PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsrendszert felváltva, 21 éve, az 1990. évi őszi választásokon született meg a harmadik Magyar Köztársaság helyi népképviseleti funkcióját ellátó, a helyi közösségek saját ügyeikbe való beleszólását biztosító külön hatalmi ág, az önkormányzati rendszer.

Az önkormányzatiság beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A közjogi gondolkodást átalakítva, a szovjet típusú tanácsok után olyan alkotó energiák szabadultak fel, amelyek segítségével óriási lemaradásokat sikerült pótolni a közszolgáltatások területén. Ha a történelemben visszanézünk a magyar közigazgatás történetére, nemigen találunk ilyen eredményes 20 évet, olyan eredményes 20 évet, amikor a közösségekre olyan építő energiák voltak jellemzőek, amelyek megmozdítottak sok mindent, ami korábban érintetlen volt. Sok helyen kialakult a jó gazda szelleme, a vagyonra vigyáztak, leltárt készítettek, fejlesztési terveket készítettek az önkormányzatok.

Az éppen aktuális kormányzat színétől függetlenül az önkormányzatok folyamatosan feljöttek, a hazai társadalmi folyamatok pozitív alakítói voltak. Az önkormányzatokra ez ma is jellemző. Ma is jellemző lenne, ma is fejlődhetnének, ha hagyják őket, ha békén hagyják őket, és ehhez a fejlődéshez maga a parlament biztosítja a szükséges jogi kereteket, szervezeti formát és természetesen a pénzügyi feltételeket.

A különböző politikai csaták az önkormányzatokat sem kerülték el az elmúlt két évtizedben, de mégis az volt inkább a jellemző az önkormányzatokra, hogy a választás után a képviselő-testületek felül tudtak emelkedni ezeken a politikai vitákon, és a helyi ügyekkel tudtak foglalkozni. Többségében ez volt a jellemző. Természetesen voltak ez alól kivételek, ma is van ilyen önkormányzat, amelyik így működik, de azt kell mondanom, hogy ezek az önkormányzatok nem váltak példává, nem ez lett az önkormányzatiságra elsősorban a jellemző.

Sajnálatos, hogy az önkormányzati rendszert, mint önálló hatalmi ágat, a Fidesz ellenzékben és kormányon egyaránt elsősorban a saját politikai térnyerésének a céljára használta. Ellenzékben megakadályozott minden parlamenti kétharmadot igénylő döntést - erről itt ma már volt szó -, korábban lehetett volna ezt a rendszert korszerűsíteni, de minden akkori próbálkozást az akkori ellenzék, ma már a kormánypárton lévők sajnos nem támogattak.

Az önkormányzatok két évtizedes tevékenységét a jogszabályok biztosította kereteken belül a sokszínűség, az ötletek kifogyhatatlansága, a tenni akarás jellemzi, a lakossági szolgáltatások javítása érdekében dolgoztak. Érdemes a helyi újságokat vagy hírmondókat, vagy akár a honlapokat végignézni, így év vége felé azt lehet látni, hogy szinte minden önkormányzati vezető, minden képviselő-testület büszkélkedik azzal, hogy milyen szép eredményeket értek el. Ez az elmúlt 20 évre is igaz. Ha bármelyik évet az év végén megnézik, nagyon szép eredményekről számolnak be. Ebből is látszik, micsoda óriási energiákat tudtak megmozdítani, micsoda eredményeket értek el.

Ezzel a törvényjavaslattal, ami most előttünk van, mégis azt kell mondanom, ami a vitában elhangzott, itt nemcsak a kistelepülések önkormányzatait, a vidéki önkormányzatokat teszik tönkre, de azt kell mondanom, hogy magát a magyar vidéket is tönkreteszik, hiszen, ahogyan hallhattuk, az iskolák elkerülnek az önkormányzatoktól, nem lesz iskola, a helyi hivatalok megszűnnek, a problémáikkal nem lesz hová fordulniuk az embereknek, nem tudnak segítséget kérni, és azt kell mondanom, a legnagyobb probléma, ami talán ma kevésbé kapott hangsúlyt, ez pedig az, hogy a helyi közösségek önszerveződése teljesen feleslegessé válik.

Viszont mi az, ami ehelyett lesz, és amivel majd lehet foglalkozni? Természetesen lehet majd helyi adót kivetni a legkülönbözőbb formában, lehet kutyára, kapura, kéményre, de akár seprűre is lehet majd adót kivetni, pedig a cél az kellene hogy legyen, hogy az emberek érdekében működjön egy helyi közösség - és itt a közösségen van a hangsúly -, egy olyan közösség, amely a döntések meghozatalára alkalmas, demokratikusan választott és demokratikusan választható, ezért a választóknak tartozik majd beszámolni, hogy mit végzett, milyen munkát végzett, a választóknak és nem a kormányhivatalnak, a választóknak és nem a nagy tekintélyű tisztviselőknek kell hogy beszámoljon. De ahogyan ebből a törvényből látjuk, jön az alattvalószerep, és az önálló jövőkép kialakítására nem sok lehetőségük lesz a helyi közösségeknek.

Önkormányzati rendszerünk az alkotmány 1990. évi módosítása és az önkormányzati törvény elfogadása óta nagy utat járt be. Eljutottunk oda, hogy a tanácsi rendszer központi hatalomgyakorlása helyett mára a szolgáltató önkormányzat mint önálló hatalmi ág jelent meg, és jelent külön értéket. Az állam mindenhatóságát felváltotta a helyi autonómia, a közszféra, a piaci szereplők, a civil társadalom önálló feladatmegoldása, többszereplős lett a helyi közösségi élet. A költségvetési kiadások valamikori központi maximalizálását felváltotta a helyi gazdálkodás. Mindenki arra törekedett, hogy a lehető legtöbb forrást vonja be, külső forrásokat mozgósítson. Az a hatalmas adósságállomány, amit az elmúlt években felhalmoztak az önkormányzatok, hallottuk, 70-80- 90 önkormányzatot érint, és ma mégis azt látjuk, hogy e miatt a 70-80 önkormányzat miatt büntetnek több ezer önkormányzatot, akkor, amikor az önállóságukat elveszik. Valójában nem szól másról a törvénynek ez a része, mint a büntetésről. Néhányan elkövettek egy bűnt, nagy adósságot hoztak létre, és ma a több ezer önkormányzat fogja meginni ennek a levét, őket büntetik.

A jogi, a pénzügyi eljárási szabályzat gyermekbetegségein jórészt túlléptünk, kilábaltunk ezekből, mára egy rugalmasabb, humánus, de a törvényességgel jól szabályozott, hatékony működés felé tudott megmozdulni, tudott fordulni a rendszer. A régi, a szolgabürokráciát képviselőket az önkormányzatoknál felváltották a képzett, a fegyelmezett, a kötelességtudó, a lojális, a hozzáértő és a kreatív szakemberek. Én innen szeretném megköszönni minden önkormányzati hivatalban dolgozó szakember munkáját az elmúlt 20-21 évben. Azt gondolom, rengeteget dolgoztak a saját településükért, és mindenképpen köszönet illeti az ő munkájukat. Nem volt könnyű dolguk, hiszen rengeteg pénzügyi és szabályozási problémával kellett szembenézniük, de köszönet illeti azt a munkát, amit elvégeztek, és azt gondolom, a településen élők ezt nagyon jól látták. Sajnos, látjuk, hogy ebben az új rendszerben kevésbé lesz lehetőség arra, hogy a kreativitásukat, az újítókedvüket hasznosítsák, sokkal inkább a megfelelés lesz a fontos.

A sarkalatos törvények vitája csak a kormánypártokon belül hallható, a külső hozzászólókat senki nem veszi figyelembe. Egy légüres térben zajlanak a különböző viták, legyenek azok bármelyik területre jellemzőek, legyen szó akár a rezidensek és a miniszter közötti vitáról, vagy akkor, amikor az oktatásról folyik a vita a kormányoldal politikusai között, de ugyanígy ezt tudnám mondani, hogy az önkormányzati érdekképviseletek mit mondtak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, az kevésbé volt hallható. Önök ezeket nem hallották meg, pedig állandóan lehetett hallani, és lehetett olvasni az interneten, hogy milyen véleménnyel vannak erről a törvényjavaslatról. Jó lett volna, hogyha ezt is nyitott fülekkel hallgatják.

Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati rendszert nem szabad fenekestül felfordítani, hát még visszafordítani, pedig ez a törvényjavaslat nem csinál mást, felfordítja és visszafordítja, 20 évvel visszatekeri a történelem kerekét.

Van itt végre valami, ami azért sikerült, ami kedves az embereknek, mert közel van hozzájuk, mert általuk is alakítható, mert színes, mert fejlődő, a szolgáltatásokat gyorsan tudja módosítani, mert lehetőséget fordít az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére, és mert nemritkán a kormányzati munkában elkövetett hibákat tudja kijavítani.

(15.10)

Tessék végiggondolni, a szociális területen hány olyan eset volt, amikor az önkormányzatok a kormányzati munka deficitjét pótolták.

Összességében az, hogy az oktatást, az egészségügyet el akarják venni az önkormányzatoktól, azt mutatja, hogy a javaslattevők szerint sem az oktatás, sem az egészségügy nem helyi közügy. Azt a fontos alapelvet, hogy a dolgok az érintettekhez legközelebb dőljenek el, hogy bele tudjanak szólni a mindennapjaikat érintő ügyekbe; ebben most az érintetteket, a választókat, a településen és a városban lakókat nem tekintik partnernek. Nem hagyják, hogy az adott ügyük érdekében, a probléma érdekében egymással beszéljenek. Nem hagyják, hogy megtalálják a polgármestert, hogy majd megoldják azt a problémát, ami a mindennapjaikban megjelenik.

Az fog történni, hogy elmennek az emberek a polgármesterhez, az széttárja a karját, és azt mondja: sajnos ez nem hozzám tartozik, sajnos nem az én hatókörömbe tartozik az adott probléma. És ahogy hallottuk a költségvetés készítésénél, nem tud más csinálni a polgármester, mint a hóna alá veszi a költségvetést, és elindul szépen egyeztetni a kormányhivatalba.

Azt gondolom, hogy ez nagyon nagy baj. Elveszti az önkormányzat azt a színességét, azt az ízét, azt az értékét, amit az elmúlt húsz-huszonegy évben létrehoztunk, nemcsak mi, képviselők, nemcsak polgármesterek, hanem a településen lakók is.

Aki ezt a törvényt megszavazza, azt mondja, hogy a közösségek számára ne legyen lehetőség arra, hogy szerveződjenek saját ügyeik megoldására. Ezt én nagyon sajnálom, ezért kérem, hogy ne támogassák a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu