SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rónaszékiné Monikához szeretnék csatlakozni - kicsit összezavartam a nevet... (Közbeszólás: Megértjük.), így van, de tudjuk, kiről van szó. Ahhoz szeretnék csatlakozni, hogy tulajdonképpen itt egy olyan problémáról van szó, amit Volner képviselőtársam is szintén említett: ezek az emberek elfelejtettek dolgozni. Elfelejtettek dolgozni, nem látták az édesanyjukat, édesapjukat fölkelni reggel 7 órakor vagy 6 órakor, és elindulni dolgozni, hanem az történt ezekben a családokban általánosságban, hogy a gyermek kelt elsőnek, mivel neki kötelező volt iskolába menni. Tehát ők nem látták azt a rendet, amit mi annak idején a családjainkban tapasztalhattunk, hogy édesapa, édesanya eljár dolgozni, onnét hazajőve a jövedelmeket elkölteni, s a többi, hanem azt látták, hogy elmennek az önkormányzathoz segélyt kérni, és ebből élnek valahogy, valamilyen úton-módon.

A probléma megoldása valószínűleg nem az, hogy további segélyeket biztosítunk számukra, hanem megtanítjuk őket újfent arra, hogy hogyan kell dolgozni, hogyan kell pontosan, lelkiismeretesen elvégezni a munkát, és ezért a munkáért kapott bérből pedig hogyan kell tisztességgel megélni, azt az adott kereskedelmi szektorban elkölteni. (Gúr Nándor: A 24-ezret.) Ha ezt el tudtuk érni, azt hiszem, itt minden képviselő, aki a parlamentben ül, boldog lesz, hogy óriási eredményt tudunk magunk mögött.

Ehhez hozzá kell tennem, hogy én nem várom el azt, hogy a jelenleg segélyből élők 100 százalékát vissza tudjuk vinni ebbe a típusú világba.

(13.30)

Nyilván mindig maradnak ki belőle és lemorzsolódnak, de ha legalább sikerülne ráállni erre az útra, és több embert bevinni a munka világába, már akkor jó eredményt érnénk el.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu