OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bocsánat, hogy itt a technikával akadékoskodom, de csak most nyomtam meg a gombot, és azt hittem, hogy nem én következem.

Azt gondoltam, hogy nekem - mint egy furcsa dzsoli dzsókernek ebben a Házban - mindenképpen szólnom kell. Én egyszerre vagyok nő is, egyszerre vagyok képviselő is, és egyszerre tartozom egy közösséghez, amely kisebbségben él ebben az országban, ezért mindenképpen szólnom kellett. Én kicsit a saját történetemmel szeretném bebizonyítani azt, hogy fontos-e az, hogy nők üljenek ebben a Házban.

(12.20)

Amikor 2009-ben az LMP engem megkeresett azzal, hogy szálljak be a munkába, és ha egyetértek az alapelképzelésekkel és az alapszellemiséggel, akkor jöjjek és dolgozzak velük együtt, akkor én, aki előtte voltam közigazgatási szakmunkás és civil is - hogy is mondjam -, már óvatosan tekintettem erre a felkérésre, és megkérdeztem, miért fontos az LMP-nek az, hogy én itt üljek: azért, mert nő vagyok, azért, mert cigány vagyok, vagy azért, mert dolgoztam valamit és letettem valamit az asztalra a romaintegráció tárgykörében, az oktatás és a civil élet tárgykörében? Nagyon őszinte választ kaptam, ami azt gondolom, magáért beszélt, mert a válasz az volt, hogy mind a háromért egyszerre.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu