DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Általában, ha valami változás előtt állunk, az mindig, mindenkiben némi bizonytalanságot, izgalmat okoz, különösen akkor, ha a mindennapi életünket érintő és közelről érintő ügyről van szó. Akkor is igaz ez, ha a jelen pillanatban is mindenki egyetért, amint az előbb is itt hallható volt, hogy az egészségügyben mindenképpen változásra, változtatásra van szükség. Hosszú ideje tudja az összes szereplő, hogy ez így nem mehet tovább. Úgy gondolom, nem szükséges arról beszélnem, hogy milyen állapotok is vannak országszerte az egészségügy szinte minden területén.

Abban is mindannyian egyetértünk, hogy csak pénzügyi, monetáris vagy finanszírozási technikákkal nem lehet minden kérdést megoldani ebben a kritikus helyzetben sem, egyebeket is igénybe kell venni, bár kétségtelen, arra is szükség lesz. A sok hasonlóság mellett, azt gondolom, mégiscsak különbséget kell tennünk a megyei kezelésben, vidéken meglévő és a fővárosi tulajdonú intézmények helyzete és az ezekben végbemenő ellátási formák között. Ez alapvetően abból adódik, hogy elsősorban az utóbbi 4-5 évben a megyék döntő többségében polgári vezetés jött létre, és ezek gyakran jelentős áldozatok árán is, de valamilyen színvonalon, sokszor az erejüket meghaladó módon is működtették ezeket a rendszereket.

(14.20)

Az sem lehet véletlen, hogy az egyik, azóta is alig kiheverhető szégyenletes privatizációs kísérlet vagy panama egy éppen nem fideszes vezetésű megyében zajlott. Ezért is gondolom, hogy minden szereplő jó szándékú részvétele és folyamatos egyeztetése mellett sikeres lehet az állami kezelésbe vétel és az egységes egészségszervezés megvalósítása a tervezett térségi ellátás keretében.

Budapest és a közép-magyarországi régió sajátosságát a húsz éve tartó budapesti szocialista és SZDSZ-es vezetés áldásos tevékenysége jelenti elsősorban, azok a nyílt és burkolt privatizációs próbálkozások, jelentős kapacitáscsökkentések és az ezzel járó korlátozások vezettek a mai helyzethez. Tovább rontotta és jelenleg is rontja a helyzetet a hihetetlenül sokféle tulajdonos, fenntartó, különböző szervezeti forma, valamint számos helyi érdek érvényesülése.

Az örökölt helyzetet a 2010-ben megválasztott polgári többségű Fővárosi Önkormányzat nagyon nehezen tudja ugyan kezelni, és alig megoldható feladatnak látszik, mégis már rövid idő alatt, azaz az elmúlt egy évben megpróbált segíteni néhány méltatlanul hátrányos helyzetbe sodródott intézményének. Jelesül, el kell mondjam, nem kis büszkeséggel, hogy az egyik az énáltalam is ismert és szeretett intézmény, az újpesti Károlyi Kórház volt. A heterogén tulajdonviszonyok mellett a 23 budapesti kerület számára egyszer sem jelentett kötelezettséget egyetlen kerületben működő kórház támogatása sem, és alig néhány helyen történt ilyen beavatkozás, pénzügyi vagy egyéb segítség. Örömmel mondhatom azt, hogy ez alól kivétel volt Budapest IV. kerülete, Újpest.

Összességében elmondható, hogy a közel 3 millió polgárt ellátó fővárosi és Pest megyei kórházak jobb szervezettséggel, ésszerűbb feladat- és kapacitásmegosztással hatékonyabban működhetnének. Mindezek miatt nem tartjuk ördögtől valónak a tervezett állami kezelésbe vételt, amely meghozhatja a korrektebb feladat- és finanszírozásmegosztást, a kapacitások jobb kihasználását, a közös érdekeknek a helyi lobbikkal szemben való érvényesülését.

Az sem véletlen, hogy az egészségügyi tárca pilotprojektnek tekinti a fővárosi szerkezetátalakítást, és folyamatosan egyeztet az érintettekkel. Azt is tudomásul kell vegyük, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében - különös figyelemmel az elmúlt évek történéseire -, nem valószínűsíthető, hogy pillanatnyilag lenne forrása egy átfogó, egyébként szükséges egészségügyi bérrendezésnek, és sajnos uniós forrásból sem lehet ebből nagyobb összegeket fordítani. Ugyanakkor nagy reményeket fűzünk a központosítással remélhető megtakarításokból, és a kormány által ígért egyéb forrásokból származó bevételekből megvalósítható réges-régen várt bérrendezéshez.

Még egy általános megjegyzést szeretnék tenni. A nemrégiben itt a parlamentben is hallható szemrehányásnak és vádaskodásnak minősíthető, patetikus megnyilatkozások mindenképpen álságosak, és legfeljebb késői, disszonáns visszhangnak tarthatók, mert az egészségügyben dolgozó vezetők és beosztottak - a közvetlen elrendelőkkel ellentétben, pártállásuktól függetlenül is - emelték fel szavukat az olyan intézkedések ellen, amelyek már négy-öt évre előrevetítették a jelenlegi katasztrofális helyzet létrejöttét. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha most nem fogunk össze, és nem együtt próbálunk meg egy jó szándékú központi akarat mentén cselekedni, akkor lehetséges, hogy utolsó lehetőségünket játsszuk el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu