DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Igen, kétperces, és tulajdonképpen köszönöm az elnök úrnak, hogy jelezte, hogy térjünk vissza a kályhához, azaz az 1., 2., 3. ajánlási ponthoz, amelyeken ha jól értettem, azért nem tudunk továbblépni, mert ezek mögött a pontok mögött nem látják annak a megtestesülését (Gőgös Zoltán: Azért, mert állandóan kétpercest nyomtok!), annak a megtestesülését. A kétperces önnek is rendelkezésre áll. Úgy gondolom - és sajnos, Bertha Szilvia képviselő asszony kiment -, hogy ez pont fordítva történik: ha ebben, mintegy emelkedettebb részét tekintve a tervezetnek, egyet tudunk érteni, hogy mi kell hogy legyen a munka törvénykönyvének a célja és rendeltetése, akkor ezen már rég tovább lehetett volna menni, de úgy látom, hogy nincs meg az a szöveg, amiben közös álláspontunk legyen, hogy legalább ennyi tartalma kell hogy legyen, ilyen célja kell hogy legyen a javaslatnak. Később, ahogy a részletes vitában megyünk előbbre, akkor lehet szembesíteni a konkrét szabályozást, a konkrét tervezetnek a szövegét, hogy az valóban megfelel a célnak, szolgálja az adott szakasz a célt.

Így van szerintem értelme a részletes vitának, ehhez képest itt egy ilyen egymás hasába lyukat beszélés van többségében. Én igyekszem mindig tárgyszerűen hozzányúlni az 1., 2., 3. ajánláshoz, nem sok minden visszajelzést kapok róla, de úgy látom, hogy ezt más szavakkal is el lehetne mondani, ez meddő vitának tűnik ebben az esetben. Egyszerűen arról van szó, hogy a tisztelt képviselők ennek a struktúráját (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) nem nagyon értik meg: az alapelv azért van, hogy abból kiindulva szembesítsük később a részletes vita során a tényleges szöveget. Én erre teszek javaslatot, hogy ilyen szempontból ismét gondolják meg az ajánlás 2. pontjának elfogadását.

Forrás: parlament.hu