BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót. Én rögtön reagálnék is képviselőtársam előbbi kijelentésére itt a vasárnapi pihenőidő kapcsán. Olyannyira nem tudott a KDNP semmit elérni, hogy még rosszabb lesz a vasárnapi munkaidőnek a szabályozása, még szélesebb körben teremt lehetőséget arra, hogy mindenkit dolgoztassanak vasárnap akár rendes munkaidő gyanánt. Tehát csak megerősíteni tudom, hogy ezek szerint nem tudtak lehetőséget teremteni rá.

Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a munka törvénykönyvének módosítására szükség volt. Tényleg elavult volt, bonyolult, összefüggéshibák voltak benne. De ez nem lehet válasz, amit alkottak! Mint ahogy nagyon idealista volt ez a felvázolás, amit képviselőtársam mondott az érdekképviseletekről, hogy majd milyen ideális rendszerben fognak működni, csak azt kell látni, hogy valójában teljesen megfosztják bárminemű belső tartalomtól.

Az üzemi tanács feladatai közé utalnak olyan szakszervezeti feladatnak számító, munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, hogy például ezeknek a szabályoknak a megtartását innentől kezdve az üzemi tanács fogja figyelemmel kísérni, már ahol van, a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetének a véleményezését, mondjuk, egy csoportos létszámleépítést. Egyúttal elveszik a szakszervezetektől a kifogás jogát, munkaügyi vitában nem képviselheti a tagjait bíróság előtt. Az üzemi tanács kollektív szerződés erejű megállapodást köthet. Persze, ezt hallottuk, hogy ez nem kollektív szerződés, csak kollektív szerződés erejű megállapodás; nyilván van valami különbség, még nem sikerült megtalálnunk.

Tehát ez azt jelenti, hogy teljesen tudatosan leépítik a szakszervezeteket. Az üzemi tanács, amit egyébként maximálisan lehet befolyásolni, hiszen csak az elnöke élvez majd munkajogi védelmet, a tanács tagsága nem, márpedig szavazattöbbséggel hozzák meg a döntéseiket, tehát a tagokat nyugodtan lehet majd befolyásolni, akár megfélemlítéssel, akármivel - így aztán majd olyan döntést fognak hozni, ami a munkáltatónak az érdeke, teljesen nyilvánvaló. Munkaadó és munkavállaló is mindig szentül meg van győződve, hogy neki van igaza, és mindenkinek az lesz a legjobb, ha úgy történik majd, ahogy azt ő akarja. Ezt lenne hivatott a munka törvénykönyve szabályozni, hogy kellő egyensúlyt tartson, megfelelően rugalmasan, hogy az egyes ágazatokban azért kellően lehessen alakítani a szabályokat, és ezeknek a szabályoknak az alakításában kellene részt venniük a szakszervezeteknek. Ideálisan működő rendszerben ez így működne, és a szakszervezetek figyelnének arra, hogy ezeket a szabályokat betartják vagy nem.

Ez egyébként egy nagy segítség lenne az állam számára is, hiszen egyfajta folyamatos felügyeleti szerv lenne a munkahelyeken, amely segítene, hogy a szabályokat betartják-e, adott esetben jelezné az illetékes hatóság felé. Persze, nyilván ezért nem szeretik a munkáltatók a szakszervezeteket, de ideális esetben azért ez egy normálisan működő rendszer lenne.

Jelenleg nem jó a szabályozás, és a szakszervezetek is vissza tudnak élni, egy alkalmatlan vezető nagyon sok kárt tud okozni a saját emberei számára is, hiszen ha egy céget adott esetben ellehetetlenít, vagy pont az ő áldásos, uszító tevékenysége miatt rosszabbul megy a cégnek, az a munkavállalóknak is rossz. Ezért lenne szükség egy külön szakszervezeti törvényre, hogy mindenképpen meg lehessen határozni a kötelezettségeket, jogokat, felelősségeket, hogy csak a munkavállalók érdekeiben tudjon tevékenykedni, ártani ne árthasson, és ne befolyásolhassa olyan mértékben negatívan a céget, hogy azután akár tönkre is menjen.

Amire továbbra sem kaptam választ, egyrészt nagyon nehezményezem, hogy rengeteg kérdés merült fel, de valójában a törvénytervezetből, illetve szakmai választ és magyarázatot nem kaptunk rá. Tehát megint elég komolyan a levegőbe beszélünk. Kara Ákos képviselőtársam dicséretére váljon, ő még legalább próbálkozott szakmai válaszokat adni, de egyébként valójában nem kaptunk.

Például arra sem kaptam választ, hogy mondják már meg, hogy miért lesz bárkiben is igény arra, hogy törvényes munkaviszonyt létesítsen. Tulajdonképpen, ha idealista akarok lenni, akkor önök megteremtik a tökéletes munkabékét, hiszen innentől kezdve sem munkavállaló, sem munkaadó nem fognak egymással harcolni, hogy de én azt akarom, hogy bejelents, mert nem lesz nyugdíjam, mert úgyse fogja megélni a nyugdíjat, ma már mindenki így kalkulál, mert ilyen hajszoltságban, ilyen stresszben és egyre emelkedő nyugdíjkorhatár mellett, ha tetszik, ha nem, lehet mosolyogni, de az emberek így készülnek. A munkanélküli-ellátás annyira minimális és olyan rövid ideig jár, hogy különösebben már arra sem kalkulálnak. Az egészségügy gyakorlatilag összeomlott, így aztán úgy vannak vele, hogy ha nincs, akkor nincs, mert olyan sokat nem számít sajnos az, hogy van.

Ugyanakkor a munka törvénykönyve semmilyen védelmet nem biztosít a számukra. A munkaadóknak pedig csak egyre emelik az adókat és járulékokat. Innentől kezdve mind a két fél jobban jár, ha inkább feketén megegyeznek; többet keres a munkavállaló, és nem lesz kiszolgáltatottabb, mint ha legálisan dolgozik. Így aztán legfeljebb meg tudja fizetni majd a magánorvost, amikor beteg.

Tehát várom a választ, mondják meg, hogy miért lesz ez jó bárkinek is. Vagy ellenkező esetben gratulálok a munkabéke megteremtéséhez.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu