GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Alapvetően a Munkaerő-piaci Alap dolgaival szeretnék foglalkozni. A bevezető gondolatom az, ami az utolsó volt. Ahhoz, hogy a Munkaerő-piaci Alap, ami átkeresztelődött Nemzeti Foglalkoztatási Alappá, ne csorbákat szenvedjen el, másfajta gazdaságpolitikát kellene csinálni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.

Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

Tudják, tavaly, 2010-ben az a mérték, ami benne volt ebben az alapban, 55 ezer millió forinttal, 55 milliárd forinttal több volt, mint amennyi jövőre lesz a tervezetek szerint. Még egyszer hangsúlyozom: számomra nem az a nemzeti, ha valami 55 milliárd forinttal kevesebb, nagyjából egyhatodával kevesebb forrásként jelenik meg a munkaerő-piaci problémák kezelése tekintetében. Számomra az a nemzeti, ha valami, ami az emberek mindennapjaihoz kapcsolódik, a foglalkoztatáspolitikához, a foglalkoztatási lehetőségekhez, abban több forrás van.

Önök nem pozitív, hanem megint negatív irányba viszik ezt a történetet. Fele sincs a pénzügyi forrásoknak a tekintetben jövőre az ellátások vonatkozásában, mint amennyi az idén volt. 67 milliárd, ha jól emlékszem, a passzív oldalon történő ellátás. Nem is lenne ezzel baj, ha az aktív oldalon történő forrásfelhasználások megtöbbszöröződnének. De ott is kevesebb, 27 milliárd forint mindösszesenben, és még ez a 27 milliárd forint is úgy van betervezve, hogy közben a közvetlen felhasználások, a decentralizáció, a helyben történő döntések nem érvényesülnek. Szóval az alapvető problémák innen származtathatóak.

Az is baj, hogy önök mindent, amit a munkaadók és munkavállalók befizetnek forrásokat járulékteherből fakadóan - példaként: a Munkaerő-piaci Alapnak az öthatodát ez képezi, egyhatod részben vesz részt a kormány ebben a történetben; hát, nagy áldozatvállalás, szeretném jelezni. Tehát azt az öthatodát is, amit a munkaadók befizetnek, úgy használják fel, hogy nélkülük, velük nem egyeztetve. Úgy teszik, hogy az országos érdekegyeztetés rendszerét likvidálják, úgy teszik, hogy semmilyenfajta egyeztetést nem tesznek például akkor, amikor a közfoglalkoztatási - képviselő asszony, az ön által is említett közfoglalkoztatási - minimálbért hozzák be, ami bruttó 57 ezer forint 8 órás munkavégzés kapcsán. Gondolja el, a 4 órás foglalkoztatáshoz nettóban mit jelent ez. A huszonezer forintos nagyságrendet jelenti, ez a megélhetés biztonságát adja az embereknek és a családoknak.

Tehát azt kell végiggondolni, hogy azok az intézkedések, amiket hoznak, az egyes emberre nézve milyen hatással bírnak. Közben az emberek sokasága veszti el a munkalehetőségét, a munkahelyét, és önök hoznak egy olyan ellátórendszeri támogatást, ami arról szól, hogy a korábbi 9 hónapos átmeneti futamidejű támogatás, ami megadja a lehetőségét annak, hogy újra talán a munkaerőpiacon helyet találjon az ember, 3 hónapra szűkítik, és a mértékét, a maximális mértékét is csökkentik az adható támogatásnak. Ez egy családbarát logika, én ezt értem, család- és egyes emberhez illesztő barátságos logika.

Az a baj, tudja, hogy ma a munkaerőpiacon három hónap alatt nem lehet elhelyezkedni, a munkaügyi statisztikák támasztják alá, nem én mondom. Akkor, amikor az átlagos munkanélküliség, a munkától távol való lét időtartama 18 hónapot meghaladó ma, 18 hónapot átlagosan meghaladó ma, akkor az a 3 hónapos futamidejű köztes támogatás, azt hiszem, nem összehasonlítható ezzel. Ha számításba veszem azt, hogy közben egy petákkal, egy fillérrel nem csökkent a munkavállalóknak és a munkaadóknak a járulékbefizetési nagyságrendje, ami arról szól, hogy az ember, ha elveszti a munkahelyét, legyen valamilyenfajta biztonsága, akkor azt gondolom, hogy ez nem túl barátságos lépés. A foglalkoztatási törvény ezen típusú változásai visszatükröződnek a költségvetést megalapozó törvényben, tehát fogható, ha kell, akkor szó szerintiben is.

Hozzáteszem ehhez még azt az egy gondolatot, hogy az adótörvények tekintetében az a közel 450 milliárd forintos többletadóteher, ami az áfa 27 százalékos emelése, az a 2 százalékpontos emelése tudja, mit jelent? Az 150 ezer millió forintot jelent akkor, ha az infláció azon értékén számolunk, amit egyébként a költségvetésbe beterveztek, amit ma már szinte mindenki tud ebben az országban, hogy nem úgy fog megvalósulni, mert el akarnak inflálni mindent. Az emberek még nagyobb veszteségeket fognak elkönyvelni, 150 ezer millió forintos nagyságrendű többletteherrel kell csak az áfa kapcsán szembenézniük.

(13.10)

És akkor ne beszéljünk a többi adóról, ne beszéljünk arról, hogy jövedéki adó van. Amikor annak idején itt, a Parlament falai között oly hangos szavakat ejtettek el, mások vélekedése szerint már majdnem az ordítás szintjéig, hogy a kormány miért olyan impotens, hogy nem csökkenti a jövedéki adó terhét, most, amikor 400 feletti árakról beszélünk, akkor az államtitkár úr nézi a monitorát, belebúj az iPodjába, és ezek a kérdések már válaszra sem méltatódnak.

Szóval, tudja, ez a baj, amikor kutyaadóról esik szó, és 6 ezer forintos kutyaadót akarnak kivetni, holnap meg a kutyanélküliekre akarnak majd adót kivetni. Ez a baj, amikor csak arról szól a történet, hogy a költségvetés egyensúlyát úgy akarják fenntartani, ha már nincs mit elkobozni, a magán-nyugdíjbiztosításokból fakadó megtakarításokat és sok minden egyéb mást, akkor megszorítjuk az embereket, nem pedig azt, hogy gazdaságpolitikát csinál a kormány, és olyat, ami nem visz, hanem hoz az emberek számára.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu