DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyrészt azt az érvelését, hogy ön bármihez is azért értene jobban, mert éppen vidéken jött világra, meglehetősen gyermetegnek és primitívnek tartom. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nem ezt mondta!)

Abban kétségtelenül elismerem a szakértelmét, hogy a munka világához nyilvánvalóan több affinitása van, mint itt sokaknak a teremben, hiszen a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok alatt ön köztisztviselőként szolgált, tehát amikor szidja a 8 évet, nyilván személyes tapasztalatokra is utal. (Dr. Czomba Sándor: Úgy van! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ez vezetett ide!)

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném arra fölhívni a figyelmét, hogy önök itt egyik oldalon polgárijogiasítják a munkajogot, tehát úgy tesznek, mintha valóban egyenrangú helyzetben lenne munkavállaló és munkáltató, teszik ezt egy olyan kormány nevében - megint, ha itt másokra mutogat -, amelyik az elmúlt 20 évben egyedülálló módon a kormány programjába foglalta az egyik nagytőkés munkaadói csoport proklamációját. Ennek az az eredménye, hogy már most valóban nagyon sok munkavállaló fél elmenni szabadságra; fél elmenni betegállományba, és ennek, tudja, államtitkár úr, leginkább az az oka, hogy a szakszervezetek nem elterjedtek eléggé Magyarországon ahhoz, hogy a munkahelyeken meg tudják védeni a munkavállalókat.

Ehhez képest önök mit csinálnak? Gyakorlatilag a lovak közé dobják a gyeplőt; úgy csinálnak, mintha egyenrangú partnerek szerződnének a munka világában, és megbénítják a szakszervezeti mozgalmat. Hagyják abba azt az ócska dumát, hogy a szakszervezetek a saját egzisztenciájukat féltik! Szakszervezetekre, szolidaritásra azért van szükség, hogy a magyar munkavállalóknak legyen bátorságuk elmenni szabadságra akkor, amikor őket fenyegeti a munkaadó, legyen bátorságuk elmenni betegállományba, ha erre szükségük van.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu