DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Be fogok szállni én is ebbe a vitába, de majd ott, ahol ennek helye lesz.

Hadd kezdjem viszont azzal, hogy Stágel képviselőtársam - sajnálom, hogy nincs már az ülésteremben - a felszólalását azzal kezdte, vagy első mondatai közt mondta el legalábbis, hogy a szabálysértési jog valahol a közigazgatási jog és a büntetőjog határán mozog.

Én azt gondolom, és e tekintetben egyetértek a javaslat irányultságával és szellemiségével, hogy egyértelműsíti ezt a helyzetet, és a szabálysértési jogot egyértelműen a büntető jogrendszer részévé teszi, és kiemeli azt a szabálysértési jog keretei közül. Én úgy ítéltem meg tehát, hogy az a vita, amely arról szólt, hogy melyikhez tartozik inkább, vagy mondjuk, egyetemi berkekben arról szólt, hogy a szabálysértési jogot a közigazgatási jogi tanszéken tanítsák-e vagy a büntetőjogi tanszéken, azt gondolom, ennek a vitának a végére most pont kerül, és egyértelműen a büntetőjog terrénumába utalja a szabálysértési jogot.

Az is előremutató, hogy viszonylag pontosan szabályozza a szabálysértési eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, tehát az eljárásjogi rendelkezéseket. Elég sokat küzdöttek gyakorló jogászok korábban azzal, hogy a szabálysértési eljárásban tulajdonképpen a büntetőjog bizonyos elveit próbálták alkalmazni. Én azt gondolom, hogy teljes mértékben nem oldja meg ezt a problémát, de e tekintetben is ez a szabálysértési törvényjavaslat jó irányba halad.

Aztán sok szó esett még a parlamenti vitában arról, Szabó Timea képviselőtársam is beszélt róla, ha jól emlékszem, Stágel Bence is, hogy hogyan alakult a szabálysértési jog körébe tartozó cselekmények megítélése a jogtörténelemben az elmúlt időszakban, a XIX-XX. században. Valóban megfigyelhető az, hogy hol úgynevezett dichotóm rendszerű, hol trichotóm rendszerű büntető anyagi jogi szabályok érvényesültek, tehát büntető törvénykönyvek léptek hatályba. Ebből kétségkívül a Csemegi-kódex, ahogy Szabó képviselőtársam elmondta, a trichotóm rendszerben működött.

Én azt látom, és azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ebbe az irányba kívánja mozdítani a jelenlegi büntetési rendet, rendszert. Mondom, a magam részéről ezzel egyetértek.

Egy felvetésem van, hogy ha már ez így van, akkor vajon miért nem várták meg önök a büntető törvénykönyv kodifikációját, hiszen elképzelhető, hogy szerencsésebb lett volna, ha már ezt az irányt választják - és mondom, ezt az általam is egyébként jónak tartott irányt -, akkor ismételten helyreállítani ezt a trichotóm rendszert a Btk.-n belül, vagy legalábbis a szabálysértési jogot hozzáilleszteni, méghozzá szervesen az új büntető törvénykönyvhöz, azaz az abban található rendelkezéseket úgy kezelni, mintha azok, ha úgy tetszik, kihágások volnának a korábbi szóhasználat szerint. Tehát erre kíváncsi volnék például, hogy miért nem lehetett megvárni ezzel a törvényjavaslattal a Btk.-t, ha már ezt az új rendszert és felfogást választották sajátjuknak.

A korábbi felszólalásaimban más törvényjavaslatoknál elég részletesen szóltam arról, és kifejtettem, hogy milyen mértékben elutasítom azt, hogy a büntető törvénykönyvben az úgynevezett eljárási garanciákat, azoknak a körét szűkítsék, hogy szűkítsék sorozatosan a védői és a terhelti jogokat, és ezzel párhuzamosan megnöveljék az ügyész jogkörét.

Három eljárásjogi törvényben köszön vissza ez a szemlélet, méghozzá azt tudom mondani, töretlenül, mert megnéztem ezeket a törvényjavaslatokat, egyetlen olyan nem volt, ahol védői jogkört növeltek volna ügyészi kárára, viszont elég sok olyan volt, bőven tízen felüli, talán húszon fölüli annak a száma, ahol ügyészi jogkört növelnek a védői, illetve a terhelti jogok rovására, illetve a garanciális jogokat építik le ezekben a törvényekben. Ezzel akarják önök elérni azt, hogy az eljárások gyorsuljanak.

Hogy kapcsolódik mégis ez ehhez a törvényjavaslathoz? Egyetértek azzal, hogy az úgynevezett bagatell bűncselekmények esetében, kisebb tárgyi súlyú, hogyha szeretnék pontosabban fogalmazni, tehát kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetében nincs szükség a büntetőjog teljes garanciarendszerére. Ezért én a magam részéről teljes mértékben egyetértek vele és üdvözlöm azt, hogy önök 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelik a bűncselekményi értékhatárt, hiszen az eljárások gyorsításának szerintem az egyik, egyébként jogállami és sokkal célravezetőbb módja az lenne, hogyha lényegesen több cselekmény kerülne át a szabálysértési jog terrénumába a büntetőjogból, meghagynák a büntetőjogi garanciarendszert, és ezeket a kisebb súlyú cselekményeket viszont egy lényegesen kevesebb garanciát tartalmazó szabálysértési eljárás keretében bírálnák el. Tehát ez egy jó szemlélet az én meglátásom szerint.

Igazából azt nem értem csak, hogy eddig éveken keresztül miért ágáltak akkor az ellen, hogy fölemeljük a bűncselekményi értékhatárt. Én emlékszem arra, hogy az elmúlt ciklusban meglehetősen markáns felszólalásaik voltak önöknek arról, hogy miért nem szabad 10 ezerről 20 ezer forintra felemelni a bűncselekményi értékhatárt. Most önök 20-tól 50-re emelik. Mondom, nekem nem változott a véleményem; örülök, hogy az önöké viszont megváltozott.

Persze mondják rossz nyelvek, hogy ennek nem ez az oka, hiszen ez a rendelkezés egyértelműen ellentétesen hat a konzervatív büntetőpolitika felfogásával, ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint egy dekriminalizációt, azaz, hogy jó pár bűncselekményt kivonok a büntetőjog területéről, és átteszek egy enyhébb megítélésű szabálysértési jog keretei közé.

(18.50)

Tehát ezt kifejezetten az önök számára annyira elutasított liberális büntetőpolitikai irányzatnak a részeként tudom csak értékelni. Tehát e tekintetben, mondom, örülök, hogy megváltozott a véleményük, bár rossz nyelvek egészen mást mondanak; én szeretnék hinni az önök szemléletváltozásában. Bár azért meg kell említeni azt, hogy kritikaként elhangzott, hogy ezzel semmi más céljuk nincsen, mint a bűnügyi statisztikák kozmetikázása, azaz elérni azt, hogy mivel ezek a cselekmények már nem bűncselekmények többé, hanem szabálysértések, ezért ennyivel majd csökkenni fog önök szerint a statisztikákban az elkövetett bűncselekmények száma. Tehát az elkövetett jogellenes cselekmények száma az égvilágon semmit sem fog változni, de a statisztikákban a bűnözés mégis csökkenni fog. Sokan azt mondják, hogy önöknek ez a céljuk.

Azt tudom mondani, hogy ez viszont biztosan célravezető lesz, hiszen tudjuk azt, hogy vagyon elleni bűncselekmények alkotják az összes bűncselekménynek a több mint 90 százalékát, tehát ha abból levesszük a kisebb súlyú bűncselekményeket, akkor a bűnügyi statisztikák javulni fognak. De emelkedjünk felül ezeken a rossz érzéseken, és azt gondolom, örüljünk annak, hogy e tekintetben önöknél egy szemléletváltásnak lehetünk tanúi.

Másrészről azonban azt tudom mondani, hogy azok a rendelkezések, amelyeket megvalósítani kívánnak, kifejezetten rosszak és nem támogathatóak. Azt gondolom, hogy más vonatkozásban - leszámítva azt a vonalat, amit most kifejtettem - egészen szélsőségesen konzervatív büntetőpolitikai irány az, ami megjelenik ebben a törvényben. Az én meglátásom szerint eszetlen, esztelen és embertelen szabályokat is tartalmaz az elénk terjesztett javaslat.

Hadd idézzek egy interpellációból, éppen az államtitkár urat interpelláltam akkor - és a szabálysértési jog ezen szabályára már többen utaltak a mai vitában -, hogy gyakorlatilag szabálysértési őrizetbe lehet venni mindenkit, aki vagyon elleni szabálysértést követ el, legyen az fiatalkorú vagy legyen az felnőttkorú. Akkor én csak a kíváncsiság kedvéért - természetesen a szakmai és kötelező kíváncsiság kedvéért - az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottságának elnökeként a PKKB elnökét megkérdeztem levélben arról, hogy hogyan is alakultak a gyakorlatban ezek az esetek. Akkor a PKKB elnöke levélben azt válaszolta - ez még egy jó pár hónappal ezelőtt volt -, hogy a 3 ezer forint alatti ügyek száma 54 százalékát teszi ki azoknak az eseteknek, amikor őrizetbe vettek valakit vagyon elleni bűncselekményért, tehát 308 ügyből 174 esetben az elkövetési érték kevesebb volt, mint 3 ezer forint, az illetőt mégis becsukták a börtönbe három napra.

Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül arányos, és két-három példát írt is az elnök úr számomra, és tájékoztatott arról, hogy az egyik esetben például egy 52 forintos horgászhorgot tulajdonítottak el, a másik esetben pedig egy 69 forintos rézkábelt próbált ellopni az egyik áruházból, és a helyzet az, hogy még a kár is megtérült ugye, mert megtalálták nála tettenéréskor; tehát ilyen esetért őrizetbe vettek bizony embereket. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Képviselőtársaim, hallom újra a bekiabálásaikat és a megjegyzéseiket, Pócs képviselőtársamnak is, ami legalább olyan rossz, mint amit elmondott egyébként a felszólalása kapcsán, és legalább annyira elfogadhatatlan. Tudjuk, tudjuk a szlogent, elmondom, ha akarják, én is, hadd hallják még egyszer a tévénézők: a Fidesz a rend pártja. (Csampa Zsolt: Képviselő úr, nincs tévéközvetítés már!) Ismerjük ezt a szlogent természetesen.

Azt gondolom, azon, hogy legyen szigorú a szankció, mert minél szigorúbb, annál jobb, és ha lehet, akkor mindenkit minden bűncselekményért csukjunk börtönbe, mert annak van visszatartó ereje, tisztelt képviselőtársaim, az én tanítványaim az első év végére túl vannak; kár, hogy önök nem. Azok a megfogalmazások pedig (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), hogy a megélhetési bűnözés fogalmát korábban vezették be... Hallgassanak meg nyugodtan, nem hiszem, hogy ilyen indulatosnak kéne lenni. (Németh Szilárd István: Cinikusnak se kellene lenni, Gergely!) Szóval, hogy a megélhetési bűnözés fogalmát mi vezettük volna be; képviselőtársaim, nem kellett bevezetni (Az elnök csenget.), mert a megélhetési bűnözés fogalma sajnos létező fogalom, az van, azt nem kell bevezetni, azt meg kéne próbálni megszüntetni. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel lehet ez ellen fellépni. (Németh Szilárd István: Szét kell osztani a vagyonotokat!) Senki nem mondta azt, hogy ez elfogadható. Azt mondtuk, hogy ez nem elsősorban a büntetőpolitika területére tartozó kérdés, hanem annál sajnos sokkal több: a büntetőpolitikára is tartozik, és egyébként azonkívül még rengeteg más megoldást kíván, hogy ez megszűnjön.

Azt mondják a képviselőtársaim - és egészen elképedve hallgatom -, hogy az egy eredmény, az egy nagy dolog, hogy 80 százalékkal nőtt az őrizetbe vételek száma. Képviselőtársaim, hát milyen eredmény ez? Az az eredmény, hogy több embert vesznek őrizetbe, vagy az, hogy csökken a bűnözés? Meglepődve hallom - biztosan igaz is -, hogy az országban vannak olyan területek, ahol ez igaz, de azért azt remélem, önök sem vitatják - eddig legalábbis még nem tette senki -, hogy országos szinten a bűnelkövetések száma nőtt, minden statisztika ezt mutatja. Én azt gondolom tehát, hogy nem az az eredmény, ha több embert tudnak őrizetbe venni, hanem az volna az eredmény, ha a bűnügyi statisztikák azt mutatnák, hogy a bűnelkövetések száma csökken, nem pedig azt, hogy nő; sajnos ma pedig ez nem így van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért én elgondolkodnék azon, hogy vajon jó- e az a modell, amire Gaudi-Nagy Tamás az alkotmányügyi bizottság ülésén, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy nem támogatja, mert ő az emberséges szigor pártján áll. Magyarán, fordíthatnám úgy is ezt a mondást, hogy olyan ez a javaslat, ami még a Jobbiknak is sok. Hát azért én úgy hiszem, hogy ezen legalábbis önöknek érdemes volna elgondolkodni. És érdemes volna túljutni azon az egyszerű gondolkodásmódon, amit, azt gondolom, ma már az átlagember sem fog akceptálni, és nem fog elhinni: önök százszor hangoztatják azt, hogy önök a rend és nem a rendetlenségnek a hívei. Úgy gondolom, hogy azért ennél talán egy kicsit több kell, vagy ha ennél a gondolkodásmódnál maradnak, akkor természetesen fölöslegesek az ehhez hasonló nemcsak hogy szakmai, de még politikai viták is, mert azt gondolom, hogy ezt a gondolkodásmódot nem fogják áttörni szakmai érvek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzbírság összegének növelése - a mi megítélésünk szerint - aránytalanságot fog okozni a büntetőjog és a szabálysértési jog között. Nem véletlen az, hogy az elmúlt időszakban - és egyébként ezzel, ha jól emlékszem, még önök is egyetértettek a parlamenti vitában - megemeltük mintegy tízszeresére a bűncselekmény miatt kiszabható pénzbüntetésnek az összegét. Ez nemcsak azért volt fontos, mert megváltoztak a társadalmi viszonyok, és indokolt az, hogy ma 100 millió forintos pénzbüntetés kiszabható legyen a korábbi 10 millió helyett, hanem azért is, mert furcsa volt az, hogy szabálysértésért lehetett 150 ezer forintot kapni mint bírságot, és ehhez képest volt olyan eset, amikor bűncselekményért lehetett kapni 3 ezer forintot. Ma ez nincs így, ehhez a megfelelő arányok meg lettek állapítva. Ha most önök ezt feljebb emelik, akkor ezek az arányok ismét meg fognak borulni. Azt gondolom, hogy helytelen az, ha ezt nem veszik figyelembe.

Ami miatt azt mondom, hogy aránytalan és embertelen a javaslat egy része - nem fejteném ki bővebben, hiszen LMP-s képviselőtársaim már megtették, és Harangozó Tamás képviselőtársam is utalt rá, nevezetesen az elzárásra vonatkozó szabályokra -, az az, hogy úgy hiszem, komoly vívmány volt az, hogy ilyen szankciót csak bíró szabhat ki, és az is, hogy fiatalkorúval szemben még bűncselekmény elkövetése esetén is csak kivételes jelleggel lehetett ezt a szankciót alkalmazni. Ehhez képest önök bagatell bűncselekményekért nem bíró által kiszabhatóan lehetővé teszik azt, hogy fiatalkorúakat becsukjanak a börtönbe. És higgyék el, képviselőtársaim, ez nem moralizálás, ez azt jelenti, hogy önök most is - ahogy eddig is - éppen szembemennek azzal a büntetőjogi trenddel, ami Európában érvényes és elfogadott.

(19.00)

Nem találnak még egy olyan országot az Európai Unióban, amelyik ezt a szemléletet osztja, amit maguk most már a többedik törvényjavaslattal idehoznak az Országgyűlés elé.

És végül egy gondolat: szóval, félretéve a szakmai és a politikai érveket, bár ez talán politikainak minősül, mi őszintén reméljük, bár persze egy picit félünk tőle, hogy nem így van, de őszintén reméljük azt, hogy ez a javaslat nem azt a célt kívánja majd szolgálni, képviselőtársaim, hogy a tragikus gazdaságpolitikájuk miatti várható és komoly elégedetlenségi mozgalmakat és eseményeket rendészeti eszközökkel próbálják meg majd kezelni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ez a ti stílusotok! Ezt ti csináltátok!), és ezek a rendelkezések a jogi hátterét teremtik meg az ilyen fellépéseknek. Nagyon remélem, hogy ez nem így van. Ha csupán a jó szándék vezeti önöket, és miért ne feltételezzünk jót másfél év rossz után is akár, akkor is azok az érvek viszont, amelyeket az előbbiekben elmondtam és elmondtunk, azok megállják a helyüket.

Én azt kérem, hogy ezeket gondolják át, képviselőtársaim, és mielőtt az előre megírt beszédeiket fölolvassák ugyanúgy és ugyanabban a formában, mint ahogy az elkészült tegnap vagy ma, vagy tegnapelőtt, próbálják meg ezeket az érveket is felhasználni és beleépíteni. Hálás lennék, ha legalább reagálnának rá.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu