DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném felhívni a tisztelt ellenzékiek figyelmét, hogy igazából mindenképpen mérlegelnünk kell, hogy az Európában és a világban elfoglalt helyzetünk most hogyan néz ki, pénzügyileg, gazdaságilag, és a pénzügyi-gazdasági környezet milyen súlyos és milyen nyomasztó az ország számára.

A tandíjat vagy a költségtérítést a felsőfokú képzésben részt vetteknek a külföldre távozásával össze kell kapcsolnunk, ez a két kérdés mindenképpen összefügg. Nem lehet az egyikről a másik nélkül beszélni, mert azt is meg kell oldani, hogy a külföldre menő diákok, akiket végül az adófizetők pénzéből iskoláztattunk ki és végezték el az egyetemet, ha ezek kimennek külföldre, akkor valamilyen formában térítsék vissza a költségvetés felé azt, amibe került az ő iskoláztatásuk.

Amit Hiller képviselőtársam itt elmondott az egyetemekkel kapcsolatosan, én nem vettem a fáradságot, lehetne az egyetemek képzési költségét összehasonlítani. Már a múltkor szóvá tettem, hogy az Egyesült Államokban senki nem lepődik meg azon, hogy az egyetemeken tandíjat kell fizetni. Ki lehetne számolni, hogy egy bostoni egyetemen, a Yale-en vagy bármelyik másik egyetemen a tandíj mibe kerül, mibe kerül a repülőjegy ára, mibe kerül az ottani szállás ára, a diákszállás ára, a napi étkezés mondjuk New Yorkban, egy frekventált egyetemen, ez messze felülmúlja azokat a költségeket, amiket nálunk költségtérítéssel kellene fizetni. (Rozgonyi Ernő: Adjatok olyan fizetést!)

Úgy érzem, hogy a diákhitel abban a vonatkozásban mindenképpen kedvezményt jelent a diákoknak, hogy nem azonnal kell kifizetni. Ha elvégzi valaki az egyetemet, hat évig jár egyetemre, és utána kell a meghitelezett pénzt kifizetni, az egy sokkal kellemesebb pozíció, mint ha évente kellene kifizetni, mint mondjuk, az amerikai egyetemeken. Köszönöm szíves figyelmüket.

Forrás: parlament.hu