DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési vita során többen elmondták már, de talán nem árt, ha még egyszer megismétlem: a második Orbán-kormány rendkívüli nehézségek között terjesztette elő a 2012-es költségvetést, rendkívüli külső és belső körülmények között. Az a válság, amely Európát sújtja, egyre inkább az egész világra kiterjedő, és teljesen világosan látszik, illetve egész pontosan nem látszik, hogy hol van ennek a vége. Sújtja ezt az országot egy olyan eladósítottság, amely az elmúlt nyolc esztendő eredménye döntő mértékben, és ami legalább ilyen fájdalmas, sújtja ezt az országot a lakosság eladósodása.

Mindez összességében nyilvánvalóan egy óvatos, kiszámított költségvetés előterjesztésére kellett hogy serkentse a kormányt. A bölcs kormány ilyenkor igyekszik meghatározni azokat a prioritásokat, amelyek még a legnagyobb nehézségek mentén is kaphatnak bizonyos előnyöket és lehetőségeket, mert kitörési pontok lehetnek. Kitörési pontok nélkül ugyanis talán meg lehet őrizni a stabilitást - ez az elsődleges cél -, de nagyon nehéz lesz az elkövetkezendő időben onnan aztán elrugaszkodni. Ezért a prioritások meghatározása elsődleges szempont.

Többen fölkapták a fejüket jobbról is, balról is, ki jóhiszeműen, ki kevésbé jóhiszeműen, amikor azt mondtam, hogy fájlalom és nehezményezem, hogy a prioritások között az elmúlt időszakban - és ebben a költségvetésben is - nem érzékelem a magyar mezőgazdaságot, és nem érzékelem azt a kitörési pontot, amire egyedül igazán építkezhetünk.

Szeretném nagy nyomatékkal mondani, hogy a mai körülmények között, ha biztos talajra akarunk építeni, akkor az nem lehet más, mint az, ami nekünk, magunknak, magyaroknak még megvan. Hát persze, hogy jó és számítandó az is, hogy mi lesz majd az exporttal. De nem rajtunk múlik. És persze, hogy számolni kell azzal, hogy jó lenne, ha Németország egy kicsit nekilendülne, de ez sem rajtunk múlik. És talán az is nagyszerű lenne, ha az EU-válság minél előbb megoldódna, és az EU-válság megoldódása következtében a magyar kötvények jobban kelnének, olcsóbbak lennének. De ez mind nem rajtunk múlik.

Ami rajtunk múlik, az az, hogy vajon a magyar termőföldet, amelyet megvédeni oly nagyon akarunk mindannyian - és ebben hiszek, hogy ebben tényleg egység van, hogy meg akarjuk védeni -, hogyan és miként tudjuk az ország javára leginkább hasznosítani.

(15.10)

Tisztelt Ház! Nekem szilárd meggyőződésem, hogy most nem pénzt kell kérni a XII. fejezet részére, mert pénzt tenni oda, ahol most még nincs teljes rend, nincs teljes fölmérés, azt kell mondanom, lehet, hogy hiábavaló lenne. Ráadásul, ha őszinték akarunk lenni, a vidékfejlesztési tárca az egyik nyertes. 18 milliárd forinttal több az a támogatás, amelyet majd ki lehet osztani. Igaz, nem vitatom, ennek a nagy része európai uniós támogatás, de ez mindegy a cél szempontjából. A lényeg az, hogy hova kerül ez a támogatás. Ahhoz, hogy biztonsággal azt mondhassuk, hogy jó helyre kerül, ahhoz, hogy biztonsággal azt mondhassuk, hogy amire építkezni akarunk, az hosszú távon is a miénk marad, és biztosan a miénk marad, ahhoz először el kell végezni azokat a felméréseket, amelyekkel adósak vagyunk.

Mire gondolok elsősorban? Mindenekelőtt jónak és szükségesnek tartom, hogy elindult az állami földvagyon és egyáltalán az állami vagyon fölmérése. De nem elégséges ez! El kell indulnia annak is, hogy milyen tulajdoni viszonyok vannak ténylegesen Magyarországon - mert nem tudjuk -, el kell indulnia, hogy milyen birtokviszonyok vannak Magyarországon - mert biztonsággal ezt sem tudjuk -, és világosan kell látni ettől kezdődően, hogy bizony igaz, mert ezt viszont tudjuk, hogy a területalapú támogatások 82 százaléka alig több mint 9 százalékhoz jut el. Hol van tehát a pénz, a forrás, amit meg lehet fogni? Megvan a pénz, megvan a forrás, csak nem ott, ahol éppen annak lennie kellene.

Tisztelt Ház! Hogy világos legyek, ezeknek a felméréseknek egyértelművé kell tenniük, hogy Magyarországon törvényes rend van. Ha Magyarországon törvényes rend van, akkor azt mindenkinek be kell tartani. A tulajdoni viszonyoknak a törvényekhez kell igazodniuk. Aki a törvényektől eltér, annak a törvénnyel kell számolnia. Azt gondolom, hogy ha Magyarországon 300 hektár a tulajdoni lehetőségek felső határa, akkor azt kell betartani. Ha Magyarországon meg van határozva, hogy mekkora lehet egy családi birtok, akkor ahhoz kell igazítani a birtokokat.

Tisztelt Ház! Szeretném nagy nyomatékkal elmondani: az én szilárd meggyőződésem szerint Magyarországon megvannak azok a lehetőségek és adottságok, amelyek kitörési pontként még eddig nem használt, föl nem használt magyar vidékben rejtőznek. Nem látom ebben a költségvetésben - és én ezt nem a költségvetés készítőinek hibájául rovom föl, hanem a helyzet adja -, nem látom, hogy a vidékfejlesztés legfontosabb része, a feldolgozóiparnak az a fajta támogatása, amire oly nagy szükség lenne, valahol megjelenne. Pedig ennek meg kell jelennie, mert enélkül maga a termőföld nem fog igazán az ország javára és hasznára lenni.

Szeretném még nagy nyomatékkal elmondani: ha egyszer alaposan végiggondoljuk és azt mondjuk, hogy tényleg kitörési pontként fogadjuk el a magyar vidéknek ezt a lehetőségét, ha azt mondjuk, hogy készek vagyunk rendet teremteni, és egy olyan valóságos, jogilag is megalapozott rendet teremteni, amely a jövőt építi, akkor meggyőződésem szerint az elindulás nem lehet más, mint annak a teljes és tökéletes fölmérése, hogy mink van. Azt kell először tudnunk, hogy mi az, amiből gazdálkodni akarunk ezen a területen is. Ez sem világos ma. Meggyőződésem szerint vannak ugyan összehasonlító adataink, de amíg olyanokat hallok, hogy az egyik helyen azt mondják, hogy van 1 millió 300 ezer hektárnyi állami földünk, a másik azt mondja, hogy 1 millió 500 ezer van, most hallottam 1 millió 900 ezret, addig a bizonytalanság akkora, aminek a felszámolása, úgy gondolom, közös ügy, és ezt végre kell hajtani.

Még valami, ami az elkövetkezendő időket meggyőződésem szerint alapvetően képes lesz befolyásolni: egyértelműen látni kell, hogy ma Magyarországon nem 40 ezer, nem 50 ezer, nem is a jelenleg területalapú támogatásból részesedő 240 ezer ember sorsáról van szó, hanem több mint két és fél millió ember sorsáról. Ezért úgy kell eljárnunk és olyan módon kell felhasználnunk azt a vagyont, amely rendelkezésünkre áll, mert az egy nemzeti vagyon, ami a rendelkezésünkre áll, úgy kell fölhasználnunk, hogy az két és fél millió ember sorsát szolgálja. Ez az, ami meggyőződésem szerint az elkövetkezendő idők egyik legnagyobb feladata.

De ha nincs, nincsenek most forrásaink, honnan legyenek? - okkal és joggal kérdezhetik meg. Az Európai Unió - tisztában vagyok azzal - a saját rossz szabályozóit rendkívül nehezen változtatja meg. De azért időnként kényszerűen megváltoztatja. Nota bene, most legutóbb már arról is szó volt, hogy akár a nemrég elfogadott, örökösnek szánt alaptörvényen is lehet majd változtatni. Hát, igen.

Azt gondolom, hogy Magyarország alapvető érdeke az, hogy az a területalapú támogatás, amely hozzánk beérkezik és az a teljes összegű támogatás, amely a magyar agrárium- és vidékfejlesztésre beérkezik, az a magyar kormány számára lehetőséget adjon arra, hogy súlypontok szerint lehessen azt felhasználni. Ha erre van mód és lehetőség, akkor van forrás. Ennek a megteremtése nagyon nagy feladat, de ez a mai agrárvezetés, amely bizonyított az én meggyőződésem szerint az elmúlt időszakban, hogy képes nagyon jó eredményeket elérni a tárgyalások során, el kell hogy kezdje azokat a tárgyalásokat, amelyek a forrásokat megnyithatják.

Tisztelt Ház! Nem fixa idea az, hogy én mindig újra meg újra erről beszélek, hanem az a belső meggyőződés, hogy nincs más igazi kitörési pontunk, ezt a kitörési pontot kell megragadnunk, közös erővel használnunk. A kormány meggyőződésem szerint elkötelezett a magyar nemzet, a magyar nép fölemelése iránt. Ha ez így van - és biztos vagyok benne, hogy így van -, szót fogunk érteni mindannyian abban, hogy az elkövetkezendő idő a lehetőségek megragadása, a lehetőségek fölépítése és 2013-tól kezdődően annak teljes kihasználása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu