BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Békés megyei képviselőként, miután egy dolgos, szorgalmas megye, nagyon fontosnak tartom azt, hogy jól menjen majd a jövő generáció szakembereinek képzése. Ez gördülékeny legyen, vonzó legyen, ösztönző legyen, és a következő generáció fontosnak vélje azt, amit mi itt többen nagyon fontosnak vélünk, hogy a munka a felemelkedésünk és a biztonságos életünk alapja. Ebbe pedig beletartozik a tisztes szakmai munka, amelynek elismerését, megbecsülését további törvényhozó munkánkkal kell elősegítenünk.

Ugyanis, nem mutogatva a múltra, de azért azt be kell látni, hogy a rendszerváltás az igazi kétkezi munka, az igazi mestermunka, a szakmunka presztízsét lejáratta. Lejáratta a képzésből adódóan is, hisz szakképző intézményeink - eléggé el nem ítélhető módon - túl sok és túl nagy hangsúlyt fektettek a közismereti tárgyakra, és az igazi szakma gyakorlására, megtanulására keveset fordítottak. Így tehát, amikor a szakképző intézményeinkből, szakiskoláinkból kikerültek a hallgatók, akkor kezdték el igazából szakmát tanulni. Ez nagy baj volt, mert presztízsveszteséget és afféle pszichés görcsöket is jelentett mindazoknak, akik elvégezték ezeket az iskolákat, mert nem kapták meg azt, hogy a munka világában kompetens szakemberek jöttek volna ki az iskolákból, legalábbis az alapfogalmakat és a gyakorlatot illetően.

Egyébiránt pedig azért is fontos számomra, mert az 1600 fős Berettyó-Körös szakképzési társulás elnökeként kénytelenek voltunk megszervezni egy olyan térség szakképzését, amelyről a megyei önkormányzat - miután nem kötelező feladata volt, és nem volt állami feladat a szakképzés - elfeledkezett. Gondolják el, hogy a megye periférikus részein - Battonyától Szeghalomig, Szarvastól Gyomaendrődig - kénytelenek voltak a települések társulni azért, mert az állam nem gondoskodott ezeken a területeken a szakképzésről. Ugye, azt nem gondolják, hogy elsősorban a magyar gazdaságnak történő szakképzés települési feladat és települési szervezési feladat; és minden felelősséget felvállalva, ezeknek a településeknek - amelyekről a megyei szakképző tiszkek vagy a megyei szervezetek nem gondoskodtak - saját maguknak kellett tiszket alakítaniuk, különböző állami szembeszéllel, ahhoz, hogy gondoskodni tudjanak a szakképzésről.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Így jött létre a Berettyó szakképzési társulás, amelynek kapcsán el tudom mondani, hogy nagyon szimpatikus számomra a törvényjavaslatban az a kitétel, amely az iskolarendszerű szakképzés megszervezését kötelező állami feladattá tette. Hölgyek, urak, nem egy-két lelkes emberen vagy polgármesteren, vagy képviselő-testületen - sőt, mondhatnám, szakképző intézmény igazgatóján - kell múlnia annak, hogy meg van-e szervezve egy térségben a szakképzés.

Amikor itt hallgattam a volt kormánypártiak 12 éves regnálásának ügyeit - és most megint nem visszamutogatva, csak pusztán szeretném elmondani -, ez a felelősség, kérem, 1990 óta nem volt meg az országban. Nem volt meg! Az állam saját magát államtalanította, semmit nem vállalt. Taxáljam? Egészségügy, szakképzés, közoktatás, katasztrófavédelem, tűzoltóság. Soroljam még, hölgyek, urak? Szóval, az államnak, ha egyszer van, kötelezettségei vannak a köznevelésben és a szakképzésben is. Nekünk pedig azért nagyon fontos a szakképzés ügyéről beszélni és arról jó törvényeket hozni, hisz létünk alapja az erőteljes és erős gazdaság. Az erőteljes és erős gazdaság sok mindenen múlik, többek között a piaci viszonyokon is, de azon, hogy van-e szakképzett szakemberünk, jól képzett, a szakmához, a kétkezi munkához, a technikusi munkához jól értő középvezetőnk, és effektív, produktív manuális szakembereink vannak-e.

Mélyen tisztelt hölgyek, urak, az egész szakképzési rendszer elmúlt 21 éves praxisa ezt a kérdést elfelejtette. Iskola volt, normatív finanszírozással - aztán legyen iskola -, de hogy mi jött ki belőle, az valójában, istenigazából senkit nem érdekelt. A gazdaság berzenkedett; berzenkedett különben a kamara is, és egyáltalán a szakmák, a mesteremberek - akik tisztelték a saját szakmájukat -berzenkedtek, mert különben nem jól működött a rendszer.

Úgyhogy lehet ezt a törvényjavaslatot kritikával illetni, sőt, kell is, mert nem kell kész tényként elfogadni, de az nagyon fontos dolog, hogy az állam azt mondja ebben a törvényjavaslatban, hogy az iskolarendszerű szakképzés megszervezése kötelező állami feladat. Az államnak szervező feladata van, sőt finanszírozó feladata is van. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom azokat a részeket is, amelyekben ez a törvényjavaslat elismeri azt, hogy a szakképzésben első szakma megszerzése ingyenes.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt is fontosnak tartom, hogy az igazi kamara, amelyik köztestületi, annak vannak szakmai és hatósági feladatai a szakképzést illetően. De azt is el kell mondanom, hogy ez sem volt mindig megfelelő szinten - mármint a kamarai részvétel -, sőt az ottani akarat sem volt mindig ezzel paralel. Fel kell nőni ahhoz a feladathoz, hogy a tisztes szakmák kamarai képviselete megfelelő érdeket képviseljen a szakképzésben, és ugyanakkor megfelelő hatósági jogosítványokat is kapjanak.

Mélyen tisztelt hölgyek, urak, én a '60-as években jártam középiskolába, technikusként kezdtem, az manapság - ugye - szakképzés, középvezetőket képzett. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, van ma középvezetői képzés a termelés irányításához? Nincs. Ezek mind károkkal járnak. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, amikor kikerültem az építőiparba, akkor a mesteremberek azt mondták, hogy "csak technikus", merthogy ott is volt ez a szakmai vita. Két mesterlevelet szereztem, és tudták, hogy dolgozni is tudok, és helyreállt a presztízsem. Van ács és kőműves mesterlevelem. Tévedés ne essék, a szakmának kell becsületének lenni, nemcsak a mesterlevélben, de azért is, mert az ember tudja. Nálunk annak idején a technikumban meg kellett tanulni vakolni, burkolni, falazni és minden egyéb más szakmunkát el kellett tudni végezni, nyáron pedig szakmai gyakorlat volt. A mai napig visszasírják a Vedresből, a Horváth Mihály utcából kikerült korábbi technikusokat. Tessenek mondani manapság ilyen intézményeket, amelyek kiváló szakembereket képeznek! Nincs. Helyre kell állítani a szakképzés becsületét, és ebben az államnak komoly szervező feladata van, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim.

Segítenünk kell minden eszközzel - és kérem, a javaslataikkal is ezt tegyék -, segítenünk kell, hogy ösztönözve is legyen a jó szakképzés és a jó szakmunkás. De nem csak ösztönözni kell, meg is kell majd fizetni. Ebben 1990 óta komoly bűnök vannak. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a jövedelmek kapcsán a szakma, a tisztességes munka le lett járatva. 1998-2002 között 19 500 forintról lett fölemelve majd' háromszorosára a minimálbér. Ha 8 év alatt a tisztes munkának az árával és a bérével az azt követő kormányok - tehát a 2002 óta regnált kormányok - ezt megtették volna, ma kevesebb gondunk lenne a szakképzésben és a szakmunkában, sőt, a gazdaságban is.

(14.40)

A szakképzés alapja a jól működő gazdaságnak, éppen ezért nagyon fontos ez a kérdés véleményem szerint.

Én úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatban, ahol az állami és az önkormányzati kört össze kívánja hangolni, és megengedi, hogy az önkormányzati elképzelések a nagy tiszkekben tagintézményekként működnek, ezt én feltétlenül jónak tartom. Hölgyek, urak, ha nem sikerült tiszkbe lépni valami érdek kapcsán, egy település a szakképzéséről nem tudott maga gondoskodni tagintézményi szinten sem, nem tette lehetővé a jogszabály; ha lehetővé is tette, hogy működjön, akkor viszont nem tudta megvalósítani azt, hogy a szakképzési hozzájárulást kanalizálni tudja a szakképzés színvonalának emelése érdekében. Úgy gondolom, a szakképzésben nagyon fontos az, hogy a szakmai praktizálás, azaz a szakma gyakorlati elsajátítása egy jelentős és fontos kérdés.

Itt elhangzottak alkalmasint olyan megjegyzések, hogy ki a fontos, a gyermek és a munkáltató érdeke. Meg kell tanulnunk azt, hogy ha több érdek van egy dologban, azokat az érdekeket össze kell tudni hangolni. Ha egy gyerek érdekét nézzük a szakképzés oldaláról, a szakképzés adja meg az alapot ahhoz, hogy kereshessen és jól tudjon élni. A gyerek érdeke a szakképzés és az oktatás-nevelés, a nevelés-oktatás. Én úgy gondolom, hogy a munkáltatónak nincs más érdeke, mint hogy jó szakembert kapjon, és nem ellenfelek a szakképző intézményekkel. Jó lenne, ha ezt itt, ebben a tisztelt Házban is megpróbálnánk elfogadni, hogy a gazdaság érdeke, a munkáltatók érdeke, a jövőbeni foglalkoztatók, munkahelyet biztosítók érdeke igenis szinkronban kell hogy legyen, és konszenzusban kell lenni. Érdekeltté kell tenni természetesen a munkáltatókat, a vállalkozásokat abban, hogy szakképeztessenek, sőt, továbbképezzenek, és az imént a képviselőtársaim részéről elhangzott jó példákkal, ahol egy hallgató, egy jó szakmunkás továbblépését is elősegíti a munkáltatója, ebben nagyon sok mindent lehet tenni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engem is a munkáltatóm támogatott abban, hogy magasabb képzettséget, akár három diplomát is szerezhessek. Így tudtam magam is a szakképzésben tanítani, és így tudtam főiskolán tanítani - oktatni, bocsánat, nem tanítani, oktatni. Én úgy gondolom, hogy ebben a jó gyakorlatot el kell tudni ültetni, erre kell ösztönözni, mert nem patetikus a megjegyzés, de a jövőnk azon múlik, hogy milyen szakképző intézményeink vannak, mennyire tudjuk megteremteni a szakképzéssel a munka becsületét, presztízsét, elismertségét. A jövőnk múlik rajta.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha egy gazdaságot fel lehet lendíteni, több kezdőpontja van - több. Piacot kell szerezni, és sok egyéb mást, ráadásul gazdasági ösztönzők is kellene, ezt kormányok és parlamentek tehetik meg, de az egyik nagyon fontos momentuma a gazdaság élénkülésének és a gazdaság jó prosperálásának a szakképzés, a jó szakemberek képzése.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Ezzel az alázattal javítsuk a törvény beterjesztett szövegét, hisz semmi sem tökéletes. Úgy gondolom, hogy nagyon sok tapasztalattal hozzá lehet járulni ahhoz, hogy ez a törvény még javuljon - erre buzdítom önöket.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és nagyon fontos az, amit ma hallhattam itt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu