DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Először is legyen szabad nekem is egy ironikus metaforával válaszolni a korábban elhangzott egyik ilyenre, ami szerint valamiféle vízióként merül föl, hogy az egészségügyi dolgozóknak el kéne hagyni, és menekülni kéne a pusztulás elől, ami most vár rájuk. Én csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, talán hasonló iróniával, hogy a nagy járványokat azok az emberek vagy csoportok élték túl, akik valamilyen módon immunitást szereztek. Az elmúlt nyolc-tíz évben bőven volt lehetőségünk immunitást szerezni, szerintem simán túl fogjuk élni, sőt még látok benne lehetőséget, hogy valahogy jól is fogunk belőle kijönni.

Szilágyi képviselőtársam nincs jelen (Szilágyi László belép az ülésterembe.), bocsánat, köszönöm szépen, itt van; vele jókat szoktunk csatázni a betegjogok érvényesülése vagy annak elmaradása témájában. Emlékszem rá, hogy az is elég komolyan esett latba, hogy megszüntettük, vagyis a minisztérium, a kormány megszüntette a betegbiztosítási felügyeletet. Már akkor is elmondtam, az első reflexiók során is, hogy nem lett kevesebb a panaszügy, egy kicsit szakszerűbbé vált, mert az ÁNTSZ átvette. Én nagyon bízom abban, hogy az országos betegjogi dokumentációs központ létrehozásával ez a valamivel empatikusabb és szakértőbb hozzáállás nem fogja háttérbe szorítani a betegjogokat. Mondjuk, az nem baj, ha azért a szolgáltatót is meghallgatja érdemben, és szakszerűen áll a panaszhoz. Talán előbbre lehet így jutni, és ebből tanul maga a szolgáltató is, mert meg kell mondjam, hogy valamiféle önigazolásba csapott át általában mindenféle ilyen jelentés, vagy amire kötelezték nagyon sokszor fölöslegesen és szakszerűtlenül a szolgálatokat, arról már nem beszélek, hogy bizonyos lelki sérüléseket okozva sokszor egyébként tisztességes egészségügyi dolgozóknak. Én ebben azért látok lehetőséget az előrelépésre.

Az ügyeletek témája is eléggé élesen előkerült. Akár gyakorló orvosként, akár munkahelyi vezetőként szembesülünk az ügyelet megoldatlanságával. Számos megoldási javaslat volt. Én azt gondolom, hogy ez is egy a több közül. Egy percig nem mondom, hogy ennél jobbat nem tudtam volna elképzelni, de azt is meg kell mondjam, hogy mégiscsak a munkáltatónak az a dolga, hogy ellássa a feladatot, és azoknak a kollégáknak, akik ebben részt vesznek, a lehető legjobb körülményeket tudja biztosítani anyagilag is, meg egyébként is. Én azt hiszem, hogy ez sem rosszabb az eddig elhangzott javaslatoknál. Próbáljuk meg, én remélem, hogy ösztönzőleg fog hatni mind az itthon maradásra, mind pedig valamiféle megélhetést jobban fog tudni biztosítani, és a feladat is tulajdonképpen elvégezhető így.

Van egy kedvenc témám, az e-recept, amiről már több ízben különböző helyeken beszéltem, és örömmel látom viszont a törvényben. Meg szeretném mutatni, és talán egy kicsit ez arra is válasz, hogy hogyan lehet majd a hatóanyag-tartalmat megjelölő gyógyszerrendelést és az abból fakadó előnyöket majd kihasználni. (Felmutatja.) Ez egy Skóciában felírt e-recept. Egyébként ez hosszabb, egy kutyanyelvszerű formátumban jelenik meg, csak a fénymásolás miatt alakult így. Ezen lényegében hatóanyagok szerepelnek, kivéve a védett gyári neveket. Sőt mi több, ez olyan szintre is vihető, hogy ez már akár a patikában elektronikus úton megjeleníthető, és a beteg lakására a szolgáltató kiviszi, amit aláírással igazol, és amikor már többedszer írja fel az orvosa, az is szerepel rajta, hogy hányadik alkalommal írta fel ugyanezt a gyógyszert. Arra már korábban volt mód, hogy megbeszélje, kipróbálja, tehát mind az orvos, mind a beteg, mind pedig a patikus egyenlő jogokkal választhat hatóanyag, ár és egyéb szerint.

Egyébként tegnap voltam egy hozzátartozóm receptjeit kiváltani, a patikus egy fiatal kis kolléganő volt, aki rendkívül szimpatikusan tájékoztatott arról, hogy tudom-e, hogy még ebben a kategóriában milyen gyógyszerek lehetnek, és az, amit én kiváltottam, az egyik legdrágább - egy vérnyomáscsökkentő gyógyszerről van szó - a kategóriájában, és rögtön felsorolt három olyat, és azt is rögtön hozzátette, hogy természetesen van különbség mégiscsak a hatásában, de ajánlja, hogy legközelebb próbáljam ki. Szerintem ez nem etikátlan, ez nem gazdaságtalan, ez minden fél számára hasznosítható.

Amennyire tudom, az államtitkárság asztalán vagy legalábbis az előszobájában vannak különböző javaslatok az e-recept bevezetésének konkrét formáira is. Egyet-kettőt én magam is láttam, egészen megbízhatónak és egészen jónak látszanak. Egészen patikaszintre vagy patikai hálózat szintjére lehet mindenféle korrupció gyanúja nélkül elvinni ezt, és szerintem legalább papírt spórolnánk, ha más haszna nem lenne.

A beteg-együttműködés és az ehhez kapcsolódó esélyegyenlőség megteremtése, illetve kvázi szankcionálás. Én a szakmámnál fogva el tudom képzelni, hogy a beteg beleivel valamit kezdünk, hogy megette, megitta-e, vagy sem, de talán nem ez a legjobb módszer. Bocsánat a profán hasonlatért, amit a képviselő úr mondott. Én is egy hasonló profán hasonlattal szeretnék élni, de talán nem annyira morbid.

Amikor egy beteg, akinek a sebét kezelem sebészként, bejön a rendelőmbe, és látom, hogy szénporos, vagy urambocsá' egyéb anyagok vannak a kötésén, nem biztos, hogy arra fogok gondolni, hogy milyen jól együttműködik.

Nem azt mondom, hogy akkor nem kötöm át a sebét, vagy még szórok rá egy kis kötözői port, hogy egy kicsit elmélyítsem a fertőzést, vagy nem írom fel a gyógyszert, de szerintem gyakorló orvosként, akik itt ülnek, meg tudják erősíteni, hogy az orvos imidzse akkor is sérül, amikor a beteg, mondjuk, egy krónikus vagy egy elektív ellátási formára mosdatlanul, nem egy esetben akár még büdösen, koszosan is érkezik, ami pedig, azt gondolom, hozzátartozik saját maga megbecsüléséhez, és az orvoséhoz is. Én azt gondolom, hogy ezen a vonalon is még előnyt szerezhetünk, de vannak más módszerek.

Ismert mindenki előtt bizonyos laborvizsgálatok jelentősége bizonyos drogok fogyasztásával kapcsolatosan, de belesorolhatnánk a kicsit bonyolultabb módszert, a nikotinfogyasztás ellenőrzését, és még van néhány dolog. Egy centiméterrel meg lehet nézni, hogy az a beteg valóban diétázik-e, amikor a haskörfogata egy kicsit a vártnál jobban megnövekedett, aminek lehet ugyan más oka is, de azért vagyunk orvosok, hogy megállapítsuk, hogy ez nem dekompenzáció következménye, hanem más oka van. Nem mennék ebbe bele mélyebben, de azt hiszem, hogy nem reménytelen dolog, és sem a betegtől, sem az orvostól nem irreális elvárás, hogy ebben valamilyen módon haladjunk előre, ami, azt gondolom, nagyon sok helyen, a világ sok részén mégiscsak működik.

Van egy másik vesszőparipám, ami nagyon nagy örömömre szolgál, hogy megjelent a tervezetben, az onkológiai betegek ellátása.

(17.50)

Ismert dolog, hogy az onkológiai betegségek esetében többféle kezelésről lehet szó, amit - hála istennek - nagyon sok tekintetben magas színvonalon, világszínvonalon kapnak meg nálunk is a betegek, de ennek van gyógyszeres kezelés, sugárkezelés és műtéti kezelés része is. A daganatos betegségeknek az alapellátási szintje igazából az eltávolítás, ezt nyilvánvalóan némi elfogultsággal állítom én, de ugyanolyan szerepe van természetesen bármelyik másik formátumnak is.

Ha megfelelő módon, valóban célzottan és valóban azt a gyógyszert kapják megfelelő adagban és kontroll mellett a betegek, az onkológiai betegek, akkor van remény arra, ami a szakmának egy rendkívül régi vágya, hogy azok a kevésbé megterhelő onkológiai típusú műtétek, az ilyen betegség miatt végzett műtétek is megfelelő finanszírozáshoz jussanak, akkor talán ez lehetőséget fog erre biztosítani. Erre már azért történtek némi elővágások, és úgy érzem, hogy ennek azért most reális esélye lehet a közeljövőben, nem több milliárdról, de súlyos milliókról van szó természetesen.

Végül volna még egy, kicsit humoros megjegyzésem, de talán senki nem veszi tőlem rossz néven. Bizonyos kalaplengetésekről esett szó bizottsági ülésen meg részben itt is, tudom figyelmébe ajánlani az ezen javaslatot tevő képviselőtársaimnak, hogy nagyon jó kalaposüzletet láttam és már néztem is ki, annak idején majd el fogom hozni akár az üzletnek az ajánlószelvényét vagy pedig valamilyen módon segítek a kalap beszerzésében, mert én azért optimista vagyok abban, hogy fognak még az én kollégáim kapni abból a bevételből, és nagyon örülnék, hogyha itt is megemelnék majd a kalapjukat. Én szívesen vállalom, hogy be is szerzem ezt a kalapot.

Köszönöm szépen. Egyébként a törvényt magát, ezt a javaslatot én elfogadhatónak tartom, és kérem a képviselőtársakat is, hogy támogassák. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu