DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Így, a napirend vége felé engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam azt, amit hallottunk, és pró és kontra elmondjam, hogy nagyon érdekes vita volt. Van egy jobbító szándékú és a munka világát oly módon szabályozni kívánó oldal, amely észlelte azt, hogy az elmúlt 20 évben olyan szabályozások születtek a munka törvénykönyve keretei között, amelyek nem igazán éltek, nem igazán voltak megoldhatók és követhetők a munka világának olyan részében, ahol egyébként a munkavállalók kétharmada dolgozik.

A kis- és középvállalkozásokra gondolok elsősorban. A törvénytervezet megpróbálta ezt a fajta túlszabályozottságot, azt a fajta megalomániát, ami a jelenleg hatályos munka törvénykönyvét jellemzi, egy kicsit a gyakorlat oldaláról megvilágítva, a gyakorlat oldaláról átalakítva újraszabályozni. Nem a rossz gyakorlatot vette át a munka törvénykönyve új szabályozása, a tervezete, hanem azokat, amelyeket az élet úgymond kikényszerített, amelyeket az élet nemcsak a munkahelyeken kényszerített ki, hanem a gazdasági változások, negatív irányú változások is kikényszerítettek.

Úgy látom, hogy mindazok az aggályok, amelyek a védett korban élők, a kismamák, a gyermeket várók, a munkaképtelenek, a mozgásukban akadályozottak részére megfogalmazódtak az ellenzék oldaláról, nem reálisak. A benyújtott tervezet ezeket mind oly módon kezeli, hogy túlzott terhet ne jelentsen, mondjuk, egy kétszemélyes munkahelynek vagy egy kis- és középvállalkozónak, aki tulajdonképpen a saját egzisztenciáját, családja hátterét viszi sokszor a vásárra, amikor felelősen és a valamiféle társadalmi elkötelezettség mentén munkáltatóvá válik. Munkavállalókat vesz fel, felelősséget vállal a munkavállalók családjáért, és felelősséget vállal természetesen a maga családjáért is. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ezeket a szempontokat kell elsősorban figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogy mennyi legyen a felmondási idő, amikor arról beszélünk, hogy azon a délutánon, amikor egyébként normális munkarendben is dolgoznak az emberek, jár-e pótlék vagy nem jár.

Azt hiszem, hogy a realitások talaján állva ez a törvénytervezet szolgálni fogja azt a célt, amit úgy hívunk, hogy a hatékonyság, munkaerő-hatékonyság növelése, gazdasági versenyképesség növelése. Nagy vita volt arról, vajon a kollektív érdekvédelmi rendszert megszünteti-e ez a törvénytervezet. Határozottan állítom, hogy nem.

Azoknál a munkáltatóknál, ahol erős és jól működő szakszervezet van, ahol kooperáció van a szakszervezetek és a munkáltató között, továbbra is fennmaradhatnak a jelenlegi struktúrák, csak ez áttevődik egy kollektív szerződésben meghatározott megállapodási rendszerbe, nem törvény által kikényszerítetten, de ha erős az a szakszervezet és az a munkáltató képes ezeket a juttatásokat tovább is biztosítani, akkor nem lesz akadálya annak, hogy egyébként a munkáltató olyan egyéb tárgyi feltételeket biztosítson a szakszervezetek részére, amelyek eddig is megvoltak.

Viszont a másik oldalról - ahogy már korábban is elmondtam - lehetőséget biztosít ez a tervezet egy újfajta szakszervezeti szemléletre; arra a szemléletre, hogy igen kérem, a munkahelyeken dolgozó emberek közül legyenek tisztségviselők, együtt éljenek a munka világával, a munkavállalókkal, és onnan közvetlenül közvetítsék az igényeiket a munkáltatók felé.

(16.30)

Ezzel a lehetőséggel, úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások esetében megerősödik a kollektív érdekvédelem. Ez nemcsak abból a szempontból hasznos, ahogy sokan elmondtuk, hogy jó érdekvédelem nélkül nincs jó gazdaság, hanem abból a szempontból is, hogy ahol érdekvédelem van, ahol ott a szakszervezet, ahol figyel a munkavállalók helyzetére, a munkakörülményekre, ott sokkal kevesebb a jogellenes munkavégzés azon fajtái, amit egyébként a tisztelt Ház képviselői a jelenleg hatályos munka törvénykönyvének gyakorlata mellett is jártukban-keltükben, ismereteik alapján bemutattak itt a mai ülésen.

Azt látom, hogy ha ez a fajta kollektív érdekvédelem elmélyül a munkahelyeken, és onnan fogjuk megnézni pár év múlva, hogy hogyan is működik, akkor azt lehet látni majd, hogy biztonságosabbak lesznek a munkavégzés körülményei, biztonságosabb lesz az egyéb juttatások kikényszeríthetősége, és azt kell mondanom, nagyobb lesz a jogbiztonság is a munka világában, amelyre - azt hiszem, abban egyetérthetünk mindannyian - igen nagy szükség van.

Mindezek mellett úgy gondolom, hogy összességében azok a célok, amelyeket a törvény megfogalmaz, teljesíthetők, és azokat a célokat, azokat a víziókat a törvény a gyakorlatban is teljesíteni fogja. Hozzá kell tennem, hogy a célokon túl nemzeti sorskérdés, hogy egy olyan munka világát teremtsük meg, amely erősíti a munka becsületét, értékesebbé és vonzóvá teszi a magyar munkaerőt. Ezáltal hipotetikus, illetve fölösleges viták lesznek a tekintetben, hogy lehet-e különböző szintű vagy különböző összegű minimálbéreket megállapítani, mert ez a fajta folyamat, amit ezzel az eszközzel el lehet indítani, előbb-utóbb reményeink szerint kiegyensúlyozottá teszi a munka világát Magyarországon és átláthatóvá, ami szerintem minden vállalkozónak, minden munkáltatónak és munkavállalónak vágya, és azt hiszem, ha ez így lesz, akkor nyugodt szívvel szavazhatjuk meg ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu