ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Amikor Szabó Rebeka képviselő asszony mondta el a hozzászólását, direkt figyeltem a szakértőket itt a páholyban - úgy fogalmazott, hogy ne lője el minden puskaporát -, hihetetlen sebességgel írta mindenki, hogy ön mit mondott a hozzászólásában. Ez egy kicsikét a mosoly, meg a humor része, de egészen biztos, hogy abból, amit elmondott, azok közül nagyon sok olyan dolog tény és való, amelyek mindenképpen a jelenlegi viszonyok között megtalálhatók és mint probléma jelentkeznek is.

De mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt 20 év hibáit egy ilyen csettintéssel nem lehet megoldani. Nem lehet megoldani, és Varga képviselőtársammal nagyon sokszor egyetértek, amikor az agrárkérdésekben szól hozzá, és a maga részéről is elmondja, hogy mit lenne jó tenni. Az a rengeteg hiba, ami az elmúlt 20 év folyamán bekövetkezett Magyarországon; és épp mondta, hogy a 3 százalékosból mit lehet kihozni, 35 százalékot, ebből ki lehetne 50 százalékot is hozni. Ki lehetne hozni, ezt mindannyian tudjuk, és mindannyian azon vagyunk, hogy valóban ez be is tudjon következni.

De azt a rengeteg hibát, ami valóban el lett követve, azt tényleg egyik napról a másikra nem lehet megoldani. Kell egy folyamat, hisz ahogy megpróbáltuk az elmúlt időszakban önökkel együtt, hisz a szakbizottságban ott ülnek, akár a földtörvény, egyéb más törvények rendezésével kapcsolatosan pontba állítani azt a kívánalmat, hogy valóban Magyarországon az agrárkérdés a helyére kerüljön, és tényleg mindenhova tudjunk szállítani, ahol igény van a minőségi magyar termékre. Ma a probléma ott van, hogy nem tudunk szállítani, nagyon sok helyre nem tudunk szállítani.

Ezt annak idején Gőgös Zoltánnal vitattuk meg, amikor az ázsiai országokba kellett volna nagy mennyiségben szállítani bizonyos mezőgazdasági és állattenyésztési terméket, akkor rádöbbent mindenki arra, hogy nem áll rendelkezésre. A másik oldalon meg tudtuk azt, hogy milyen mértékben lefagyott az állatállomány. Csak hát voltak hibák, amelyek miatt ezeket a dolgokat nem lehet rendezni.

Ha visszaemlékezünk a májusi fagykárra - és itt jön be a kockázatminimalizálás, nagyon jól látjuk, hogy Magyarországon bizonyos területek hihetetlen mértékben el vannak hanyagolva. El vannak hanyagolva. És amikor volt a májusi fagykár Baranyában, a gyümölcsösökbe éjszaka kimentek, tüzet raktak annak érdekében, hogy ne fagyjon le minden. És utána mondta az illető, a tulajdonos, aki gyümölcstermesztéssel foglalkozik, hogy sikerült ebből ennyit és ennyit megmenteni.

Az ország másik részében, ahol úgyszintén fagykár volt, ott az égadta világon semmit nem csináltak, majd az állam megoldja, és majd adja a pénzt hozzá.

(21.20)

Tehát egészen biztosan vannak olyan viselkedési formák, amelyeket mindenképpen le kellene vetkőznünk, és adott esetben egy ilyen biztosítási rendszeren keresztül rá lehet vezetni arra, hogy mindenkinek a saját területén meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy adott esetben belvíz ne úsztasson el mindent, hanem az árkokat ki kellene pucolni, az árok partját le kellene kaszálni, és lehetne sorolni tovább. Tehát ki kell alakítani azt a rendszert, amelytől mindenki úgy érzi, hogy ha a másik megtette, nekem is kötelességem. Tehát ha a másik megtette, akkor nekem is kötelességem. Tehát valahol azt az érzetet kellene tulajdonképpen megtalálni és megkeresni és ehhez az összes olyan feltételt biztosítani, amelyre tulajdonképpen jogosult maga a termelő.

És itt jön be az európai uniós kérdés. Örülök annak, hogy az Európai Unió is lassan rádöbben arra, hogy ma már a Földön a múlt héten léptünk át egy határt, megszületett a hétmilliárdodik polgár a világban. Még vita van arról, hogy hol született meg a hétmilliárdodik. De olyan mértékű élelmiszerválság fog bekövetkezni, főleg a vízhiányok miatt is olyan mértékű élelmiszerválság fog bekövetkezni, és az időjárási károk következményeit ma még nem tudjuk teljesen, mert van, ahol szárazság alakul ki hihetetlen mértékben, ha vesszük a Duna-Tisza közét, van, ahol meg olyan mértékű és akkora mennyiségű csapadék hullik le, vagy olyan időjárási viszontagságok alakulnak ki, amire előre nem lehet számítani. Annyira hektikussá vált az időjárás, hogy ezekre a kérdésekre is mindenképpen oda kell figyelni.

És itt jön be az, hogy az Európai Unió képviselőinek, függetlenül attól, hogy melyik pártban ülnek, én erre tudok önöknek egy példát mondani, hogy amikor ott voltam európai parlamenti megfigyelő, a magyar agrárkérdésekben Tabajdi Csabával, Szent-Iványival, Glattfelder Bélával lehetett harcolni. Tehát ne az legyen a motiváció az európai parlamenti képviselőknek, hogy itthonról az alkotmányt vagy a médiatörvényt vagy mit tudunk még kivinni az Európai Parlamentbe, hanem az legyen a közös érdek, ha a magyar agrárágazat megköveteli azt, hogy kőkeményen ki kell állni érte, akkor minden európai parlamenti képviselőnek legyen az elsődleges kötelessége. De ugyanilyen volt a GMO kérdése, amikor ötpárti egyeztetéssel sikerült úgy visszaverni az Európai Unió 24 tagországának a nemleges válaszát, hogy utána - fogalmazzunk úgy - a magyar akaratot tudta elfogadni. Azt hiszem, ez lenne a példamutató, hogy ha a határt átlépjük, akkor elsődleges érdeke mindenkinek az, hogy a magyar társadalmat képviselje a legjobb tudása szerint. És azért vannak belső gondjaink, bajaink, azt meg nem kell kicipelni, mert onnantól fogva azt mondják ránk, hogy ilyen széthúzó nemzetet még az életben nem láttunk. Erre lehetne nyugodtan mondani a román példát, hogy amikor Románia megkísérli a saját érdekeit képviselni a határon túl, akkor kőkeményen mindenki azért áll ki. Nem másért, hanem azért áll ki. Hogy otthon milyen vitáik vannak és - elnézést - hogyan pofozzák meg egymást, az egy dolog, de a határon túl már kőkeményen képviselik egymást.

Én is azt mondom, hogy ez egy olyan lépés, amely meg tudja teremteni annak az alapját, hogy az uniós vis maior és az uniós támogatási rendszerek mellett egyfajta hazai biztonságot is és - fogalmazzunk úgy - egy olyan biztonságot fog jelenteni, hogy érezni fogja, hogy neki is kötelessége valamilyen mértékben azt a kárt enyhíteni - fogalmazzunk úgy -, amely őt is érte vagy a másikat, vagy a szomszédját éri. Itt vannak a vetésforgó kérdései, amit Ausztriában tökéletesen csinálnak. Tehát érezni kell mindenképpen azt, hogy valamilyen mértékben neki is, de mellette neki is kötelessége az, hogy minimalizálja a különböző károk mértékét, amit megtehet saját maga is. Az lenne az elsődleges szempont, hogy a belső fegyelmet és - fogalmazzunk úgy - a hozzáállást is tudjuk úgy módosítani, hogy egységes akarat tudjon kialakulni mindenhol.

Bízom benne, hogy a következő időszakban bejövő törvények is abba az irányba fognak mutatni, hogy tényleg a magyar agrárágazat, a magyar agrárágazatból élők és ott dolgozó emberek is maximálisan egyfajta biztonságban tudjanak lenni, és ez a közös akarat, közös érdek. Nem véletlenül mondtam az elején is, hogy ön is azok közé a képviselők közé tartozik, akit a parlament minden oldala tulajdonképpen figyel. Ha tényleg az ötletek is olyanok, amelyek beépíthetők egy-egy törvénybe, lehet, hogy nem azonnal, de biztos, hogy egy következő lépésnél meg lehet találni annak a módját, hogy az a javaslat, amely ésszerű, és amely előreviszi a magyar mezőgazdaságot, az agrárágazatot, az abból élőket, biztonságba tudja helyezni, előbb-utóbb be fognak épülni a rendszerbe. Én is azt mondom, hogy ha szükséges, akkor tényleg többpárti egyeztetéssel, mert az agrárágazat pontosan az a része, az a szegmense a magyar társadalmi kihívásoknak, amelyet mindenképpen sokszor, több esetben többpárti egyeztetéssel, bizonyos úton-módon helyre lehet tenni. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu