, azonban most mégis azt vetette fel, és ezt kell nekünk is megkérdeznünk: hol van az a garanciális rendelkezés ebben a törvénycsomagban arra, hogy ez a vagyontömeg, amely most a megyei és egyébként elvi alapon az alkotmánymódosítás révén a települési önkormányzatoktól átkerül állami tulajdonba, miképpen fog hasznosabban, hatékonyabban, gazdaságosabban, emberközelibben, színvonalasabban, a jó állam követelményeinek még jobban megfelelően működni? Tehát egyszerűen ez itt a kérdés, és erre nem kapunk választ a törvénycsomagban, semmilyen utalást sem látunk erre. Az általános indokolás a törvényben egyszerűen csupán arról szól, hogy az eladósodottság, mint gennyes seb, leválasztásra kerüljön az intézményi ellátások életéből, és innen kezdve minden megoldódik, mert az állam átvállalja az adósságot, átvállalja az intézményeket és tulajdonképpen innen kezdve mindenki közel azonos színvonalú közszolgáltatáshoz fog jutni.

Csakhogy ez azért aggályos számunkra, hogy így lesz, mert egyrészt már tapasztalataink vannak arról, ha csak elvi ígéreteket tett a kormánytöbbség, a nemzeti együttműködés kormánya arra, hogy mit nem fog megcsinálni, akkor a másfél évben elég sokszor azt tapasztaltuk, hogy mégiscsak megcsinálta.

(0.10)

Például a nyugdíjakkal kapcsolatos alkotmánymódosítás és a nyugdíjak felülvizsgálatával kapcsolatos alkotmánymódosítás kapcsán, amikor nagy vitát folytattunk le, hogy a szerzett jogok sérelmeként aposztrofálódott a vitában mindez az ellenzék részéről, a kormány mondta, hogy gyakorlatilag nem lesz itt semmi baj, csak a rokkantnyugdíjakat vizsgáljuk felül, most ehhez képest, ha jól tudom, rövidesen a Ház előtt lesz az a törvényjavaslat, amelyik kifejezetten szociális ellátássá alakítja a korkedvezményes nyugdíjjal szerzett nyugdíjat. Igenis egy olyan eleméhez nyúltak hozzá jelen esetben a nyugdíjrendszernek, amelyhez megnyitottak egy elvi alkotmánymódosítással egy utat.

Azért ne felejtsük el, hogy az önkormányzati rendszert garantáló, ezen 12. § (2) bekezdése, amely most a módosítás tárgya, egy 1990-ben, tehát az első úgymond szabadon választott kormány időszaka alatti alkotmánymódosítással került be az alkotmány szövegébe, és ez egy óriási nagy vívmánya volt akkor az általunk nem tökéletesnek tartott rendszerváltozásnak. Mindenesetre ezért az Ellenzéki Kerekasztal meghatározó alakjai, lovagjai Salamon Lászlóval és mindenkivel együtt oroszlánként küzdöttek, hogy az önkormányzati tulajdont az állam tartsa tiszteletben. Kommentárok tömegei születtek erről, most nem hoztam magammal Stumpf István kétkötetes alkotmánykommentárját, amit január 1-jétől szintén archívumba kell tenni, de az is hosszan ecseteli, hogy az önkormányzati tulajdon védelme nagy előrelépés volt a totalitárius államkommunista rendszerhez képest, ahhoz a tanácsi rendszerhez képest, amely lebontotta a magyar önkormányzatiságot 1950-ben, a Vörös Hadsereg szuronyain működő, népelnyomó és nemzetellenes rendszer ráoktrojálta a szovjet típusú tanácsrendszert a magyar államszervezetre, és megsemmisítette, feldarálta az önkormányzatiság intézményeit. Ezt az 1989-90-es változás során azért visszaalakították, és most el kell gondolkodni azon, hogy ez végül is milyen irányba viszi az egész önkormányzati rendszert.

Szeretnék egy analógiát mondani, képviselőtársaim. Nagyon sokat küzdök jómagam és például Kalmár Ferenc képviselőtársammal együtt az elszakított területeken élő magyar közösségek önrendelkezési jogáért. Most volt egy sikerünk, két héttel ezelőtt az Európa Tanácsban sikerült elérni, hogy a nemzeti szuverenitásról szóló parlamenti közgyűlési határozatban, mint kötelező norma, beemelődött az autonómia, az önrendelkezési jog biztosítása a tagállamok számára. Ez egy jó hír a magyar közösségek számára, reméljük, sikerül majd kikényszeríti az utódállamokon. Ott az egyik legfontosabb alapelv, amit az a bizonyos határozat hivatkozik, az autonómia, az önrendelkezés, az önkormányzatiság alapjaként, a gazdasági önállóság, a gazdasági feltételek biztosítása. Ott egy kulcskérdés és itt is kulcskérdés a mi esetünkben, hogy vajon hogyan tudja az önkormányzatiságból fakadó funkcióit ellátni egy olyan testület, hogyan tudja a helyi közösség saját életét szervezni, irányítani, befolyásolni, hogyha a saját területén működi egészségügyi, szociális és egyéb intézményrendszer, amit most ez a törvénycsomag érint, nem az ő tulajdonában lesz, és meghatározó befolyást nem tud gyakorolni ezen szervezetek működésére. Tehát ugyanazzal a problémával szembesülnek a helyi önkormányzatok szintjén élő közösségek, mint az elszakított területen élő magyar közösségek, hogy addig nem lesz kiteljesedett önkormányzatiságuk, önrendelkezésük, amíg a megfelelő szervezeti rendszer nem áll rendelkezésükre.

Szerintem is az lenne az igazi megoldás, hogyha azt a rettenetes csődhelyzetet, amit kétségkívül jelentős mértékben előidézett az elmúlt 8 év szocialista kormányzásának időszaka, amelyhez persze a szabad demokraták is társultak, ezt soha nem tesszük hozzá mostanában, pedig ne felejtsük el, hogy ők a nemzet életének igen komoly kártékony tényezői voltak, és már nincsenek a parlamentben, de ettől függetlenül tény és való, hogy nagyon komoly csődhelyzet van, az egész államháztartás is nagy bajban van. Miért az a megoldás, hogy a helyi közösségek igényeit szolgáló, a helyi emberek igényeit szolgáló, egy megyei önkormányzati fenntartású kórházban végül is a helyi közösségek vére, verítéke is megjelenik, mert ott egy helyi munkával megteremtett értékekről van szó jelentős mértékben, és ezt most egyszerűen beolvasztják az állami intézményrendszerbe. Egyszerűen nem kaptunk racionális magyarázatot, hogy miért nem azt az utat választották, hogy akkor konszolidálják az önkormányzatokat. Így is, úgy is működtetni kell ezeket a szerveket, vagy akkor nem tudom, mi fog következni, hogy bezárások lesznek, kórházbezárások, racionalizálás címén szolgáltatások szűkülése, központosítása. Nem ez az út.

Az államadósságprés, ami alatt az ország szenved, és amellyel kapcsolatban szerintünk végül is nem jó utat választott a kormány, mert mi határozottan azt az álláspontot foglaljuk el, hogy az államadósság kapcsán meg kell kísérelni a hitelezőkkel szemben először is újratárgyalást követelni, és az újratárgyalás feltételrendszereiben el kell érni olyan engedményeket, fizetési könnyítéseket, haladékokat, netán elengedéseket, amelyeket más történelmi körülmények közt, más időkben, de mégis a lengyelek egy jelentős részben el tudtuk érni. Ne kívánjuk a görög sorsot Magyarországnak, de most úgy tűnik, hogy épp a legfrissebb hír szerint Görögország fog egy jelentős adósságelengedési lehetőséget kapni. Miért építjük be intézményesen, és felszámolva, megszüntetve közjogi hagyományaink elemeit is, egyáltalán a magyar életteret miért szűkítjük, miért préseljük, miért vezetjük le a magyar élet minden területére ezt az államadósság-törlesztési logikát ahelyett, hogy igazából szembenéznénk ezzel az államadóssággal? Bár többször Orbán Viktor miniszterelnök úr kategorikusan elzárkózott Vona Gábor frakcióvezető úr felvetéseitől, hogy igenis üljünk le, tárgyaljunk ez ügyben, én azt gondolom, hogy százszor inkább ezt az utat kellene járni, de mindenesetre, ha egyáltalán konszolidálják az önkormányzati rendszert, márpedig nem szabad magára hagyni ezeket a megyei szintű szervezeteket, intézményeket, akkor sem a vagyon elvonása lenne az út.

Arról azért mindenképpen ejtsünk szót, az alkotmánymódosítás mostani, elénk terjesztett szövegezése nem csak a megyei önkormányzatokról szól. Ezt is jó volna, hogyha az a ki tudja, hány ember, aki most éppen ezt az élő adást nézi az interneten, továbbadná a hírt, hogy itt a települési önkormányzatok vagyona éppúgy belekerülhet. Mondjuk, a jövő héten elénk kerülhet egy törvényjavaslat, amely most már arról szól, hogy a települési önkormányzatok vagyona a következő, és utána fölvonulnak hosszú sorban, mint a 300 walesi bárd, a fideszes önkormányzati vezetők, eljönnek ide egy nagy üléstermet megtöltve, és aláírják azt, hogy az őáltaluk vezetett önkormányzatok vagyonát szintén átadják az állam részére a hatékonyabb működtetés érdekében. Tehát ez a jövőkép benne van ebben a törvényjavaslatban, és most is csak azt tudjuk mondani, hogy vagy teljesen ki kellene teríteni a kártyákat, és akkor el kellett volna mondani most, ennek a javaslatnak a vitájában, hogy itt bizony mindenről szó van, vagy pedig, ha nincs így, akkor ennek a törvényes garanciáit be kellett volna emelni ebbe a törvénycsomagba, hogy márpedig a települési önkormányzatokra ez nem terjed ki. Mert ez egy kétségkívül provizórikus szabályozás, egy abszolút átmeneti szabályozás, a válságra tekintettel, szembemenve az alaptörvény szellemével is, amire már többször utaltam, tehát mind a történeti alkotmányt taglaló része, mind pedig az Állam fejezet 38. cikkének (6) bekezdése, amelyik az önkormányzati tulajdont mint az önkormányzati feladatok ellátásának garanciáját definiálja, ezzel igenis szembemegy ez a rendelkezés.

(0.20)

Aztán végül szeretnék szót ejteni még az Európa Tanács önkormányzati chartájában foglalt értékekről vagy elvekről, amely egyezményt 1980-ban írták alá, és amelyhez Magyarország csatlakozott, és az 1997. évi XV. törvénnyel iktatta be a Magyar Országgyűlés a magyar jogrendbe, amely az önkormányzatiság elveit nemzetközi egyezményi szinten határolja körbe. Ennek is egy fontos eleme az önkormányzatiság gazdasági feltételrendszerének a biztosítása. Csak úgy működhet jól egy önkormányzati rendszer, mondja ez az egyezmény, ha ennek a pénzügyi-gazdasági feltételei is fennállnak. Jelen esetben pont egy ilyen vagyonelvonás az önkormányzatiság érdemi kibontását blokkolja.

Ugyanilyen alapelv, ami sérül ezzel a törvénycsomaggal, az Európai Unióban, amit mi nagyon nem szeretünk, de ha már van egy olyan alapelv, hogy a szubszidiaritás alapelve, akkor ez kőkeményen sérül, mert annak pont az a lényege, hogy a döntések és a feladatmegoldások a lehető legközelebb szülessenek meg az emberek szintjéhez, ezzel pedig határozottan ellentétben áll, ha most központosítják a szolgáltatásokat, az ellátásokat.

Magyarul összefoglalva a Jobbik-frakció álláspontját: nem tudjuk ezt a javaslatot elfogadni, abszolút ellentétesnek érezzük az önkormányzatiság és az önrendelkezés általunk kívánatosnak tartott útjával. Kérjük, hogy a módosító javaslatunkat támogassák majd, amit annak érdekében nyújtunk be, hogy az önkormányzatok múltbeli vagyonvesztését reparáljuk, szerezzük vissza az önkormányzatok vagyonát, és ezzel biztosítsuk az önkormányzatok megélhetését, boldogulását a magyar emberek szebb jövője érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu