Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő salátatörvény, amelynek szerkezete nem szerencsés, mégis érinti az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi törvényt is, a módosítás során pedig elfelejt megjegyezni nagyon fontos tényszerű dolgokat.

Nagyon fontos lenne arról beszélni, hogy a hatóság az élelmiszerlánc-felügyeleti rendszer működtetésére többmilliárdos nagyságrendben különít el forrásokat, de hangsúlyozva, hogy a költségvetési helyzet függvényében egyre szűkülő pénzösszegeket tud csak biztosítani. Tehát kijelenthető az, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti rendszer hosszú távú működtetése egyáltalán nem megoldott, ráadásul a vizsgálatok hátterét adó műszaki infrastruktúra fejlesztése lényegében hat éve megállt. Emellett ismert az, hogy a laborrendszerünket vagy privatizálták, vagy nagyon sokszor olyan multinacionális érdekeltségek vásárolták meg, amelyeknek a termékeit a későbbiekben elkezdték ugyanezen cégek vizsgálni. Elmondható az, hogy sokszor a nyugat-európai szemétről ugyanazon nyugat-európai érdekkör érdekeltségébe tartozó labor adta ki a hatósági bizonyítványt, tehát egy eleve felháborító dologról és rendszerről beszélünk, amin változtatni kell.

Fogyasztóvédők részéről sokszor halljuk, hogy a mai laborrendszerünk is alkalmas a legszükségesebb vizsgálatok lefolytatására. Ez bizonyos részterületek esetében így van - és ki is derült -, mint amilyen a multik által piacra dobott, szemétszintű termékek összehasonlítása volt a közelmúltban, amikor is bebizonyosodott, hogy a Belgiumban árusított Milkának csoki íze van, a Magyarországon piacra dobotténak pedig fűrészpor íze, és ezt nemcsak a szubjektív vizsgálatok támasztották alá, hanem bizony a laboratóriumi jelentések és a háttértanulmányok is. Tehát egyértelmű, hogy amikor ezen rendszer átszervezéséről beszélünk, a kormányzat részéről alapvető igény kellene hogy legyen, hogy a multik háttérbe szorítása mellett igenis a hazait támogassák, erre ugyanis vannak eszközök.

Cséfalvay államtitkár úr mantraszerűen el szokta mondani nekem, hogy nem lehet különbséget tenni multi meg hazai termelő, termék és cég között, ez milyen csúnya, avítt, XVI. századi dolog, a helyzet az, hogy Nyugat-Európa mégis ezt teszi. És hogyan teszi? Úgy teszi, hogy például a fogyasztóvédelmi eszközökön keresztül Franciaország a szén-dioxid-kvótájára hivatkozva bizonyos árucsoportokat nem enged be. Vagy ahogy Mágori Józsefné képviselőtársam elmondta a bizottsági ülésen, a kilistázások esetében is olyan visszaélések tapasztalhatók, hogy a magyar termékeket kilistázzák külföldi felvásárlók, nagykerek, külföldi érdekeltségű multik, mi viszont, bár van hasonló jogi lehetőség a magyar jogrendszerben is, nem takarítjuk ki a magyar piacról azokat a termékeket, amelyek sértik a piacainkat, pedig egyértelmű, hogy ez lenne a teendő.

Tehát álláspontom szerint egy ilyen előterjesztésnél nem feltétlenül a felügyeleti díj különböző hatásmechanizmusainak a fejtegetésére lenne szükség, hanem első körben a mögötte lévő filozófiának, hosszú távú elképzeléseknek a kidolgozására lenne óriási, elementáris igény. Látható az, hogy nem támasztják alá a nemzetközi szervezetek sem ennek a munkának a támogatását, hiszen egyetlen RASFF élelmiszer-biztonsági jelentés sem tartalmaz konkrét áruazonosító adatokat. Miről is beszélünk? Arról beszélhetünk, hogy amikor megjelennek ilyen hírek, hogy szalmonella a német húsokon, vagy nem tudom, milyen vegyszer az állítólagos magyar élelmiszerekben - szerencsére ilyen elég ritkán van -, akkor teljes gazdasági, mezőgazdasági, nemzetstratégiai ágazatok mennek tönkre, ahelyett, hogy ezek a jelentések leírnák, hogy melyik konkrét cég melyik konkrét termékéről van szó, és így számon kérhető lenne a dolog.

(13.50)

De hogy van az, hogy egyetlen ilyen általam említett jelentés egyetlen sorában sem találunk konkrét nyugat-európai cégneveket? Megmondom, hogy van: a multinacionális lobbi olyan erős, hogy még ezen felügyeleti szervekbe is betette a lábát, kezét, pénzét, s ezáltal tudja őket lehúzni, a világ pedig időközben nagyot fordult, ma már a kínai, vietnami, indiai mezőgazdasági tömegtermékek határozzák meg a piacot, az EU ebben a rendszerben csak sarki fűszeres. A magyar kormány feladata lenne az, hogy Magyarországot lecsatolja erről a globális futószalagról, és végre megvédhessük állampolgáraink egészségét. Sokkal fontosabb lenne ennek a biztosítása, mint ami az előterjesztésben látható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu