VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt a rendes hozzászólásomat megkezdeném, az előző hozzászólásra szeretnék azért reagálni. Én is jártam a vidéki polgármestereket, nem a választókerületemben, mert tegnap kioktattak minket, hogy nekünk nincs választókerületünk, most már másodrendű állampolgárok vagyunk ezek szerint, a megyémben található kistelepüléseket kerestem föl. Egészen más megvilágításból közölték azt a tényt, hogy igen, a társulásba bele fognak menni, de azért, mert kényszerpályán vannak, és nem azért, mert hurráoptimizmussal és lelkesedve szeretnének ebben részt venni.

Most arra nem szeretnék kitérni, hogy folyik a rákosista restauráció, mert erről már azért beszéltek képviselőtársaim, beszéltek a Ceauşescu-szindrómáról is, a falurombolásról, erről sem szeretnék túl sokat mondani, csak egy megjegyzést szeretnék fűzni hozzá. Nagyon jól tudjuk, hogy ha egy kétezer fő alatti településnek nem lesz joga ahhoz sem, hogy akár a saját iskoláját fönntartsa, akár akkor is, ha ezt a kormányhivatal be akarja zárni, tehát nem lesz pedagógus az iskolában. Nem szólva arról, hogy kétezer fő alatti településeknél nagyon sokszor lelkész vagy bármilyen felekezethez tartozó pap szórványban oldja meg a hitéletet és a gyülekezeti életet, tehát saját papja sem lesz a településnek, a polgármester másodállásban fogja ellátni a feladatát, tehát nem nagyon lesz ott, illetve a hivatali csökkentés miatt hivatali személlyel sem tudnak olyan sűrűn találkozni a faluban lakó emberek. Arról lehet beszélni, hogy az összes közösségformáló személyt kivonják az adott településről, és így még jobban tudják sulykolni az emberekbe közösség és összetartozás nélkül, összetartás nélkül azt, amit önök kényük-kedvük szerint szeretnének.

Egy kicsit szakmai síkra terelve a szót, szintén, mint általában a hozzászólásaimban, a saját szakterületemből indulnék ki, a szociális szakterületről: bejön új elemként a feladatfinanszírozási rendszer. Nagyon sokszor előfordult, az NSZK-t annak idején, amikor megszületett, a nemzeti szociálpolitikai koncepciót, akár tanulmányaim során is, ugyanis levelező tagozaton tanulmányokat végeztem, és foglalkoznom kellett vele ott is, meg itt is, hivatásom betöltése során foglalkoztam vele, voltak olyan elemek, amiket nem értettem. Nem értettem azt sem, hogyan fog az megvalósulni, hogy tulajdonképpen bevezetik a jegyrendszert, jegyeket fognak osztani, amivel a szolgáltatónál igénybe vehetik a szociális szolgáltatást a rászorulók meg az arra jogosultak. Nem értettem, hogy ez hogyan fog működni.

A feladatfinanszírozási rendszer volt az, aminek alapján megértettem. Tehát tulajdonképpen, ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek az ellátók általában nem egy szinten mozgó ügyfélszámmal és esetszámmal dolgoznak, nem tudják a feladatfinanszírozáshoz idomítani a saját feladatellátásukat, ebből két lehetőség jöhet. Az egyik lehetőség az, hogy csökkentik az ellátás színvonalát, és jobban megterhelve az annál az ellátónál dolgozókat rákényszerítik arra, hogy még magasabb ügyszámmal dolgozzanak. Zárójelben megjegyzem egyébként, hogy a szociális szolgáltatásoknál, a gyermekvédelmi szolgáltatásoknál jelenleg is túlterheltség van az esetszámok tekintetében.

(14.10)

Vagy ezt az utat választják, vagy azt az utat választják, hogy a jelenleg a törvény által meghatározott kötelezettség alatti színvonalat még lejjebb kell süllyeszteniük, és szociális vagy gyermekvédelmi alapellátásra jogosult személyeket tulajdonképpen ki kell zárniuk az ellátórendszerből, ugyanis e miatt a finanszírozási rendszer miatt képtelen lesz a ténylegesen ellátottak körét, a teljes körét ellátni egy-egy önkormányzatnak a költségvetése, illetve a lehetősége.

Tehát szerintem az végzetes irány, ami felé a kormány megy, főleg, hogy dübörgünk az egyre erősebb szociális válság felé, és még egy ilyen rendszerrel megkockáztatjuk azt, hogy ténylegesen rászoruló emberek még ki is fognak esni a szolgáltatásból. Ennek véleményem szerint végzetes következményei lehetnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu