Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak ellenére, hogy pár kormányzati képviselő által már kicsit túlbuzgó módon egy olyan költségvetésről beszéltek itt többen, ami talán az IMF legvidámabb barakkjának láttatja Magyarországot, én mégis a szakmai javaslatainkat összefoglalva szeretnék három fő fejezetben olyan ajánlásokat tenni, amelyek valóban elmozdíthatnák Magyarországot a jelenlegi siralmas helyzetéből, így kitérve a családpolitika hiányosságaira, visszásságaira, majd az eladósodottságból való kitörés útjait taglalva, végül pedig megtalálva azokat a kitörési pontokat, amelyek általában segíthetnének Magyarország helyzetén.

Látható az, hogy a kormányzat az IMF-kottát ütve a zongorán odáig jutott el, hogy valóban a humán területeket vágja a legjobban haza, ezen belül is a magyar fiatalok, a magyar családok és a gyermekek jövőjét áldozza fel legesleginkább az államadósság-törlesztés és egyéb, önök által fennköltnek tartott gazdasági-politikai célok oltárán.

Az is látható, hogy miközben a családi pótlék intézménye gyakorlatilag négy éve befagyasztás alatt szenved, tehát lényegileg nem változott a ráfordított összeg, a kiszivárgott, kormányzatot illető információk szerint ez a következő években sem változik, tehát kimondható, hogy családtámogatásra durván 460 milliárd forint körüli összeget fordít mostanában is a kormányzat és tervez majd a későbbiekben is fordítani, ami annyiból okoz gondot, hogy ha összevetjük ezt, mondjuk, a csak a következő költségvetésben jelen lévő 1150 milliárdos adósságszolgálattal, akkor látható, hogy jelen pillanatban fele ennyit sem ér a magyar családok helyzete. Még egyszer: mi nem azt mondjuk, hogy holnaptól ne fizessünk államadósságot, hanem azt mondjuk, hogy üljünk tárgyalóasztalhoz, és ha van indokolt alap - márpedig állítjuk, hogy van -, akkor igenis érjünk el moratóriumot, átmeneti mentességet, leírásokat úgy, ahogy az tucatnyi esetben megtörtént már a világon.

Azt is látnunk kell, hogy lenne út még a jelenlegi, családokra fordított szociális juttatások kifehérítésére, hatékonyabbá tételére is. Gondoljunk csak arra, még a mai napig is nagyon sokan úgy kapnak segélyt, szociális juttatást, hogy nem kell dolgozniuk érte. Ez azonnal, haladéktalanul felszámolandó. Mi nem szeretnénk egy olyan országban élni, ahol az ingyenélők mindenféle társadalmi szolgáltatás nélkül juttatásokhoz juthatnak. Ezt meg kell szüntetni, fel kell számolni.

De azt is látnunk kell, hogy azon kérdések esetében, amelyek végre bekerültek a közbeszédbe, mint például az uzsorázás esete, elindultak a látványos eljárások, nagyon örülünk neki, támogatjuk őket, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy adott esetben az érintett uzsorás pár nappal később már szabadlábon védekezhet. Milyen alapon? Látható, hogy mind rendvédelmi, mind pedig jogszolgálati, igazságszolgáltatási szempontok miatt át kell értékelni azt a rendszert, ami eddig volt, és a társadalom számára a legfontosabb üzenet az lehet, ha a bűnösök valódi büntetést kapnak, és ez kihatással van a költségvetésre is. A következőkben erre próbálok kitérni.

Azt is látnunk kell és látnunk lehet, hogy a családok támogatása egy olyan, a jövő számára foganatosított befektetés, amit nem lehet megspórolni sem az IMF kedvéért, sem az államadósság-törlesztgetés kedvéért, ezért nem értjük, és értetlenül állunk az előtt, hogy a Jobbik konstruktív javaslatai, amelyek a népesedéspolitikát illetik, miért nem találnak egyáltalán meghallgatásra. Nemcsak a szociális kártya országos szintű bevezetésére gondolok, ami viszonylag minimális költségvetési forrásokkal nagyon komoly eredményeket tudna felmutatni, de gondolok az olyan gesztusértékű javaslatainkra, mint amilyen az volt, hogy 1 százalékot ne csak egyházaknak és civileknek lehessen adni, hanem dolgozó gyermek esetében lehessen a szülőnek is. Vagy a szülőtámogatási életjáradék intézményével a dolgozó gyermek személyi jövedelemadója egy részével közvetlenül támogathassa idős szüleit. Ez egy nagyon komoly motiváló tényező lenne az irányban, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között is vállaljunk több gyereket, ahogy azt azért szerencsére nagyon sokan megteszik, de hangsúlyozom, hogy nem elegen, hiszen a 85 ezres születésszám pont a fele annak, ami a szinten maradáshoz, a sima reprodukcióhoz kéne, és az újonnan született gyermekek fele is olyan körülmények közé születik, ahonnan képtelenség kitörni, ahonnan képtelen a normális szocializációval rendes, társadalmilag produktív embert kihozni.

Azt is látnunk kell, hogy vannak olyan, még a kormányzat által is beharangozott programok, tényezők, amelyek nem köszönnek vissza ebben a költségvetésben. Ott van a Jobbik által is évek óta hangoztatott demográfiai földprogram esete. Nagyon-nagyon fontos. Látnunk kell, hogy ha meg tudjuk állítani a vidékről történő elvándorlást, elszivárgást, akkor lassítható az egész országot érintő, fiatalok általi elvándorlás is, hiszen - még egyszer hangsúlyozom - ma csak a középiskolások, egyetemisták 39 százaléka biztos abban, hogy itt marad és itt fog dolgozni. Egy valódi, hatékony, megfelelő költségvetési forrásokkal ellátott demográfiai földprogramnak bizony 10 milliárdos nagyságrendet kellene biztosítani. Hogy honnan vehetjük el? Hát sorolhatnánk a lehetőségeket. Az úgynevezett romaintegrációra a következő években - tehát nemcsak most - elkülönített 120 milliárd lehetne egy ilyen idézőjeles áldozat, hiszen a lyukas kalapba dobott pénzekből nekünk már elegünk van. A szociális rendszer kifehérítése szintén forrásokat teremthet, ahogy az államadósság újratárgyalása is.

Nem értjük azt sem, hogy a családi adókedvezmények esetében a családok többsége - nyílt titok, hogy - nem tudja igénybe venni ezen kedvezmény teljes egészét. Miért nem lehet egy negatív adószerű formában számukra is elérhetővé tenni a teljes kedvezmény összegét, akár úgy, hogy jóváírjuk azt a számukra, hiszen ez a családok számára valódi levegőt, valódi könnyebbséget jelentene.

Megértjük azt is, hogy a jelenlegi helyzetben alig vannak gazdasági források. Pár lehetséges forrást már felsoroltam, de azt is látnunk kell, hogy jelen pillanatban a Matolcsy-féle gazdaságpolitika egy kiszáradt gazdaságot idézett elő, amelyben súlyosabb a helyzet, mint egy vagy két éve volt. Az utóbbi időben salátaformában elénk tett adóváltoztatási csomag is mintegy 440 milliárdos megszorító csomaggal egyenértékű, aminek szintén az az oka, hogy önök törleszteni akarnak, mint a jó katonatiszt. Ugyanakkor arra számítanak, hogy belső növekedés indul el Magyarországon. De hogyan? Hát tovább folytatódik az a folyamat, hogy a multikat támogatják, behívják, infrastruktúrát kapnak, kedvezményeket kapnak, korábban adókedvezményt is, egészen a cégérátfestésig. Egy olyan huszonegy éves folyamatról van szó, amit mindannyian ismernek. Eközben a magyar kis- és középvállalkozót, aki a munkahelyek 66 százalékát biztosítja Magyarországon, nem támogatja senki. De a rákkeltő gumigyárakból és az autógyárakból csak ideig-óráig lehet látszólagos gazdasági növekedést kihozni, hiszen ha a szentként kezelt GDP-növekedésből kivonnánk az exportra szállító és Magyarország számára hasznot alig hozó multik teljesítményét, lassan mínuszba kerülhetne a gazdaság. Tehát az a belső fellendülés, amit önök várnak, alap nélküli. Nincs alapja, hogy Magyarországon a munkahelyteremtés szélesedjen. Ha közmunkaprogram vagy bármilyen program szintjén elkezdenénk kiépíteni a mezőgazdasági infrastruktúrát és a saját feldolgozóipart, magyar tulajdonú ágazatok épülnének végre, árvízvédelmi, környezetrehabilitációs munkálatok indulnának, akkor azt mondanám, hogy reális lenne akár több százezernyi munkaerő bevonásáról álmodozni. Így azonban nem az. A multik utáni ész nélküli hajsza semmilyen lehetőséget nem teremt erre.

Sajnálatos módon ugyanígy nem képes a kormányzat a hitelkárosultak helyzetét sem rendezni; a költségvetés ezt tükrözi. A messiásként beharangozott eszközkezelő koncepciójukról - ami egy és negyed évig a szürke ködben volt, aztán most valahogy előkerült onnan a Jobbik által kiváltott aláírás-gyűjtési és társadalmi felhajtóerő felerősítése kapcsán - elmondható, hogy egy 3 és 6 milliárd közötti összeg csoportosítható rá összesen, ha minden tartalékot megmozgatnak, akkor is.

(16.10)

Ez az összeg lényegében semmire sem elég. Állítólag 5 ezer családon akarnak vele segíteni. Mi lesz azzal a több százezer magyar hitelkárosulttal, akik számára sem a végtörlesztés nem nyújtott lehetőséget, sem a referenciakamat nem nyújt lehetőséget, sem a rögzített árfolyam? Ők menjenek a híd alá, vagy kvóta alapján kilakoltatják őket? Mi lesz velük utána? Hiszen önök nem tudnak számukra alternatívát nyújtani.

Azon kellene talán elgondolkodni leginkább, amellett, hogy állítjuk, a devizaproblémára az egyetlen megoldás a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása, és a kártételnek a bankrendszer visszaélő tagjaira való terhelése, tehát azon kellene elgondolkodni, hogy ha Magyarországon költségvetést tervezünk, azt mi alapján érdemes tenni. Az állam ugyanis nem egy olyan gazdálkodó szervezet, amelynek feltétlenül profitra kell szert tennie, az államnak ugyanúgy kellene és lehetne viselkednie, mint a legkisebb családnak, amely tagjainak elemi érdeke, hogy a lehető legmagasabb nívón, a lehető legmagasabb életszínvonalon éljenek, hozzáférjenek a közszolgáltatásokhoz. Ha pedig a költségvetés nehéz helyzetbe kerül, akkor egy család esetében sem biztos, hogy az a megoldás, hogy áttérünk a zsíros kenyérre, és mellőzzük a húst az étrendből, hanem adott esetben jövedelemszerző, építő jellegű tevékenységeket kellene behozni ebbe a rendszerbe.

Mi lehetne építő tevékenység? A magyar mezőgazdaság azonnali beindítása, akár közmunkaprogramok segítségével, ahogy említettem, a környezetrehabilitációs programok kiterjesztése. Nagyon fontos kitételként közölni, hogy a stratégiai vagyon - így a föld, a víz, a termálvizek készletei - elidegeníthetetlenek bárki számára, és ebben nem ismerünk kompromisszumot. E téren is jó lenne, hogyha a kormányzat letenne valamit az asztalra. De összességében egy olyan gazdaságélénkítő receptre lenne szükség, mint amilyen a Jobbik lakhatás megkönnyítését érintő javaslatcsomagja, amelynek értelmében mi nem csak három- vagy ötezer családot segítenénk meg, mint a kormányzat az úgynevezett szocpol visszavezetésével, hanem nagyon komoly költségvetési források iderendelésével akár 100 ezer munkahelyet állítanánk helyre a magyar építőiparban úgy, hogy minősített magyar vállalkozások segíthetnék a fiatalokat abban, hogy lakásukat bővítsék, felújítsák, állami kamattámogatással.

Egy olyan gazdasági vitalizáló, életre hívó csomagot lehetne elindítani Magyarországon, amelynek a végeredménye garantáltan pozitív, már ebben a kormányzati ciklusban pozitív. Ameddig viszont ezen ötletek, elképzelések a tárgysorozatba-vételig, egyáltalán a vita szakaszáig sem jutnak el, addig Magyarországon nem lehet komoly előrelépést vizionálni, erre számítani sem lehet. Ha pedig önök azt akarják, hogy egy gyarmat maradjunk, akkor menjenek tovább ezen az úton, de nagyon kérem önöket arra, hogy gondolják át, mi lenne, hogyha Magyarország végre egyszer saját utat választana, és a zongorán nem az IMF dalait vernék, a kottát pedig nem Brüsszelből vagy nem New Yorkból küldenék.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu