ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kovács képviselőtársam már nincs itt, de biztosan visszajön még. Amit ő is felvetett itt, az MRI-vel vagy a CT-vel kapcsolatban, én akkor azt 2000-ben, amikor még polgármester voltam Ajkán, akkor harcoltam ki, és arra gondoltam, hogy azóta hellyel-közzel eltelt 11 év, biztos, hogy a rendszer is és a kiszolgálás is megváltozott. Egészen biztos, hogy minden átalakítás időbe is telik, másrészt pedig amögé mindig oda kell tenni egyfajta forrást is, meg az átalakítás is rendben tudjon zajlani, de hatalmas türelem kell hozzá, mert tényleg kell hozzá, de ezt határozottan tudom.

Amikor Szócska államtitkár úr több szakmai fórumot tartott, ahová a kórházigazgatóktól, szakszervezetektől kezdve a polgármesterekig az égvilágon mindenkit meghívott, mindig kihangsúlyozta, hogy nem cél a kórház bezárása, hanem olyan funkciókat kell megtalálni egy-egy kórháznál, ahol lehetőleg az egymás mellett lévő kórházak ne ugyanazt a tevékenységi kört favorizálják, és arra szerezzenek be gép-műszert, hanem lehetőleg bizonyos speciális tevékenységnél működjenek együtt azokkal a kórházakkal, amelyek sokkal magasabb szinten kapnak gép-műszer és egyéb állami forrásokat ahhoz, hogy adott esetben egy megyét teljes egészében le tudjanak egy-egy tevékenységgel fedni a rákos betegekkel kapcsolatban vagy a kemoterápiával kapcsolatban.

Nem biztos, hogy minden kórházban kell kemoterápiát végezni, speciálisan olyan kórházakban kell, amelyek alapvetően ilyen tevékenységgel hosszú ideje, profi módon foglalkoznak, ott kell olyan hatalmas fejlesztést végrehajtani, hogy lehetőleg a betegnek ne kelljen hosszú időt eltöltenie a kórházban, hanem speciális körülmények között, olyan gyógyszerekkel, a legújabb készítményekkel, amelyekkel nagyon gyorsan egy-egy kemoterápiát végre lehet hajtani, utána vissza tud menni a saját kórházába, ahol az egyéb más dolgait tudják kezelni. Tehát ez mindig is ki lett hangsúlyozva, és csodálkozom rajta, mert ezeken a szakmai fórumokon általában a kórházigazgatók is megnyilatkoztak, és azokon a fórumokon, amelyeken én is ott voltam, hellyel-közzel mindegyik kórházigazgató úgy fogalmazott, hogy egyetért vele, és innentől fogva az, hogy egy település önkormányzata a lakosságával hogyan próbálja ezt megértetni, vagy adott esetben hogyan próbálja meg becsapni a saját állampolgárait ebben a kérdésben, az egy másik kérdés, az már a politikai térnyerés vagy adott esetben a politikai haszonszerzés kérdése.

Én is úgy látom, és tényleg, az elmúlt egy év az államtitkár úr életében azzal telt, hogy a szakmai egyeztetéseket nagyon profi módon egyeztette minden kórházzal, minden olyan szervezettel, amelyeknek valamilyen hatásuk van az egészségügy kérdésére, ezt végrehajtotta. Talán azért is mondtam ezt, mert a negyedik ciklusomat töltöm a parlamentben, de ilyen hihetetlenül szisztematikus egyeztetést még soha senki nem hajtott végre. Soha, senki nem hajtott végre! És még egyszer mondom: egészen biztos, hogy minden átalakítás türelemmel jár, forrást is von maga után, csak egy baja van, egy bajt látok ebben a kérdésben, hogy alapvetően tudunk-e valamilyen mértékben optimisták lenni, mert az állandó pesszimizmussal próbáljuk megfertőzni a saját környezetünket, és az sem gond, hogy innentől kezdve mint a kártyavár, össze fog dőlni minden.

Nem fog összedőlni! Működött eddig is, nagyon sok rossz megoldással működött eddig is, és ha valóban jó megoldásokat tudunk találni, akkor egészen biztos, hogy az egész társadalom javára történik az egészségügy átalakítása, és az egészségügyi kassza rendezése egészen biztosan hosszú távon meg tudja alapozni annak a lehetőségét... - és ha a megelőzés, oktatás, nevelés, amit Szilágyi képviselőtársam is mondott, valóban bekapcsolódik a rendszerbe, akkor egészen biztos, hogy egy egészségesebb társadalom fog kialakulni a következő időszakban, mert mindannyian tudjuk, hogy a magyar társadalom hellyel-közzel az Európai Unió tagországain belül bizonyos betegségfajtákban nagyon az utolsó helyen kullog, és ezen változtatni kell. Tehát nem abból kell kiindulni pesszimista felfogással, hogy biztosan rosszat akar, hanem próbáljuk meg úgy megközelíteni, hogy ezt a rendszert el tudjuk indítani.

Itt van az, amit Gyenes képviselőtársam és Kovács Tibor képviselő úr is mondott. Visszaemlékszik Kovács képviselőtársam arra, amikor az Európai Unió szóvá tette a magyarországi ügyeleti rendszer kérdését. Hányszor nekifutottak! Ugye, visszaemlékszik erre? Micsoda hatalmas felháborodás volt az orvostársadalom részéről, akiknek ügyelniük kellett. Ugye, visszaemlékszik erre? Kétszer is nekifutottak, mind a kétszer nem a legteljesebb megoldást találták meg, és ezzel, fogalmazzunk úgy, ma is tartozik a mindenkori kormány, hogy ezt valamilyen úton-módon próbálja meg rendezni, és ebben a rendszerben meg kell találni azt, amit képviselőtársam is elmondott, hogy valamilyen úton-módon, kis türelemmel, a türelem kérésével együtt erre a megoldás megtalálható legyen.

Még egyszer a háziorvosokkal kapcsolatban: én maximálisan egyetértek azzal, amit képviselőtársaim, akár Ódor képviselőtársam, de a többiek is elmondtak, hogy rendezni kell ezt a kérdést. Akkor volt egy hihetetlenül jó szándék, egy hihetetlenül jól induló rendszer. Sajnos, ma már tudjuk azt, ahogyan kiöregszik az orvostársadalom, amelyik annak idején ebben nagyon pozitívan döntött, és belépett abba a rendszerbe, kiöregszik, tehát valamilyen úton-módon meg kell találni annak az esélyét, lehetőségét, hogy a fiatalabb generációk ezt a stafétabotot - fogalmazzunk így - átvegyék, és úgy vegyék át, hogy a saját megélhetésük, adott esetben egy kistelepülésen vagy egy kisvárosban is biztosított legyen, és olyan miliőben tudjanak élni, ahol tényleg az ott élő emberekkel, az ott élő betegekkel együtt megtalálják a saját számításukat. Ez egy nagy kérdés, de ehhez tényleg a gazdasági növekedés is kell, de bízunk benne, ez is előbb-utóbb el fog indulni.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu