KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Az önök tervezetéből egy olyan munkavállaló képe bontakozik ki, aki kevesebb pénzért többet dolgozik, akinek bármikor felmondhatnak, akivel szemben semmi sem kötelezi a munkaadót ígéretei betartására, akit megfigyelhet, véleménynyilvánítási és személyiségi jogaiban pedig akadálytalanul korlátozhat foglalkoztatója, és aki nem fordulhat jogorvoslatért a bírósághoz.

A tervezett munka törvénykönyvével a legnagyobb problémánk az, hogy önök olyan kiszolgáltatott és méltatlan helyzetbe hozzák a magyar munkavállalókat, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa Magyarországon. Azután, hogy az egykulcsos adóval a magas jövedelműeken kívül mindenkinek csökkentették a bérét, önök most meg kívánják növelni a munkaidőt, ezzel még tovább csökkentik az órabéreket, még olcsóbbá teszik a magyar munkaerőt, miközben a munka becsületéről papolnak, éppen hogy leértékelik azt, leértékelik a munkát és a dolgozó embereket, azt sugallva, hogy eddig béreikért nem dolgoztak meg eléggé. Eközben a munkáltatóknak soha nem látott jogosítványokat adnának ahelyett, hogy védenék a munkavállalókat, hogy kompenzálnák a munkáltató és munkavállaló aszimmetrikus helyzetét, hogy jogi garanciákkal védenék az alárendelt helyzetben lévő dolgozókat. A munka világát durván alakítaná át a tervezet azzal, hogy az alapvető szerződési forma már nem a határozatlan idejű munkaszerződés lenne.

Az új munka törvénykönyve munkáltatókat támogató rendelkezései emellett lehetővé teszik például azt is, hogy a munkaadó egy megígért prémiumot ne fizessen ki, hogy különösebb indoklás és következmények nélkül megszüntessen egy munkaviszonyt, vagy hogy mindenkitől, aki pénzzel dolgozik, egyhavi kauciót követeljen. Komoly problémákhoz vezethet, hogy a tervezet szerint a munkáltató a munkavállaló idejéről egyre nagyobb mértékben rendelkezhet.

(11.00)

Már ma sem ritkák az olyan esetek, amelyekben magánéleti problémákat okoz a munkavállalók kiszolgáltatottsága. Ilyen például annak a bolti eladóhölgynek az esete, akit főnöke kirúgással fenyeget, ha elmegy a saját édesapja temetésére, vagy egy olyan alkalmazott története, akit hosszú időn át fizetetlen túlórázásra kényszerítenek. Az új munka törvénykönyvének éppen hogy súlyosan szankcionálni kellene az ilyen, már ma sem ritka visszaéléseket és nem további lehetőséget adni a munkáltatók kezébe.

A munkavállalók kiszolgáltatottságát növeli a kollektív szerződések jogi védelmének hiánya, a szakszervezetek jogainak jelentős csökkenése is. Az LMP számára elfogadhatatlan a szakszervezetek jogainak csorbítása, hiszen egy demokratikus, munkaszerető országban a szociális, tripartit elven alapuló egyeztetés szerepét mindenképpen növelni kell, és több lehetőséget hagyni egyes rendelkezések ágazati vagy helyi szintű kollektív szerződésben történő rendezésére. E tárgyalásokban a munkavállalói oldalt szabályozott keretek között tudják képviselni kompetens tárgyalópartnerek, a törvény pedig teret kell engedjen a helyi sajátosságok figyelembevételének is.

Szintén a munkavállalói kiszolgáltatottságot növeli, és igen sok bizonytalanságot és problémát okozhat az úgynevezett általános magatartási követelmények gumiszalagszerű meghatározása. Ez igen kevés garanciát ad az érdekérvényesítésben gyengébb munkavállalónak egy esetleges jogvita esetén. Ilyen túl általános megfogalmazás az a tilalom például, amely a munkaviszonyon kívül is tiltja az olyan magatartást, amely alkalmas a munkáltató helytelen megítélésére vagy éppen a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. Ez utóbbiba tartozhat például az is, ha a munkavállaló még a munkaviszonya fennállása alatt válaszol álláshirdetésre, de a túl általános jogszabályra hivatkozhat az a munkáltató is, amelyik úgy próbál a feleslegessé vált alkalmazottól megválni, hogy noha elismeri munkájának színvonalát, híresztelésekre és mendemondákra alapozva az alkalmazott összeférhetetlen viselkedésére hivatkozik. A jogrend eddig megvédte a munkavállalókat az ilyen és ehhez hasonló rosszindulatú rágalmaktól, ám a tervezet értelmében a fenti esetet könnyen az általános magatartási feltételek megszegéseként lehet majd értelmezni.

A munkavállalót súlyosan kiszolgáltatottá tehetik és ezért különösen aggályosak azok a szabályozások is, amelyek alapjogokat sértenek. Komoly kérdéseket vet fel a tervezetnek az a része, amely engedné a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadságának korlátozását, ha a vélemény a munkaviszonnyal összefügg. Ez a rendelkezés alkotmánysértő, és sérti a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó nemzetközi szerződéseket is.

Alkotmányos aggályokat vet fel és súlyosan sérti a munkavállaló magánszféráját az a megfogalmazás is, amely szerint a munkavállaló személyiségi jogai a munkáltató rendeltetésszerű működésével összefüggő okból korlátozhatók. Különösen veszélyes az a kitétel, hogy ezt a korlátozást maga a munkáltató végezheti el, ő döntheti el, hogy mely okok függenek össze a rendeltetésszerű működéssel. Az alapvető személyiségi jogokat az alaptörvény is védi azzal, hogy kimondja: ezek a jogok csak törvényben korlátozhatók, és nem utalhatók a munkáltató diszkrecionális jogkörébe. Szintén sérti az alaptörvényt az a rendelkezés, amely megengedi, hogy a munkavállaló írásban tett jognyilatkozattal lemondjon bármely személyiségi jogáról.

Szintén alapjogi kérdéseket vet fel a munkavállaló ellenőrzését szolgáló technikai eszközök használatának lehetősége is. A munkavállaló privát szférájának alapvető védelmét sértő rendelkezés gyakorlatilag korlátlan hatalmat ad a munkáltatónak akár a dolgozók magánélete felett is. A tervezetből hiányoznak azok a korlátozó rendelkezések, amelyek előírják, hogy milyen célok érdekében, milyen módon és milyen keretek között alkalmazhatók ezek az eszközök. Hiányoznak azok a rendelkezések is, amelyek meghatározzák, hogy milyen jogorvoslati lehetőségek illetik meg a munkavállalókat, hogy milyen szankciókkal sújtható az a munkáltató, amely ezeket az alapvető emberi jogokat és ezeken keresztül a munkavállalók emberi méltóságát megsérti.

Amellett, hogy egyes intézkedések alapjogokat sértenek, a tervezett munka törvénykönyve néhány súlyos hiányossággal is küzd. A tervezet egyik legalapvetőbb hiányossága, hogy a törvény nem mondja ki, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértését orvosolni kell. A kisgyermekes szülők és a várandós anyák, a fogyatékkal élő társaink vagy a bármilyen okból hátrányos helyzetbe került munkavállalók jogi védelmét biztosító garancia nélkül nehéz modern, európai foglalkoztatást elképzelni. Nem terjed ki a beterjesztés az esélyegyenlőségi terv készítésére sem, amelyet a munkáltató a dolgozói érdekképviselettel közösen dolgozhat ki a hátrányos helyzetű munkavállalók védelmére. Az pedig a tervezethez képest már csak egy merész álomnak tűnhetne, hogy itt az alkalom az egyenlő bánásmód keretein belül az ésszerű alkalmazkodás elvét bevezetni a magyar jogrendbe, de az LMP-frakció ezt egy módosító javaslattal meg fogja kísérelni.

Nem csoda, hogy nem jutott eszükbe jó néhány demokratikus normát belefoglalni a törvénybe, hiszen a nemzeti cinizmus rendszerének elvei szerint a tervezet születésének körülményei igen érdekesek voltak. Tudomásunk szerint nem előzte meg tripartit egyeztetés a törvény kidolgozását, sem a munkaadókat, sem a munkavállalókat nem kérdezték meg előzetesen, leszámítva azt a kiváltságos kört, amelyet önök kiválasztottak. A háromoldalú egyeztetés hiánya nem pusztán azért káros, mert így nem jelenhet meg az érintettek véleménye, érdeke, hanem azért is, mert tovább gyengíti a párbeszéd és az egyeztetés kultúráját Magyarországon.

Komoly hiányosságnak tartjuk, hogy a tervezet készítésekor nem végeztek hatástanulmányt, nem készültek számítások és modellek, amelyek a tervezet gazdasági, munkaerő-piaci és társadalmi hatásával számolnának. Például szakértői számítások szerint a kereskedelemben dolgozók bére 5-10 százalékkal fog csökkenni egy olyan szektorban, ahol amúgy is igen alacsonyak az átlagkeresetek. Ugyanígy kérdéses, hogy figyelembe vették-e azokat a társadalmi költségeket, amelyek a munkavállalók európai országhoz méltatlan kiszolgáltatottságából és az ehhez kapcsolódó stresszből fakadnak.

Számolnak-e az egészségügyi, társadalombiztosítási, családpolitikai következményekkel? Mindeközben felmérték-e annak kockázatát, hogy a munkáltatók megnövelt jogköreivel a gazdasági élet kockázatait, bizonytalanságait a munkavállalókkal és ezen keresztül az egész társadalommal fizettetik meg? Ha ugyanis a munkáltató a sajátos helyzetére hivatkozva könnyen elállhat a munkavállaló felé vállalt kötelezettségeitől, ezzel az üzleti élet kockázatait a foglalkoztatottakra tudja hárítani. Mindezzel pedig a gazdaság és az egész társadalom működése és nem utolsósorban biztonsága kerülhet veszélybe.

Nagyon problematikusnak tartjuk, hogy a törvény az európai uniós alapelvek minimumára csökkenti a jogi garanciákat, noha az uniós szabályozás átvételekor ezek a magyar szabályozásban az EU-s normáknál erősebbek voltak. Ez ellentétes az uniós jogok átültetésének azzal az alapelvével, amely alapján visszalépést nem eredményezhet a jogharmonizáció.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva tehát, a jelenlegi törvénytervezet legfőbb problémáinak azt tartjuk, hogy munkahelyteremtés helyett valószínűbben vezet majd a munkahelyek megszűnéséhez; hogy a munkavállalókat kiszolgáltatott és megalázott helyzetbe sodorja; hogy sérti a dolgozók alkotmányos alapjogait; hogy több ponton nem tartalmazza a megfelelő alapjogi garanciákat; hogy létrehozásakor felrúgták a demokratikus játékszabályokat, és sem egyeztetés nem történt, sem hatástanulmányok nem készültek a törvény várható hatásairól; valamint hogy az európai uniós jogharmonizációs elvekkel ellentétesen csökkenti a már meglévő munkavállalói jogokat.

A törvény vitája során az LMP szem előtt tartja a munkavállalók eddigi jogainak megőrzését, mindent megtesz a munkahelyteremtésért és az olyan rugalmas foglalkoztatási formák lehetőségének kialakításáért, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet világának egészséges egyensúlyát, kiáll a hátrányos helyzetűek, így a kisgyermekes szülők és a megváltozott munkaképességűek esélyegyenlősége mellett, és támogatja, hogy létrejöjjön az egyeztetés a törvényhozói, a munkáltatói és a munkavállalói oldal között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hisszük, hogy a válság csak akkor szűnhet meg, ha a dolgozó emberek és az általuk végzett munka megkapják méltó elismerésüket, ha a munkavállalók emberi méltósága, anyagi jóléte, biztonságos jövőképe nem sérül, és ha a törvényhozás párbeszéden alapul, és az érintettek szándékainak figyelembevételével történik. Kérem ezért önöket, hogy a vita során egy olyan Magyarország képe lebegjen a szemük előtt, amelynek dolgozói nem fáradt és kiszolgáltatott bérrabszolgák, hanem felemelt fejű, egészséges, alkotó, teremtő és dolgozó állampolgárok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu