DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A helyi önrendelkezés szabadsága egy olyan alapvető jogosultság, illetve egy olyan alapvető társadalmi érték, amely egy ökopolitikai párt számára elsődlegessé teszi azt, hogy miként értékeli az önkormányzatiságról szóló törvényjavaslatot. Éppen ezért azzal szeretném folytatni a vezérszónoklatunkat, hogy a helyi önrendelkezés szabadsága szempontjából a Lehet Más a Politika miként látja ezt a törvényjavaslatot.

A helyi önrendelkezés szabadsága a kistelepüléseken, városokban akkor érvényesül akadálymentesen, hogyha nincsen elnyomás helyben, ha nem tudnak kialakulni helyben olyan függőségi viszonyok, amik megsemmisítik az embereknek azt a lehetőségét, hogy szabadon, az egzisztenciájukat nem kockáztatva lépjenek fel a helyi közügyekben. Ebből a szempontból ez a törvényjavaslat részint súlyos aggályokat vet fel, részben pedig komoly hiányosságok vannak benne.

(12.10)

Előzetesen szeretném azt is megjegyezni, hogy a helyi önrendelkezés szabadsága akkor teljes, ha az önrendelkezés szabadságát nem egyszerűen csak a településeknek vagy a felülről elismert helyi közösségeknek adjuk meg, hanem lehetőséget biztosítunk egyrészt arra, hogy az emberek településrészeken szabadon tudjanak településrészi önkormányzatokat is alakítani, és a településrészi önkormányzatokhoz komoly jogosítványokat telepítünk; másrészt a helyi önrendelkezés szabadsága akkor teljes, ha nem felülről, egy központ próbálja társítani különböző logika szerint a településeket, hanem alapvetően a településekre, a helyi polgárok önszerveződő közösségére bízzuk azt, hogy kikkel, hogyan kívánnak különböző jogosítványok tekintetében társulni.

Négy pontban tudom megfogalmazni, hogy miért látjuk aggályosnak, illetve hiányosnak a helyi önrendelkezés szabadsága biztosítása szempontjából ezt a törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat 7. §-a, összevetve az 50. §-sal gyakorlatilag parttalanná teszi a helyi kiskirályok, a Döbrögik uralmát. Onnantól kezdve, hogy egy polgármester, illetve egy helyi, lecsökkentett számú képviselő-testület gyakorlatilag mindenféle alkotmányos korlát nélkül közösségi együttélési szabályokról rendelkezhet, megtilthat kirívóan közösségellenes magatartásokat - jegyzem meg, ez a fordulat, mint egy ilyen szocialisztikus betét, a garázdaság törvényi tényállása idéződik fel, ez a büntető törvénykönyvben is már komoly alkotmányos aggályokat vet fel, és elavult -, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egyén, a helyben élő polgár totálisan kiszolgáltatottá válik a helyi hatalom előtt, és ha ehhez hozzávesszük a jelenleg folyamatban levő egyéb törvénymódosításokat, azt lehet látni, hogy a Döbrögik szabadon állapíthatnak meg olyan magatartási rendszabályokat, amelyek vége a számukra nem tetsző vagy akadályt jelentő helyi különböző polgárok, általuk mitugrásznak nevezett helyi polgárok számára ezeket az embereket akár börtönbe is lehet majd küldeni.

Ez a szabály, ez a parttalan mérlegelési jog a helyi képviselő-testület, polgármester számára, ami szabadjára engedi azt, hogy kirívóan közösségellenes magatartásokat állapítson meg és ehhez komoly szankciókat fűzzön, ez a helyi önkénynek ágyaz meg. Új függőségi viszonyokat teremt, megbénítja a helyi önrendelkezés szabadságát. Helyi önrendelkezésről akkor beszélhetünk, ha a polgároknak van önrendelkezésük a helyi hatalommal szemben.

A második aggályunk az - jóllehet ez nem feltétlenül a helyi önkormányzati törvényre tartozna, ezt lehetett volna kezelni már a médiatörvénynél is vagy egy külön erre benyújtott törvényjavaslatban -, hogy a helyi sajtó szabadsága továbbra sem garantált. A történet nincsen azzal elrendezve, hogy összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz ez a törvényjavaslat, jóllehet ez a megoldás mindenképpen előrelépés az elmúlt 20 év teljes törvényi vakságához képest.

Akkor, amikor a helyi sajtó a legtöbb önkormányzatnál egész egyszerűen a polgármester vagy a képviselő-testület jármába van hajtva, pártszócső a helyi sajtó, a helyi televíziók, a helyi újságok, ha nincsen helyi nyilvánosság, akkor helyi demokráciáról, a helyi közösségek önrendelkezési szabadságáról nem beszélhetünk. Hogy világos legyen, mire gondolok: még nagyváros is van olyan, ahol papíron ugyan létezik független városi lap, megyei napilap, csak éppen bevételeinek egy tetemes hányada az önkormányzattól vagy önkormányzati cégektől függ. Ha a parlament sürgősen nem rendezi az állami, önkormányzati szervek, illetve az állami, önkormányzati cégek hirdetési politikáját, Magyarországon a helyi sajtó szabadsága nélkül sajtószabadságról sem beszélhetünk. A sajtószabadság akkor szavatolt, ha gazdaságilag sem kiszolgáltatott a hatalom számára a hatalom ellenőrzésére hivatott sajtó.

Harmadrészt én is felemlíteném azt, amit Szilágyi Péter képviselőtársam már elmondott: addig, amíg a képviselő-testületek zárt üléseken mutyizhatnak a közvagyonról, addig a polgárok nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemben ellenőrizhessék a helyi hatalmat, érdemben beleszólhassanak a helyi közügyek intézésébe.

A Lehet Más a Politika már 2008 decemberében indítvánnyal élt az Alkotmánybíróság előtt, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy a hatályos önkormányzati törvénynek az a passzusa, amit meglehetősen szégyenletes módon ez a törvényjavaslat is megismétel, hogy üzleti érdekre hivatkozva, akkor, amikor mutyizik párnázott ajtók mögött a képviselő-testület a helyi vagyonnal, ez a szabály alkotmányellenes. Ez azt jelenti, hogy szépen tovább lehet vinni a régi alkukat anélkül, hogy a polgárok ebbe beleszólhatnának.

És ha egy okvetetlenkedő képviselő, mondjuk, egy LMP-s képviselő, aki nem érintett ezekben az alkukban, ezt szóvá teszi, akkor úgy járhat, ahogy tegnap járt Várnai László LMP-s képviselő a zuglói képviselő-testületben: szégyenletes módon megfosztják az alapvető képviselői jogai gyakorlásától. Várnai László nem ismerte el a zuglói képviselő-testületben legitimnek azt, hogy zárt üléseken lehet mutyizni a közvagyonnal, próbálja gyakorolni azt, amiért a választók odaküldték, hogy ellenőrizze azt, hogy jó gazda módjára sáfárkodik-e az önkormányzat a közvagyonnal. Az lett a büntetése, hogy megválasztott legitim képviselőként a zuglói önkormányzat egyetlen bizottságába se ülhet.

És itt van a negyedik probléma. A helyi képviselő-testület akkor működik demokratikusan, ha a képviselők egyenlő jogállása pontosan ugyanúgy érvényesül az egész önkormányzati szabályozásban, ahogyan a parlamenti képviselők egyenlő jogállását is a Házszabály biztosítja. Addig, amíg egyes önkormányzati képviselőket ki lehet rekeszteni a bizottsági munkából, addig nem lehet beszélni arról, hogy a képviselők jogállása egyenlő. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Önök ezt teszik, ezt tették Zuglóban, és ezzel játszadoznak Budapest VII. kerületében is. Hiába kiabálnak, meg kell kérdezni Papcsák képviselőtársukat, hogy mi történt Zuglóban, meg kell kérdezni Vattamány polgármestert Erzsébetvárosban.

Tisztelt Képviselőház! A múlt év októberében, tekintettel arra a helyzetre, ami az önkormányzati képviselő-testületek létszámának csökkentésével előállt, az LMP élt már egy törvényjavaslattal, hogy minden olyan képviselő, aki egy párt színeiben egyedül mandátumot szerzett, alakíthasson frakciót, legyen alanyi joga arra, hogy bizottsági munkában részt vegyen. Tudniillik amennyiben ez nem szavatolt, így az állampolgári akarat egy egyébként elvileg demokratikus képviselő-testületben nem érvényesülhet.

Összefoglalva: a negyedik garanciális elem, ami hiányzik ebből a törvényjavaslatból, hogy a helyi közösségben az állampolgárok akaratának megfelelő politikai tagoltság érvényesülése nem szavatolt. Amíg egy többség, akár kétharmados, akár négyötödös képviselő-testületi többség az érdemi képviselői munkából ki tud zárni képviselőket, addig a helyi önrendelkezés szabadságáról éppúgy nem beszélhetünk, mint ahogy nem beszélhetünk a helyi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) önrendelkezés szabadságáról akkor sem, ha a Döbrögik zárt ajtók mögött mutyizhatnak a közvagyonnal.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu