DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány egy olyan munkatörvénykönyv-javaslatot terjesztett be a parlament elé - mint elhangzott, valódi egyeztetés nélkül -, amelyre egyszerre igaz, hogy többet kell a jövőben dolgozni, rosszabb körülmények között, és mindezt kevesebb pénzért.

Ez utóbbi tényre szeretnék kitérni hozzászólásomban. Az új munka törvénykönyve szemléletének munkavállaló-ellenessége legegyértelműbben talán abban a szakaszban jelentkezik, amely kimondja, hogy rendkívüli munkavégzés esetén a munkáltató dönti el, hogy bérpótlékot fizet vagy szabadidővel kompenzál.

Tisztelt Országgyűlés! Ma Magyarországon az emberek nem azért végeznek túlmunkát, mert szabadidőre akarják váltani azt, hanem azért, mert meg kell élniük valamiből. Azért, mert szükségük van az ezért kapott pénzre. A rendkívüli munkavégzés amúgy is a családtól von el időt, aminek meg kell hogy legyen az ellenértéke, ha úgy tetszik, az ára. Félő, hogy ez nem így lesz a jövőben. Félő, hogy a valóságban ez most azt fogja jelenteni, hogy a munkavállalók még a szabadságot sem fogják megkapni, mondván, ha meg akarod tartani a munkádat, akkor nem fogod kivenni a szabadságodat. Nem történik tehát más, mint hogy egy meglevő, egy számunkra üldözendő, rossz gyakorlatot legitimál, törvénybe foglal a kormány.

Mint ahogy a pihenőidő esetében is ez történik, amikor kimondásra kerül, hogy a munkaközi szünet nem lesz része a munkaidőnek, magyarul, tovább dolgozunk ugyanannyi pénzért, ha úgy tetszik, kevesebb lesz az arányos kereset. De említhetem a műszakpótlékot is, amelyet csak sikerült azért úgy megváltoztatni, hogy összességében akár 30 százalékkal is kevesebbet keressenek a dolgozók, hiszen nem kétséges, hogy az érdekvédelemtől megfosztott emberek alá fogják írni azt a munkaszerződést, amelyben az alapbérbe bele kell érteniük a műszakpótlékot is. A délutáni műszakpótlék pedig ezek után valójában csak nevében fog létezni, a gyakorlatban aligha.

És a végére hagytam az egyik legvisszataszítóbb, legtöbb kérdést felvető ötletüket, a kaució bevezetését a kereskedelmi és vendéglátó-ipari dolgozók esetében. Tehát azt, hogy a pénzzel foglalkozó dolgozóknak egyhavi munkabérüket munkavállalói biztosíték jogcímén a munkáltató számára meg kell fizetniük. És hiába szerepel a javaslatban, hogy a felek megállapodása alapján fog ez majd a jövőben történni, azt gondolom, mindannyian tudjuk, mit fog jelenteni ez a gyakorlatban: ha meg akarják tartani az állásukat, kénytelenek lesznek fizetni.

(13.50)

De hogyan fogják nélkülözni azok, akik amúgy is nélkülöznek, az egyhavi fizetésüket, az egyhavi bérüket? Hát valószínűleg sehogy. És ki fogja ezt majd tárolni? Kinek kamatozik? Ki teszi letétbe? És egyáltalán mi lesz a sorsa? Ezekre a kérdésekre eddig nem kaptunk valós választ. A javaslat már csak azért is életszerűtlen, mert ebben a munkakörben a pénzért így is most is mindenki felel, ha hiány van a nap végén, a pénztárosnak azt ki kell fizetnie.

Felmerül a kérdés, hogy kinek jó mindez. Nem nehéz megválaszolni: csak a munkáltatóknak, ezért sokan joggal mondják, ez a munkáltatók törvénykönyve. És hogy hogyan is juthattunk idáig, valószínűleg úgy, hogy a kormány ígéretei ellenére nem csökkentette a munkára rakódó terheket, ehelyett a munkavállalók helyzetét nehezebbé tevő törvényjavaslattal akar megfelelni a munkáltatóknak azzal, hogy az eddigi rossz, a munkavállalók kiszolgáltatottságát jelentő gyakorlatot megerősíti, törvényi védelem alá vonja, sőt szégyen és gyalázat, még újít is a kaució bevezetésével, ezért ha azt mondják, hogy mi nem joggal mondjuk azt, hogy szégyen, tévednek. Én is csak azt tudom mondani, ez tényleg szégyen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu