GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb el kellett következnie, hogy lássunk egy jó törvényjavaslatot is. Ma ez az első.

Úgy gondolom, hogy elég hosszú utat járt be ez a kárenyhítési történet. Amikor az első törvényt megalkottuk, akkor voltunk olyan naivak, hogy azt hittük, létezik a gazdálkodói körben a szolidaritás, és ha már az állam felajánlja, hogy felesben bevállal egy ilyen kockázatközösséget, akkor mondjuk, olyan összegekért, ami abban a törvényben is volt, majd' mindenki belép ebbe a rendszerbe.

Aztán óriásit csalódtunk, mert a termelők mindössze 16 százaléka gondolta úgy, hogy neki ebben részt kell vennie, és igazából azt hiszem, a cérna akkor szakadt el nálunk, amikor mindjárt az első évben egy nagyon komoly probléma keletkezett egy tavaszi fagykár okán 2007-ben, és rögtön visszamenőlegesen módosítanunk kellett a jogszabályt, hogy azok is beléphessenek utólag, akik önként ezt nem tették meg. Ez olyan, mint a biztosítónál, hogy ha nekimentem a fának, utána megkötöm a cascót. Nagyjából ez volt a helyzet azért 2007-ben, ezt valljuk be. Persze hogy belépett mindenki, akinek akkor konkrét kára volt. De ahogy mondtam, a cérna akkor szakadt el, amikor a következő évben volt Szabolcsban egy jégverés, akkor szembesültünk vele, hogy még azok se léptek be az önkéntes rendszerbe a következő évben, akik egyébként az előző évben kártérítést kaptak, nagyon komoly kártérítést kaptak.

Akkor jött az első korrekció, amit ha akkor úgy sikerült volna megcsinálni, ahogy mi szerettük volna, ha mondjuk, nem kockáztattuk volna az agrárbékét és erőből átnyomjuk, hogy akkor teljes körre terjesszük ki a kárenyhítési rendszert, ami egyébként most itt van előttünk, csak szeretném mondani itt azoknak a képviselőtársaimnak, a felének, akik nagyon tiltakoztak az őstermelők bevonása ellen, most ez megtörténik, ráadásul magasabb összeggel történik meg, mint amikor mi azt a félig kötelező, félig nem kötelező jogszabályt megalkottuk.

(20.10)

De még én is azt gondolom, hogy ez így helyes. Egy rendszer akkor működik, ha valamennyi szereplő, akinek úgymond üzemszerű és piacos tevékenysége van, egy ilyen alapban benne van, és azzal is egyetértünk, hogyha az Európai Uniónál meg lehet oldani, hogy ne csak a kkv-kategória, hanem egy nem sokkal, de nagyobb termelői kör legyen ennek a részese. Ezzel egy probléma lesz, hogy miután a biztosítási lábnak lesz európai uniós támogatási része, valószínű, hogy emiatt ez nem fog sikerülni, de szurkolok, hogy sikerüljön, és akkor valamelyest még bővülhet ez a kör.

Annak ellenére, hogy látszott, viszonylag kevés ez az alap, 2010-ben volt egy helyzet, amikor ki kellett volna egészíteni, hogy ne 11 százalékos kárenyhítési mérték legyen, tehát ne csak a kötelező hozzájárulás legyen, azt a kormány akkor nem tette meg, és sajnos tavasszal se tette meg. Továbbra is állítom, mindegy, hogy milyen kormányzati propaganda van, az idei tavaszi fagykár kezelése nem volt korrekt. Ezen még mindig lehetne segíteni, hiszen nem lehet hitellel megoldani azt a kárenyhítést, ami Szabolcs megyében történt. Jó, tudom, van 1,3 milliárd forint közvetlen pénz, amihez semmi köze nincs a kormánynak, mert uniós pénz, és abból nagyjából egy permetezés árát ki is lehetett fizetni, hiszen köztudott, hogy egy fagykár után egy-másfél évig intenzívebb növényvédelemre van szükség. Ez elmaradt, és úgy gondolom, ezért jogosan haragudnak Szabolcs megyében és azokon a helyeken, ahol a tavaszi fagykár megtörtént.

Azzal is egyetértek, hogy a minisztérium a kárenyhítésbe megpróbálja bevonni az árvizet. Volt egy konkrét eset, nem egy, több is, de egy nagyon nehezen kezelhető eset, amikor Vasvár környékén egy lokális árvíz volt a Rába mellékágain. Még a forrást is sikerült összeszedni hozzá, hogy pluszpénzt tegyünk a rendszerbe, de nem volt európai uniós jogalapja annak, hogy azért az árvízért kártalanítást fizessünk. Emiatt nagyon-nagyon sokat szenvedtünk, de nem lehetett megoldani. Valószínűleg az Európai Unióval is meg lehet értetni, hogy a vis maior, ami a teljes ország kára, vagy országos viszonylatban össztermékben nagy kiesésre vonatkozik, az ilyen lokális problémákat nem kezel, és én nem látok érdemi különbséget károkozásban egy lokális árvíz és egy belvíz között. Ez igazából teljesen ugyanaz a történet, mégse lehetett rá érdemi megoldást találni.

Azt is jó ötletnek tartom, hogy megpróbál még egy szereplőt bevonni ebbe a rendszerbe a kormány. Azzal azért vannak fenntartásaim, hogy ennek a kötelező biztosításnak - mert kvázi itt arról van szó, hogy az is legyen - szankciótartalma is lesz, bár ez érthető, hogy ösztönözze a harmadik láb igénybevételére is a termelőt. Itt egyetlenegy probléma lesz, hogy a jégkáron kívül várhatóan nem nagyon lesz biztosítási ajánlat. Én most nem fogok módosítóval ötletelni, mert nincs értelme, ezt inkább a kormánynak javaslom megfontolásra, hogy valami olyan nem is kiskaput, hanem kitörési lehetőséget benn kellene hagyni, hogy az 50 százalékos kártérítési mérték csak akkor legyen igaz, ha valós ajánlattal létező biztosítók szerepelnek. Mert egyébként olyanért szankcionálni termelőt, amire fizikailag nem tud biztosítást kötni - és ebben azért van néhány olyan, mert belvízre biztos, hogy nem lesz biztosítás, és az aszályra is nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy legyen -, ezért ezt megfontolnám. Az ösztönzést valahogy nyilván bent kell hagyni azokra a káreseményekre, amelyekre valós biztosítási ajánlat van.

Ugyancsak megfontolásra ajánlom - ezt jeleztem is államtitkár úrnak -, hogy az intenzív haltermelők sokáig feszegették, és a módosítások okán mindig előjött, hogy a halastó művelési ágat is célszerű lenne átgondolni, mert nagyon komoly aszálykárok lehetnek ezen a területen. Nem olyan túl nagy volumen, de úgy gondolom, hogy sok feszültséget levezethetne egy komolyabb aszályos évben.

Mindenképpen szólnunk kell a működtető költségekről. Megmondom őszintén, azzal tisztában vagyok, hogy itt komoly informatikai és összehangoló fejlesztés kell a rendszerek között. Az alapok általában nem szoktak 4 százalékos költségaránnyal dolgozni, nagyon támadták is mindig, ha ilyenre valaki rátalált, de értelmesen meg lehet indokolni, hogy miért van erre szükség, főleg az induláskor. Azt örömmel hallom, hogy ezek szerint mégis lesz agrárjelentés, mert azt mondta államtitkár úr, hogy lesz. Azt gondoltam, ez csak addig van, amíg a teljes fideszes kormányzati évről nem kell beszámolni, mert jövőre már olyan következik, hogy már nem lehet visszamutogatni. Mondom, úgy hallottam, hogy nem lesz ilyen, de nem baj, ha ez megmarad, és ha beleteszik ebbe a jelentésbe, hogy hogyan használták fel a forrásokat, akkor arról lehet értelmesen tárgyalni, lehet tárgyalási alap még akár a 4 százalék is.

Feltétlenül szeretném elmondani azt is, az sem probléma, hogy a termeléssel kapcsolatos nem elemi károk, hanem vis maior ügyek idekerültek. A helyén van, mert valahol ez is egy valós történet. Való igaz, hogy a bizottsági ülésen az állattenyésztők kérdése elég intenzíven felmerült. Úgy gondolom, hogy rosszabbul jár az, akit a legelő után befizetésre kötelezünk, mint amennyi kártalanításban részesülne. Nagyon nehéz mérni az ilyen típusú károkat, s én úgy gondolom, hogy ez az ő esetükben valószínűleg nem működik. Amúgy meg az állattenyésztők mindenképpen bent vannak ebben - elég hangsúlyosan előjött ez a dolog -, mert komoly állattartó nemigen működhet úgy, hogy nincs termőföldje, és ha kára van, azt a termőföld után megkapja. Persze, nem lehetetlen, hogy mindent vásárol valaki, de egy komolyabb termelőrendszerben ez nagyon nehezen képzelhető el.

Összességében azt szeretném mondani, hogy hamarabb lett volna jobb ez a törvény. Miután tavaly mindenki megvilágosodott a kormányzati oldalon, hogy mégiscsak teljes körben kell ez a kártalanítás, jó lett volna, ha benyújtásra került volna, akár önállóan is a kárenyhítési törvény módosításával. Mi kétszer vagy háromszor is nyújtottunk be országgyűlési határozati javaslatot, hogy ezt rendezzük. Komoly feszültségektől szabadult volna meg a kormányzat, ha ez megtörténik.

Még egy dolog, nem tudom megállni, hogy ne mondjam: amikor az első törvény megszületett, akkor elég hangos volt az akkori ellenzék, hogy ez miért nem egy 25 milliárdos kormányzati feltöltéssel indul. Itt ugyan szó van arról, hogy ez egy valós alap lesz, persze, hogy az lesz, ha jövőre nem lesz totális aszály, egyébként meg elég lesz majd a 20 százalék, egy 8 milliárdnyi forrás, ami ebben a rendszerben van. Hitelesebb lett volna az ellenzéki lét utáni kormányzati lét, ha - nemcsak ennél, hanem a tavaszi kárnál is - egy nagyobb feltőkésítés lett volna, vagy ha ez az új törvény már eleve úgy indul, hogy nemcsak a befizetett összeg, hanem annál nagyobb összeg került volna be kormányzati oldalról ebbe az alapba. Tudom, hogy ezer helye van a pénznek, tudom, hogy pluszban megint 9 milliárd kell, hogy tényleg szép stadionok legyenek Magyarországon, de azért annyit biztosan megérdemelt volna a gazdatársadalom, hogy egy nagyobb kockázatközösség alakuljon.

A másik: úgy látjuk, én is úgy látom, hogy az Európai Unió is kezdi belátni, vannak olyan régiós elemi káresemények, például lehet olyan aszálykár, amely egy egész régiót érint, hogy ennek a mintájára célszerű tovább forszírozni az Európai Bizottságnál, hogy legyen európai uniós kockázatkezelő alap is. Úgy gondolom, hogy a közös agrárpolitika forrásaiból totális káresemény esetén lehetne egy ilyen hozzáférhető alapot megcsinálni, mert azt tudjuk, hogy amikor igazából nagy aszálykár volt Magyarországon, akkor 100 milliárd forint körüli kár volt, de azért a 30-40-50 milliárdos kár nem ritka káresemény. Ezt továbbra sem tudja kezelni ez a rendszer, bármennyire is jó a szándék és bármennyire is belekerültek az üzleti biztosítók.

Ezeket a dolgokat szeretném megfontolásra ajánlani. Az egyik az, hogy a termelők csak akkor legyenek szankcionálva a biztosítás elmaradása miatt, ha volt ajánlat és az hitelesen igazolható.

(20.20)

A másik pedig az, hogy meg kellene vizsgálni még a halastavak kérdését - ami annak idején mindig kimaradt ebből -, hogy most ebbe az új rendszerbe valamilyen módon bele lehetne-e tenni.

Összességében azt szeretném mondani - ahogy jeleztem az elején, és a bizottsági előadásból is látszott -, hogy ez a törvényjavaslat jó, és mindenképpen azt javaslom én is, hogy támogassa az Országgyűlés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Ékes József tapsol.)

Forrás: parlament.hu