DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyüre Csaba képviselőtársamnak szeretném megköszönni ezt az alapos és mélyreható szakmai támogatást a 12. ajánlási ponttal kapcsolatban, ezért én itt már nem is mondanék többet ebben a körben; bízom benne, hogy államtitkár úrnál meghallgatást lel ez a javaslat.

A 2. ajánlási pontban Stágel Bence képviselőtársunk egy meglepő javaslattal él, amely ellen szeretnék viszont most érvelni, amely röviden arról szól, hogy ha jogi képviselővel rendelkező fél nyújt be végrehajtás iránti kérelmet, akkor ott a bíróság a jogi képviselővel rendelkező fél hiányos kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja. Nem tudom, hogy mi motiválta ezt az elgondolást Stágel képviselőtársunktól, de azt gondolom, akkor nincs tisztában azzal, hogy a jogi képviselővel történő eljárás nem azt jelenti, hogy egyfajta hátrányosabb megítélés alá lehet vonni egy előterjesztett kérelmet; mindenki élhet az ügyvédi törvényben foglalt lehetőségekkel, azaz jogi képviselőhöz fordulhat. Nyilván nagyobb szakmai gondosság várható el egy jogi képviselővel való eljárás esetén, de az abszurditás, hogy egy végrehajtás iránti kérelmet a végrehajtást kérő, jogi képviselővel végrehajtást kérő esetében hiánypótlás nélkül lehessen elutasítani. Megint csak, aki gyakorló ügyvéd, az tudja, hogy gyakorlatilag még a sok-sok éves gyakorlattal rendelkező ügyvédek esetében is mindig talál valamit a bíróság, valami kis hiánypótlásra okot adó körülményt, hogy időt nyerjen, mert eldugulás fenyegeti a bíróságokat, és elképesztő határidőkkel bocsátják ki a végrehajtási lapokat, fél évek, egy évek telnek el.

Éppen az egyik esetem, hadd mondjam el, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség esetében még a Gyurcsány-Bajnai-időszakban hozott alaptalan szabálytalansági ügyben, egy európai uniós kifizetés miatti ügyben egyszerűen van egy jogerős ítélet, és nem hajlandó végrehajtani. És akkor ezt be kell nyújtani, végrehajtás; nem tudom, már hány hete várunk arra, hogy valami történjen, kis magyar várakozás, a kis magyar vállalkozás meg fejre áll. (Babák Mihály: Skandalum.) Ez tényleg az, ez skandalum, pontosan, ahogy mondja Babák képviselőtársunk.

Az 5., 6. ajánlási pontban viszont jó javaslatokat terjesztett elő Stágel Bence képviselőtársunk, mégpedig annyiban, hogy a Vht. díjfizetéssel kapcsolatos rendelkezéseit javasolná mérsékelni, módosítani, illetve kimondaná azt is, hogy további munkadíj nem kérhető vagy számítható fel az eljárás során. Ez szerintem egy jó ötlet.

Továbbmennék a javaslatokkal, mégpedig a 16. ajánlási pontban levő javaslatot ajánlanám a figyelmükbe. Ez arról szól, hogy az egyébként nagyon jó ötlet, az elektronikus árverési rendszer beemelése a végrehajtás rendszerébe egy folyamatos, tulajdonképpen árverési lehetőséget biztosít, és nem ezt a rendkívül merev, rossz rendszert, hogy nekifut a végrehajtó félévente, senki nem jelenik meg, megint fél év, megint nem jelenik meg senki, tehát egy tényleg rendkívüli statikus rendszer a mostani.

Viszont szerintem a törvényjavaslat módosít azon, hogy mi az a legkisebb érték, amelyért végül is el lehet vinni az ingatlant.

(20.30)

Ez a jelenlegi szabály szerint, ha jól emlékszem, 25 százalék, és ezt most 35 százalékra javasolják emelni. Én viszont azt mondom, hogy ez kevés, tehát a becsértéknek legalább az 50 százalékát el kellene érnie az ajánlatnak, az ajánlattevőnek, mert egyébként aránytalan károsodás éri a tulajdonost, tehát az adóst is, a végrehajtást kérőt is és tulajdonképpen mindenkit, és egyetlenegy személyi kör nyer ezen: akik adott esetben hivatalszerűen vagy üzletszerűen arra szakosodtak, hogy kizsigerelt, tönkrement emberek vagyontárgyaira csapjanak le. Jelen esetben tehát az ingóságárverésnél ez a szabály szerintem egyértelműen jobb lenne, ha 50 százalékkal emelnénk.

A minisztériumi tisztviselő részéről az alkotmányügyi bizottságban az volt röviden a magyarázat arra, hogy miért opponálta az én javaslatomat, hogy úgy gondolja, hogy túl sok költség van egy ingósággal, és akkor így nehéz lesz értékesíteni a vagyontárgyat. Én azt mondom, hogy az 50 százalékon történő megszerzés azért nem egy rossz üzlet, tehát az azért bőven biztosítja a megtérülést a jogosult vagy a végrehajtásban részt vevő számára.

Végül pedig a 25. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez egy nagyon nagy jelentőségű javaslat, és illeszkedik a devizaadósok megmentésére irányuló elvárható jogalkotási lépések sorába.

Miről van szó? Z. Kárpát Dániel és két képviselőtársam nemrégiben önálló törvényjavaslatot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy ha jelzáloggal biztosított követelésről van szó, és e pénzintézet felé fennálló tartozásból eredően az ingatlanát az adós elveszti - tehát végrehajtják az ingatlanát, kihúzzák a lába alól az ingatlant -, akkor ezt követően, a jelzáloggal terhelt ingatlanértékesítés eredményeképpen a pénzintézeti hitelezői követelést már tulajdonképpen kielégítettnek kell tekinteni. Ez egy nagyon kemény szabály, bizonyos szempontból nem titkoljuk, tehát áttöri azt a klasszikus polgári jogi elvet, hogy egy követelés jogerős ítélet alapján megilleti a jogosultat, és jogosult az igényét teljeskörűen kielégíteni. Azt gondolom, hogy egyszerűen a jelenlegi életviszonyok között, amikor több százezer ember pénzügyi teljesítőképessége megingott, ez tarthatatlan, tehát ez a szabály szerintem támogatandó.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu