DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Felszólalásommal abban a szellemben szeretnék hozzájárulni a költségvetési vitához, ahogy a Jobbik részéről Vona Gábor frakcióvezető úr és Rozgonyi Ernő, illetve Nyikos László már megtették, mégpedig röviden összegezve azt, hogy számunkra ez a költségvetés a gyarmatosítási folyamattal szembeszegülés teljes körű hiánya, a nemzeti kibontakozásért és a nemzeti önrendelkezésért való küzdelemben lényegében egy kapituláció.

Én azokat a területeket szeretném átvenni a költségvetésből, amelyek szűkebben vett szakterületemhez tartoznak, illetve amelyekre tekintettel úgy gondolom, hogy fel kell hívni a magyar emberek figyelmét arra, hogy vajon milyen számokat tárgyalunk most egyáltalán.

Kényszerpályán van az ország. Az elmúlt nyolc év szocialista országpusztítása nagyon sok kárt okozott, ez tény, viszont ezt a kárt nem növelni kell, nem fokozni kell, hanem ésszerű, felelős gazdaságpolitikával, nemzetpolitikával, amennyire lehet, el kell hárítani, és szembe kell szegülni az adósságpréssel, amit az államadósság fejt ki a magyar gazdaságra. 1100 milliárd forint, ha jól értettem, ennyi az az éves kamattörlesztés, amit kidobunk az adófizetők zsebéből. Újra kellene tárgyalni, átütemezést kellene kérni, hogy levegővételhez jusson a magyar gazdaság.

De hogy mindjárt egy ilyen kis hangulatteremtéssel folytassam a felszólalásomat, arra kell utaljak, hogy megdöbbentőnek tartom azt, és kedves magyar tévénézők és polgárok, ezen gondolkodjanak el, hogy milyen szuverenitású országban élünk akkor, amikor azt a költségvetési magyarázatot találom a törvényjavaslatban, hogy a magyar költségvetésből, az adófizetők pénzéből 14 milliárd forintot Nagy-Britannia részére fizet meg Magyarország. Nem háborús jóvátételről van szó, nem könyöradományról, hanem az európai uniós csatlakozásunk tényéből, tagságunkból fakadó azon kényszerről, hogy Margaret Thatcher volt olyan ügyes és rátermett, hogy kiharcolta a brit gazdáknak azt, hogy ők visszatérítést kapnak minden egyes uniós tagállam költségvetéséből. Gratulálunk a brit gazdáknak! Ez viszont egy nagyon rossz hír a magyar gazdáknak és nagyon rossz hír a magyar adófizetőknek, és még rosszabb hír a magyar választóknak, akik tulajdonképpen tétlenül tűrik azt, hogy egy ilyen döntéshozatal végigmenjen a Magyar Országgyűlésen.

Én arra kérek mindenkit ezúton, hogy tiltakozzon, árassza el e-mailjeivel az összes országgyűlési kormánypárti képviselő e-mail fiókját, elnézést kérek tőlük ezúton, hogy ilyen terhelésnek teszem ki őket, de igenis, mondják meg nekik, hogy erre mondjanak nemet, a brit gazdáknak 14 milliárd forintot ne fizessen vissza a magyar állam.

És ne fizessünk be 245 milliárd forintot az Európai Unió költségvetésébe, annak az Európai Uniónak a költségvetésébe, amelyből ugyan levezetik nekünk ezt, és sokszor összerakják, hogy ilyen pályázat, olyan pályázat, amolyan pályázat - ember legyen a talpán, aki ezt követi, szerintem senki nem tudja a kormánypártok részéről sem követni -, mi úgymond itt horribilisen többszörösét kapjuk vissza ezeknek a pénzeknek. Elmondta Hörcsik Richárd is, hogy rosszul megy a lehívása az uniós támogatásoknak, akadályok vannak, gondok vannak, az uniós bürokraták nehezítik az életünket, a LEADER-program szocialista vérszívói még mindig ott vannak, miért nem a börtönben vannak; tehát igenis tegyünk rendet ezekben a forrásfelhasználásokban. Tehát nettó befizetők vagyunk. Ezt Rozgonyi Ernő igazából kifejtette.

Tovább szeretnék menni, néhány nemzetpolitikai kérdés. Ha most a spórolás költségvetését éljük, akkor miért kell a Kossuth tér történelmi rekonstrukciójára, amit egyébként támogatok elvi alapon, hogy valóban kerüljön gróf Tisza István az áruló Károlyi Mihály szobra helyébe, de miért kell erre most a legnehezebb időkben 1 milliárd forintot a költségvetésből fordítani? Halasszuk el, húzzuk meg a nadrágszíjat, és ugyanolyan szerény körülmények között éljük az életünket itt a Kossuth téren mi, képviselők, mint az ország bármely más területén élő emberek. (Pálffy István: Megszavaztátok!)

Nem tudok elmenni amellett sem, amit Szili Katalin mondott. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma elesik a költségvetési támogatástól. Nem is értem ezt. Egyébként jövő héten vagy novemberben lesz egy ülés, tehát folytatja a munkáját, de akkor hogyan lehet ezt költségvetési támogatás nélkül? A nemzetstratégiai céljainkat nem adhatjuk fel a Kárpát-medencei magyar egység érdekében!

Hiányolom a Kárpát-medencei magyar jogsegélyszolgálat létrehívását és annak a költségvetési tételét. Magyarjainkat Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján gyakori üldözés, jogfosztás éri. Számukra már réges-rég létre kellett volna hozni állami támogatással egy olyan jogvédő szervezetet, amely megvédi őket. Jelen formában csak a Nemzeti Jogvédő Szolgálat mint civil szervezet próbálja ezt a munkát elvégezni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy miért kapnak több támogatást a pártok és a pártalapítványok. Civilként teszem fel ezt a kérdést. Egyszerűen engem felháborít, és gondolom, a polgárokat is felháborítja, hogy a Fidesz több mint 1 milliárd forintot kap, és a többi párt is mind többlettámogatást kap ebből a költségvetésből. Ez a minimális elvárás lenne, hogy ha már csökken a rendőrség költségvetése, az emberek biztonságára fordított költségeken spórol az állam, akkor a pártok miért nem spórolnak magukon. Így van? Gondolom, az LMP-s képviselők is egyet tudnak érteni ezzel. Várom a jóváhagyásukat. (Scheiring Gábor: Maximálisan!) Érkezik, igen, egy mosoly tekintetében máris megkaptuk.

Folytatom tovább a sort. Az Alkotmánybíróság, amelyet 15 főre felduzzasztott a kormánytöbbség, és többletfeladatokat is kapott az alkotmányjogi panasszal, nem kap igazából reálisan többletpénzt. 300 millióval többet kap ugyan, mint tavaly, de valójában négy alkotmánybíróval többről van szó, sokkal több munkáról, sokkal nagyobb felelősségről, és éppen ezért nem tudom elfogadni ezt a költségvetési tételt.

Az Országgyűlési Biztosok Hivatalánál megnyugtató a helyzet, itt nem mondok kritikát, itt dicséretet mondok. Felemelték a támogatást, ezt tavaly követeltük, követeltem. Örülök, hogy végre egy méltó költségvetéssel tud dolgozni az újraszabályozott hatásköreivel az alapjogok biztosa. Bízom benne, hogy élni fog azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a jogszabály biztosít számára.

Nézzük meg a bíróságokat! Mint a bíróságokért fokozottan felelősséget érző magyar polgár és egyben ügyvéd, jogász, felháborítónak tartom azt, hogy miután ténylegesen tavaly a zárszámadás szerint 65,7 milliárdra ugrott a bíróságok kiadása a tervezett 63 milliárd helyett, most 68,9 milliárdot kap a teljes bírósági rendszer, az a bírósági rendszer, amely tényleg - nyugodtan mondhatjuk, sajnos szomorú szívvel - az összeomlás szélén áll.

Itt van a legfelháborítóbb dolog, amit egyszerűen nem értek. Nagyon-nagyon kérem a képviselőtársaimat, hogy segítsenek ebben, én most kérdeztem itt Nyikos László szakvéleményét. A zárszámadási törvényben megnéztem. Tavaly volt a költségvetési törvényben egy általunk nagyon szeretett tétel, a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróság ügyhátralékának ledolgozására vonatkozó 753 millió forintos összeg. Ez nem teljesült a tavalyi zárszámadás szerint, tehát nem fizették ki, nem használták föl. Az idei költségvetésből ez hiányzik, tehát ezt a pénzt a katasztrófahelyzetben levő Fővárosi és Pest Megyei Bíróságtól lenyúlták, ellopták. Nem tudom, kik. Kérem, hogy találjuk meg közösen az elkövetőket, és azonnal változtassuk meg ezt a helyzetet, mert ha ez így marad, így folytatódik, katasztrófakövetkezményekhez vezet.

Most jártam pár hete a Pest Megyei Bíróságon. Kérem szépen, egy Iványi Gábor által vezetett hajléktalanszálló ahhoz képest egyszerűen egy luxuspalota, a Pest Megyei Bíróság lehányt, koszlott falú állapotában, amilyen körülmények között a bíróknak, ügyészeknek, ügyvédeknek ott a munkát kell végezni, nem beszélve a polgárokról, akikért mi dolgozunk, akik eltartják az államot. Hihetetlen lassúsággal, többéves ügyhátralék-elmaradással működnek a bíróságok, amelyeket sajnos a kormánytöbbség által hozott döntések is nehéz helyzetbe hoznak, hiszen több mint kétszáz bíró elmegy a karból, és ez már önmagában egy hihetetlen terhelés. Tehát én kérem, hogy emeljük meg a bíróságok költségvetését jelentős mértékben.

Az ügyészség kap egy többlettámogatást, ez üdvözölhető, de a tavalyi 5 százalékos infláció fényében egyáltalán nem megnyugtató. Ha jobban végeznék a munkát az ügyészségek, még lelkesebben harcolnék a költségvetési támogatásukért, de amíg a 2006-os megtorlásokban részt vevő ügyészek a helyükön vannak, és mai napig is ők szabotálják az igazságtételt, addig azért nem tudok nagyon nagy lelkesedéssel érvelni a támogatásuk mellett.

Fel kell tenni a kérdést, hogy a fővárosi, megyei kormányhivatalok létrehozása vajon indokolja-e a korábbi megyei közigazgatási hivatalok költségvetésének tízszeresére történő megemelését. Nem tudjuk, mert nem világos, tehát az átláthatóság elvét nem teljesíti a költségvetés, ezért nem tudjuk kideríteni, hogy valójában arányos támogatást kaptak a kormányhivatalok, vagy esetleg valamifajta bújtatott támogatásról van szó.

Még néhány tétel.

A határon túli magyarok támogatása eltűnik a költségvetésből. A nemzetpolitikai tevékenység támogatása csökken. Ez számomra elfogadhatatlan.

Elfogadhatatlan a büntetőeljárásról szóló törvény alapján megállapított kártalanításra kitűzött 120 milliós összeg szinten maradása. Egy olyan országban, amely a mindennapi bűnözés terhei alatt nyög, az a tipikus élethelyzet, hogy ha a rendőrség el is fogja az elkövetőt, bíróság elé is kerül, de a szerencsétlen kifosztott gazda, aki utolsó terményét veszti el, akinek a szőlejét mindenestül, a teljes berendezésekkel elviszik, szétverik, bizony nem jut kártérítéshez. Igenis, úgy gondolom, a magyar államnak felelőssége, hogy kártérítéshez juttassa.

Végül, de nem utolsósorban a büntetés-végrehajtási intézetek áldatlan helyzete. Tavaly 38 milliárdot terveztek be; 43,8 milliárdot költöttek el a büntetés-végrehajtási intézetekben. Ez azt jelenti, hogy az előirányzott 48,5 milliárd forint édeskevés ahhoz, hogy az a szintén civilizálatlan, harmadik világbeli állapotrendszer, ami a büntetés-végrehajtási intézeteket jellemzi, megszűnhessen.

(13.50)

Hihetetlen jövedelmi viszonyok között dolgoznak a bv-őrök, akik saját magukat, életüket teszik kockára azért, hogy a társadalomból kivont elítéltek ne élhessenek a nyakunkon. Védjük meg a társadalmat, ez egy fontos elv; szigorítsuk a Btk.-t, itt együtt tesszük ezt a Házban, viszont nem biztosítjuk a feltételrendszerét annak, hogy olyan körülmények között legyenek az elítéltek, amelyben nem kell számolni a kockázattal. Illetve most munkát fognak végezni, ezt is támogatjuk azért, de önmagában ez sem...

A Terrorelhárítási Központ legutóbb azzal vétette észre magát, hogy Brad Pitt filmforgatása kapcsán fegyvereket foglalt le, az egész világ röhejét kiváltva. 10,3 milliárd forintos támogatást kap, továbbra is keresik buzgón a nem létező terroristákat Magyarországon. További jó munkát ehhez nekik, de hogy ehhez miért kell 10,3 milliárd forintot kapni, ugyan 2 milliárddal kevesebbet, mint tavaly, ez mindenképpen elfogadhatatlan.

Végül elfogadhatatlan, hogy a rendőrség 195 milliárd forintra volt előirányozva tavaly, ebből teljesült 211 milliárd, viszont a döbbenetes az, hogy még az infláció szintjét sem éri el az a költségvetési tervezés, az a szám, az a 219 milliárd körüli összeg, amit a rendőrség kompletten, 40 ezer fővel kap arra a feladatra, hogy üldözze a bűnt, derítse fel az elkövetőket, védje meg a társadalmat az egyébként gazdasági kényszerhelyzetben elharapózott bűnözéssel szemben, amely közbiztonsági válsághelyzet a szocialisták országlásának idején burjánzott el, viszont amit nem tudott felszámolni a mostani kormányzat sem. Úgyhogy mi ezúton azt kérjük, azt követeljük, a magyar emberek megvédése érdekében a kormány biztosítsa a megfelelő költségvetési kereteket, minimálisan legalább 15-20 milliárd forinttal megnövelve a rendőrség költségvetését.

Tehát ezek a számok, ezek a tételek, amelyeket áttekintettem, és úgy gondolom, hogy ezek talán elgondolkodtatók voltak. Én nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy itt most párthovatartozásra tekintet nélkül álljanak ezen ügyek mögé. Én ezeket módosító javaslatban is elő fogom terjeszteni, és bízom benne, hogy segítséget kapunk ahhoz, hogy ezek a nehéz helyzetben lévő területek tisztességes, méltó támogatást kaphassanak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu