DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Pártom szabályai szerint nagy türelemmel hallgatom az ellenzék érvelését, és megpróbálom kiszedni az elmondott hozzászólásaikból, hogy ők hogy is állnak az ajánlás 1., 2. és 3. pontjához.

Nagy vita volt - sajnos elment az általam nagyrabecsült Lendvai Ildikó, türelemmel vártam, hogy hátha megvárja még a hozzászólásomat, ő vitatta azt hogy nincsenek közös gazdasági és szociális érdekei a munkáltatónak és a munkavállalónak. Ezzel szemben a szocialista párti hozzászólók között többen említették, hogy bizony közös szociális érdeke, hogy képzett munkaereje legyen a munkáltatónak, és a munkavállalónak is érdeke, hogy képzett munkavállaló legyen. Közös érdekük, hogy szociális biztonságban, háttérben éljenek. Erre vonatkozóan a két háború között is Csepelen a Weisz Manfréd Művek - megjegyzem, Csepel adta az első nyilas képviselőt a magyar parlamentnek - ott is komoly szociális intézkedéseket hozott a munkáltató annak érdekében, hogy a munkavállalók hamarabb regenerálódjanak, hamarabb tudjanak olyan családi életet élni, amely nyugodtabb munkavégzési feltételeket teremtett nekik.

Azt hiszem, ennél világosabb összefüggéseket nem lehet találni a munkavállalók és a munkáltatók gazdasági és szociális érdekazonossága között. A "rerum domarumnak", helyesen mondva a Rerum novarumnak vannak olyan szakaszai, természetesen, amelyek azt mondják, hogy nem lehet úgy értelmezni a munka világát és a tőke világát, hogy azok ellentételei egymásnak. Még hozzá kell tennem azt is, hogy ez a fajta azonosság megnyilvánul sok olyan esetben, hogy például mellérendeltségi viszonyban élőnek tekinti a munkáltatót meg a munkavállalót pontosan a gazdasági érdekek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közössége tekintetében.

Erre figyelemmel úgy gondolom, hogy semmi akadálya nincs. Az önök szavai alapján összegeztem ezeket a gondolatokat, hogy az ajánlás 2. pontját támogassák.

Forrás: parlament.hu