DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a kétórás szünetben, ami éjfél és 2 óra között volt, sokan sokféleképpen próbáltak pihenni, regenerálódni. Én magam kimentem a Parlament elé, és sétáltam egyet, és láttam egy kerékpárt, amely kerékpáron volt egy gyerekülés.

(2.50)

És arra gondoltam - ez adta az inspirációt -, hogy ha majd egypár év vagy évtized múlva a ma még nagyon fiatalok, gyerekek végignézik, átnézik a tegnapi és a mai ülésnapot, vagy egyáltalán érdeklődnek majd a téma iránt, azt fogják látni, amit láttak az elmúlt másfél évben nagyon-nagyon sokszor. Volt itt egy kétharmados többség, amelyik ezt a kormányzati időszakot arra használta, hogy a köztársaság eszméjét a szemétre dobja, hogy a jogállami kereteket teljes mértékben lebontsa; és volt egy ellenzék, amely megosztott volt, olyan volt, amilyen, amelyik folyamatosan próbálta felhívni a figyelmet ennek a veszélyére. Azt fogják látni pár évtized múlva, ha valaki újraolvassa ennek az ülésnapnak a jegyzőkönyvét, hogy ugyanaz a helyzet, mint volt az alkotmány elfogadásakor vagy az alaptörvény elfogadásakor, vagy mint volt szinte az összes törvény esetében. A kormánypárti képviselők, pontosabban a kormány beterjesztett egy javaslatot, volt próbálkozás arra, hogy az ellenzéki képviselők megpróbálják egy kicsit jogállamibbá tenni az adott törvényjavaslatot, de egyszerűen nem sikerült. Nem sikerült egy tapodtat sem előrébb jutni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), nem sikerült egy tapodtat sem közelebb kerülni egymáshoz, miközben egyébként azt hiszem, képviselőtársaimnak (Dr. Vas Imre: Idő!), a tőlem balra ülő képviselőknek, úgy látszik, halvány gőzük sincs nemcsak a törvényjavaslatról...

Forrás: parlament.hu