DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Én két ajánlási ponthoz szeretnék csak hozzászólni, megadva akkor ezt követően államtitkár úrnak az érdemi válaszadás lehetőségét.

Azt gondolom, egy kicsit mindannyian feszültek, indulatosak voltunk azon a múltkori ülésen (Babák Mihály: Na tessék!), és államtitkár úr már utóbb nekünk is azért elismerte, hogy nem volt feltétlenül tárgyszerű, amit akkor ott mondott. Tehát mi érdemi válaszokat várunk, és ha kritikát mondunk, akkor azt nem kell személye elemi támadásnak venni. Mi se azt várjuk, hogy személyünk elleni támadással válaszoljon, hanem valóban az ügyet nézzük, a dolgot magát nézzük.

Ennek szellemében mondanám el azt, hogy a 46. ajánlási pontban Schiffer András képviselőtársunk - korábbi felszólalásomban már utaltam rá - nemcsak a vagyonfelügyelő, hanem a bíróság eljárását is szeretné határidőkhöz kötni. Ez élet-halál kérdése, könyörgök, ezt higgyék el! Nem tudom, hogy kinek vannak tapasztalatai arról önök közül, akár adós cég vagy hitelező cég tulajdonosaként, képviselőjeként, vagy bármilyen módon vannak-e tapasztalataik arról, hogy milyen szörnyű érzés az, amikor a benyújtott, fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem... - ez egy döntő pillanat ugyanis. Tehát ahhoz, hogy eljusson egy hitelező ahhoz, hogy a neki tartozó vállalkozást felszámolási eljárásba vigye, nyilván végig kell járjon egy utat, végig kellett járja azt, hogy a polgári perrendtartás szerinti alakiságokkal ellátott ügyvédi felszólítást intézzen hozzá. Az, ugye, nem fizetett, lejárt a fizetési kötelezettsége, ezt követően fő szabály szerint két lehetősége van a hitelezőnek: vagy az, hogy igénybe veszi értékhatártól függően a fizetési meghagyásos eljárást, vagy pedig polgári pert kezdeményez az adós ellen. A harmadik pedig, hogy felszámolási eljárást kezdeményez.

A fizetési meghagyásos eljárás vagy a polgári peres eljárás kezdeményezése ma már sok esetben úgy tevődik föl, hogy az ember megkérdezi egy hitelezőtől, hogy tessék választani, felszámolás vagy jogvita, akkor élesen felvisít a hitelező, és azt mondja: jogvita, maga megőrült, Magyarországon? Menjek bíróságra? Egy alvállalkozóval szemben, aki nem teljesített határidőre, és mondjuk, egymillió forintot szeretnék rajta bevasalni? Maga megőrült! Mire ezt az ügyet végigcsinálom, az három év, mire befejeződik az ügy, már réges-rég kiürítették a céget - értelmetlen sajnos. Nyilván vannak pozitív részei is a rendszernek, tehát nem minden ügy végződik így. És hiába látjuk a bírósági statisztikákat évről évre, csodaszép, csilivili statisztikák arról, hogy egy éven belüli ügybefejezés aránya 90 százalék, a gyakorlatban, érdekes módon, én valahogy meg a környezetem mindig abba a 10 százalékba esünk. Nem tudom miért, úgy látszik, ilyen pechesek vagyunk.

A másik út a felszámolás. Ez egy nagyon kemény fegyelmező eszköz, nagyon jó volna, ha ebben a törvényalkotás segítené a tisztességes vállalkozókat. Ugyanis ne abból induljunk már ki, hogy alapvetően mindenki gonosz bűnöző, csaló. Itt alapvetően aki hitelező, annak számára adjunk egy nagyon kemény eszközt arra, értékhatár nélkül egyébként, mert egyébként nem támogatjuk azt az elképzelést a javaslatban, hogy 200 ezer forint fölött lehessen csak felszámolási eljárást kezdeményezni - ebben is elmondtuk az érveinket -, akkor egyszerűen életvitelszerűen lesznek olyan cégek, amelyek 190 ezer forintos szolgáltatást fognak nyújtani, és a képébe röhögnek mindenkinek. Felvesznek megrendelést ötszáz helyről, mondjuk, egy who is who? album elkészítésére, és utána szépen, miután elkezdenének pertársaságba összeállni a pórul jártak, odajutnak, hogy nem tudják felszámolni a céget. Az meg vidáman eltűnik az éjszakában. Tehát ez így nem működik.

Visszatérve: eljárási határidők. Tehát gyakorlatilag, ha fizetésképtelenség tényállása fennáll - hozzáteszem, már eleve kap egy haladékot az adós, mert jelenleg fizetésképtelenség megállapítására az a tényállás jogosít, ha lejárt és nem vitatott tartozást nem fizeti meg az adós. Tehát ha ez 15 nap, akkor 15 nap, ha 8, akkor 8. És ezt követően mehet a felszámolási eljárás. Most felemelik 20 napra. Tehát kap 20 nap haladékot eleve az adós, ezt követően viszont nincs határidő arra vonatkozóan, hogy mennyi időn belül kell döntsön a bíróság a szabályszerűen előterjesztett fizetésképtelenségi kérelemről, felszámolás elrendeléséről. Schiffer András képviselőtársunk a 46. ajánlási pontban kifejezetten azt javasolja, hogy legyen 8 nap. Ez egy kemény dolog, erre is azt mondta a korrekt tisztviselő a minisztérium képviseletében, hogy ez nem tartható, mert leterheltek a bíróságok. Vissza kell kérdezzünk: meddig lesz ez így? Tehát most miért nyugszunk bele abba, hogy van egy túlterhelt bíróság, és ehhez igazítjuk a jogalkotásunkat? Nem meg kellene változtatni a bíróságok leterheltségét? Nem kellene többletforrásokat adni a bíróságoknak arra, hogy rendezzék az ügyhátralékot, normális viszonyok között dolgozzanak, legyenek ügykezelők, legyenek titkárok, legyen egy normális informatikai rendszer? Ez lenne az út, tehát ezért javaslom, hogy Schiffer András képviselőtársunk 46. ajánlási pontban megjelent javaslatát támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu