ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pál Tibor képviselőtársam reagált Turi-Kovács Béla hozzászólására a felnőttképzéssel kapcsolatosan. Egészen biztos, hogy annak a körét is át kell vizsgálni, és adott esetben úgy átrendezni a dolgokat, hogy valóban másod-, harmadszakmát lehessen szerezni, tehát valóban a piaci igényekhez mérten lehessen olyan felnőttképzést kialakítani, amellyel a mindenkori piaci igénynek maximálisan meg tudnak felelni.

Gúr Nándor képviselőtársam a bizottsági álláspontjában úgy fogalmazott - sajnos nem tudtam itt lenni a vezérszónoki körnél, mert költségvetési bizottsági ülésen voltam -, hogy vágyálmok, ez volt a képviselőtársam részéről a kifejezés, és mellé rakott egy csomó kétséget is.

(13.30)

Na most, ha egy idősebb korosztályt meginterjúvol, és mondjuk, az az idősebb korosztály az '50-60-as években végzett szakmunkásképző intézetekben, azt hiszem, nagyon jó példákat tudnának felsorolni, hogy annak idején ez a rendszer hogyan működött, és miért is tudott a saját lábán megállni. Voltak a szakmunkásképző intézetek hároméves rendszerben, és az elméleti képzés mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kapott maga a gyakorlati képzés; a második évtől fogva már pedig nemcsak az üzemeknél kihelyezett vagy létesített tanműhelyekben, hanem kimondottan üzemszerűen tudták foglalkoztatni ösztöndíjjal a fiatal szakmunkásjelölteket. Ez azt jelentette, hogy a harmadik évben már egész komoly keresettel rendelkeztek, és ezáltal maga a cég is tudta azt, hogy melyik az a szakmunkásjelölt, amelyikkel úgymond szerződést kötött, hogy egészen biztos, hogy a cégnél fog maradni, és annak alapján a saját utánpótlása is megteremtődik.

Tulajdonképpen ehhez a rendszerhez akar visszanyúlni maga a szakképzési törvény, hiszen Mágoriné képviselőtársam is mondta, hogy a jelenlegi képzés rendszerében és a szakközépiskolákban ott, ahol elsődlegesen szakmát tanít, majd mellette megpróbálja a tanítási rendszerben érettségire felkészíteni a hallgatót, egészen biztos, hogy elméleti szinten jóval magasabb a követelmény, mint a szakmunkásrendszerben, az akkori hároméves szakmunkásrendszerekben, ahol elsődleges volt a szakmai képzettség gyakorlati elsajátítása, és mellette a szakrajz, és lehetne sorolni tovább, hogy mire fektette elsődlegesen a hangsúlyt. Tehát valóban egy gyengébb képességűből is ki lehetett hozni azt az ént - fogalmazzunk úgy -, ami a szakma területén valóban megcsillantotta annak a reményét, hogy lett belőle egy jó esztergályos, villanyszerelő, hegesztő, minősített hegesztő, lehetne sorolni tovább.

Valószínűsíthetően a rendszerben azért is történt egy törés, mert '69-70 környékén ugye a szakmunkásképzők nagyon gyorsan átalakultak szakképző intézményekké, és onnantól fogva tulajdonképpen érezhető volt ennek a hiánya, hiszen magasabb elméleti követelmény mellett nem biztos, hogy a gyengébb tanuló abban a képzési formában részt tud venni.

A másik, amit Gúr Nándor képviselőtársam mondott, és többen is említették, a hiányszakmák kialakulása. Én is, a képviselőtársam is nagyon sokszor foglalkoztunk a szakmunkások magyarországi jelenlegi állapotával, a piaci igénnyel; vannak kiüresedett szakmák, ezek voltak már 2002-ben, voltak 2005-ben. Mindannyian tudjuk, hogy hol, mikor, milyen szakmacsoport üresedik ki, ha az előrejelzéseket figyeljük, a gazdasági szereplők előrejelzéseit figyeljük. Nem véletlen, hogy ez a rendszer megpróbálja a kamarákat is erősíteni, magában a rendszerszemléletben is, ez azt jelenti, hogy a kamarák is előre tudják jelezni adott esetben, hogy mely szakmacsoportokra kell sokkal erőteljesebben koncentrálni, és akkor nincs annak meg a lehetősége és veszélye, hogy adott esetben pár év alatt egy szakma tulajdonképpen teljesen kiürül, mert nincs meg az utánpótlása.

E héten hétfőn kérdezte, ha jól emlékszem rá, az egyik jobbikos képviselő a bányászat újraindításának a lehetőségét. Nagyon jó példa az új energiatörvény területén is, most már a világban is egyre jobban teret fog hódítani, hogy visszatérnek a bányászok a XXI. század környezetvédelmi, technológiai és erőművi rendszerének a korszerűsítése mellett a bányák újranyitására. Kiesett egy időszak, hisz a bányák sorra bezártak, és ezáltal a képzés is, tehát a szakmunkásképzés is megszűnt teljes egészében. Ezt is újra kell indítani, és át kell gondolni, hogy melyek azok a területek, ahol adott esetben az utánpótlást minden további nélkül meg kell oldani, hiszen a piacon még ott van az a korosztály, amelyik a bányabezárásból adódóan 30 évesen került ki a rendszerből, mert elvesztette a munkahelyét, át kellett képeznie magát - ahogy Pál Tibor képviselőtársam is mondta - más szakmára, de a piacon ott van, és ha ezek megindulnak... Ha most, mondjuk, jövőre elindul a bányász szakmunkásoknak a képzése, akkor adott esetben a piacon lévő, túl korán, a bányabezárásból adódóan munkahelyüket elvesztett szakmunkások pontosan még ezt az űrt át tudják hidalni, és ha mellette a szakmunkásképzés megindul, akkor minden további nélkül a piacon újra lehet teremteni ezt a szakmai igényt.

Szeretnék arra rávilágítani, amit a képviselőtársaim is mondtak, hogy a rendszerben 139 ezer gyerek van jelen pillanatban, és ez évente 7-8 százalékos csökkentés. Tehát ha most valóban átalakul maga a szakmunkásképzés, és lehetőséget, esélyt kapnak azok a fiatalok is arra, hogy ne érettségire készüljenek fel, hanem kimondottan hároméves rendszerben szakmát szerezzenek, akkor minden további nélkül egy olyan rendszert lehet kialakítani, amivel ösztökélni lehet őket. Erre nyugati példák is nagyon jól definiálhatóak, hisz nagyon sok esetben speciális szakmákkal rendelkező fiatalok Ausztriában vagy Németországban - de lehet más nyugati országot mondani - majdhogynem annyit keresnek, mint egy fiatal mérnök, és ezáltal tényleg valóban a szakma is meg van becsülve.

Nagyon rossz kérdés úgy megközelíteni, hisz mindannyian tudtuk, hogy az európai uniós csatlakozásnak, amikor a határok megnyílnak, egészen biztos, hogy lesz egy olyan szívóhatása is, hogy a legjobb szakmunkásokat megpróbálják átcsábítani vagy Ausztriába, vagy Németországba, és ezért is fontos az, hogy nagyon jól képzett szakmunkások legyenek. A piacon ismert - és itt Ferenczi Gábor képviselőtársam is meg tudja erősíteni -, hogy Ajka, Ajka térsége a legerősebb volt Veszprém megyében a szerszámkészítési piacon, és egyszerűen Ajka környékén ma már ott tartunk, hogy a szerszámkészítői szakmai háttér tulajdonképpen kiürült. De ugyanígy volt a forgácsolókkal kapcsolatosan, hegesztőkkel kapcsolatosan, lehetne sorolni egy csomó olyan szakmát, ami jelen pillanatban hihetetlen mértékben veszített az imázsából, és ha ezt újra lehet tényleg valóban indítani - odafigyelve arra, hogy az adott környezetnek a piaci igénye mi, és annak alapján képezni a fiatalokat -, akkor esély van arra, hogy valóban az utánpótlást szakszerűen és nagyon komolyan lehet biztosítani.

Ami nagyon fontos kérdés, az üzemeknél való gyakorlati képzés lehetősége, esélye. Itt nagyon fontos az, hogy szerződéses viszony, ösztöndíjrendszer tudjon kialakulni egyrészt a fiatal számára is, mert általában ezek nem a kellő anyagi hátterű családokból kerülnek ki. Tehát a fiatal számára is ad egy esélyt és lehetőséget arra, hogy valamilyen formában a saját képzésében a finanszírozásnál ő is részt tud vállalni. A másik oldalon pedig a gazdasági társaságnak is egy hihetetlen fontos érdeke az, hogy szerződést kössön a fiatallal, mert nemcsak a képzésében segít, nemcsak abban segít, hogy olyan szakmai tudást tudjon neki biztosítani, ami a piaci igénynek és saját cégének fontos, hanem a későbbiek folyamán a saját szakmai utánpótlását is biztosítja. Tehát így lehet érdekeltté tenni magát az ipart is abban, hogy valóban az a rendszer úgy tudjon kialakulni, ahogy az az '50-60-as években működött, és nagyon jól működött, mert tényleg nagyon jól szakképzett embereket tudott adni az akkori iparnak is és külföldre is.

A másik pedig, ami nagyon fontos, a mesterképzés kérdése, a technikusképzés kérdése. A középvezetői szintet egy-egy szakmacsoporton belül mindenképpen utánpótlás szempontjából biztosítani kell. A mesterképzés kérdése meg azért is fontos, mert általában ha már valaki egy mesterképzésben részt vesz, akkor egészen biztos, hogy valamilyen úton-módon közelít ahhoz, hogy önmaga is vállalkozóvá tud válni, és saját magának, a családjának a megélhetését minden további nélkül ezen keresztül tudja biztosítani.

Üdvözölni szeretném, biztos, hogy van rajta javítanivaló, csak a javításhoz tényleg az kell, hogy módosító indítványok is bekerüljenek, és annak alapján magát ezt a szakképzési rendszert, a szakmunkásképzési rendszert úgy lehessen alakítani, hogy valóban a piaci igényeknek és az utánpótlás mennyiségének is maximálisan meg tudjon felelni. Ebben arra kérem a parlament minden képviselőjét, aki ebben a vitában részt vett, részt vállalt, és módosítókkal is tudja erősíteni, hogy tegye meg mindenképpen, mert Magyarországnak, a magyar gazdaságnak is nagyon nagy szüksége van arra, hogy nagyon jól képzett, és azt lehet mondani, hogy Európában is híressé váló szakmai képzettséggel rendelkező fiatal embereket tudjon a társadalom számára biztosítani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu