BERÉNYI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként, az Országos Roma Önkormányzat elnökhelyetteseként és nem utolsósorban a magyar roma közösség tagjaként a kormány T/4997. számon benyújtott, a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslatnak kormánypárti vezérszónoka lehetek.

Mielőtt a törvényjavaslat egyes rendelkezéseire rátérnék, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépő új alaptörvény nemzetiségekre vonatkozó egyes részeit idézzem. A nemzetiségekre vonatkozó részek közül talán a 29. cikk a legfontosabb, amely kimondja: a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők, minden valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága, vallása szabad megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.

Már az alaptörvény vitájában eldőlt, hogy a "nemzeti és etnikai kisebbség" fogalmat a korszerű és egységes "nemzetiség" fogalom váltja fel. Ahogyan akkori felszólalásomban is jeleztem, ezen kérdéssel akkor és most is maguknak a kisebbségek kérésének teszünk eleget. Az elnevezés megváltoztatása, úgy vélem, nem pusztán egy technikai jellegű módosítás, ugyanis a nemzetiségeknek államalkotó tényezőként való megjelenítése nem a többség-kisebbség relációban értelmezhető, hanem egy pluszként, ha úgy tetszik, egy hozzáadott értékként a magyar nemzethez. Hiszem, hogy alapvető érdeke a társadalom egészének, hogy ezek az értékek ne maradjanak rejtve, legyen szó kultúráról, különböző hagyományokról vagy akár nyelvekről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1976-ban ratifikált polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 27. cikke a következőképpen rendelkezik: olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.

Ebben a rendelkezésben nem kisebbségről mint egészről van szó, hanem a kisebbség tagjainak jogáról. Az egyezmény a kisebbségi jogokat individuális természetűnek kezeli, még akkor is, ha ezek értelemszerűen általában csak együtt gyakorolhatók. Úgy gondolom, hogy ezen egyedi jogok nagyon fontosak emberi jogi szempontból és a mindennapi életben is, gondoljunk csak a diszkrimináció tilalmára, amely elsősorban egyénre értelmezhető és gyakorolható.

A magyar szabályozás azonban ezen túlmegy, és kollektív jogokat fogalmaz meg a közösségek számára, jogosan, hiszen ezek biztosítják elsősorban az adott nemzetiség fennmaradásának alapját. Ahogyan a törvényjavaslat 3. §-a fogalmaz: minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetiségi közösségként létezzen és fennmaradjon.

A javaslat az alapvető jogok között határozza meg a közösség anyaországgal való kapcsolattartásának jogát, amely segítségül szolgálhat ahhoz, hogy az adott nemzetiség az önazonosságához való jogát a lehető legszélesebb módon gyakorolhassa, még az állampolgárságtól való felvételtől sem elzárkózva. A nemzetiségek egyéni és közösségi jogainak szabályozásán túl a törvényjavaslat szabályozza a nemzetiségek oktatási, kulturális és médiajogait.

Országgyűlési felszólalásaim keretében már többször szóltam az oktatáshoz való jog fontosságáról, a felzárkózás politikában betöltött alapvető szerepéről és a "mindenkinek egyenlő színvonalú oktatást" alapelvről. Ezek az elvek az egyének számára óriási jelentőséggel bírnak általánosságban, a mindennapi életben való boldoguláshoz elengedhetetlenek, azonban ugyanilyen elengedhetetlen egy nemzetiség fennmaradása szempontjából, hogy oktatás keretében az adott nemzetiségben rejlő tudást, hagyományt átadja. A javaslat értelmében a nemzetiségek kulturális önigazgatást érintő törvényi előkészítése és végrehajtása során e törvénnyel összhangban érvényesíteni kell a nemzetiségek megfelelő kulturális és művelődési érdekeit.

A korábbi szabályozás hiányosságait pótolva részletesen, önálló alcím alatt szabályozza a nemzetiségek média-tartalomszolgáltatással összefüggő jogait. Ezeket azért tartom különösen fontos rendelkezésnek, mert a XXI. században a média szinte önálló hatalmi ágat képez. A tartalom, gondolok itt elsősorban a televízióra, pedig ma már szinte minden háztartásba eljut, a médiában megjelenített értéktartalom pedig kihat a társadalom tagjaira. A nemzetiségek kultúrájának megjelenítése pedig annak megőrzését, ápolását elősegíti, ráadásul az egyénre identitásformáló, erősítő hatással is lehet, márpedig e törvényben az önazonosság megvallása kulcsfogalom. Az önazonosság megőrzéséhez, erősítéséhez a törvény értelmében joga van mind az egyénnek, mind a közösségnek, tehát ez képezi a kollektív jogok gyakorlásának előfeltételét is.

Az Alaptörvény 29. cikke kimondja továbbá, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hoznak létre. A Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és az országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Ezen törvény megalkotásával tulajdonképpen ezen alaptörvényi kötelezettségünknek teszünk eleget, amely javaslat az elhangzottak értelmében rögzíti a nemzetiségi önkormányzat működésének részletes szabályait is.

A javaslat szerint a nemzetiségek önkormányzatainak választását ötévente, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásának napján kell megtartani. Az aktív választójog feltétele, hogy a polgár a helyi önkormányzati választáson választójoggal rendelkezzen, az adott nemzetiséghez tartozását megvallja.

A passzív választójog magyar állampolgársághoz és a hatályos szabályozásnál szigorúbb feltételekhez kötött. A szabályozás célja, hogy a településeken és területi szinten csak tényleges, népszámlálási adatokkal alátámasztott közösségi háttér megléte esetén jöjjön létre nemzetiségi önkormányzat, ugyanakkor az adott nemzetiség országos képviselete akkor is biztosított legyen, ha más szinten nem alakít az adott nemzetiség önkormányzatot. A javaslat visszahozza a nemzetiségi önkormányzati rendszerben az átalakult nemzetiségi önkormányzat intézményét.

A törvényjavaslat racionalizálja, a takarékos gazdálkodás iránti elváráshoz igazítja a nemzetiségi önkormányzat elnökére, elnökhelyettesére, képviselőire, bizottsága elnökére és tagjára vonatkozó szabályozást, és egyáltalán a kisebbségi önkormányzat testületének a problematikarendszerében azt a problémát, amely nem tudja, hogy egyes képviselők javadalmazása hogyan van szabályozva.

(17.40)

Átlátható viszonyokra és szabályozásra két dolog miatt is nagy szükség van: egyrészről az utóbbi pár évben kialakult etnobiznisz miatt, másrészről pedig az elmúlt éveket uraló felelőtlen és jogszerűtlen kisebbségi önkormányzati gazdálkodás miatt. Elég csak arra gondolni, hogy az Országos Cigány Önkormányzatban folytatott törvényellenes tevékenységet az Állami Számvevőszék jelentése is megállapította. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat mindkét kérdést megnyugtatóan rendezi, és reményeim szerint ezt az elkövetkező évek gyakorlata bizonyítani is fogja.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy idézzek a Nemzeti hitvallás nemzetiségekre vonatkozó részéből: "A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. (...) Hisszük, hogy a nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez." Én pedig hiszem továbbá, hogy a velünk élő 13 nemzetiség kultúrája a nemzeti kultúra része, amelynek minél szélesebb érvényesüléséhez az előttünk fekvő törvényjavaslat az elkövetkezendő évtizedekben nagyban hozzá fog járulni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu