ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Egy-két képviselőnek szeretném jelezni, hogy hétfő reggel óta tényleg itt vagyok a parlamentben, nyolc óra alvással, de azt hiszem, így vannak a gyorsírók is, ők is. (Taps.)

Vágó Gábor képviselőtársam mondta, hogy "ép testben ép lélek" a rehabilitációval kapcsolatban. Hadd mondjak el önnek egy esetet (Vágó Gábor: Nem én mondtam, Lanczendorfer Erzsébet mondta.), ha már Szilágyi képviselőtársam is a saját tapasztalatait próbálta elmondani.

Nekem a közvetlen hozzátartozóm csontvelő-átültetésen esett át, majd amikor tehette, nekiállt sportolni, és azóta négyszeres világ- és Európa-bajnok. De ugyanez a hozzátartozóm jelen pillanatban szellemi fogyatékos gyereket készít fel az országos bajnokságra ugyanebben a sportágban.

Tehát, amikor arról beszélünk, hogy ép testben ép lélek, én már 2000 óta végigkísérem a transzplantáltak európai, világbajnoksági és hazai versenyeit. Egy dolgot higgyen el nekem, amikor ez a csoport akár világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon szerepel, általában, megelőzve Ausztráliát, Kanadát, Amerikát, éremmennyiségben az első vagy a második helyen szerepel. És amikor egy-egy költségvetési időszakban a költségvetésnek nem sikerül annyi forrást biztosítani, hogy biztonsággal el tudjanak utazni egy-egy versenyre, akkor a legszomorúbbak, nem az egészségi állapotuk miatt, hanem hogy nem tudnak elmenni versenyre, vagy nem annyian tudnak elmenni versenyre.

Én annak idején nagyon sokat vitatkoztam Korózs Lajossal mint államtitkárral, és erre Varga képviselőtársam is nagyon jól emlékezik. Amikor szó volt 2008-ban a törvény bevezetéséről, egy hatalmas ijedtség volt minden fogyatékkal élő embernél, hogy visszarendelik vizsgálatra, és az következik, hogy minden esetben megpróbálják megállapítani a munkaképesség százalékát, tehát nem a fogyaték, hanem a munkaképesség állapotát. Abban az időszakban, arra is visszaemlékezem, hogy 2002-ben Magyarországon a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási száma 57 ezer környékén mozgott, majd ez lecsökkent 2008-ra 37 ezerre, és amikor ez a törvény be lett vezetve, vele együtt párhuzamosan a foglalkoztatási szabályok, előírások radikális megváltozásával további 17 ezerrel csökkent a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási lehetősége. De emellett 2007-ben 42 milliárd forint lett erre áldozva, 2008-2009-ben 52 milliárd, és ehhez még párosultak azok a pályázható összegek, amelyek ezt az összeget fölvitték olyan 80 milliárd forintra. Csakhogy a borzasztó az volt ebben az eseménysorozatban, hogy hihetetlen mértékben lecsökkent a foglalkoztatottak száma.

Tehát ha most megvizsgáljuk, hogy hány főnek kell újbóli vizsgálatra, kontrollra visszamennie, és körülbelül ebből mennyit lehet újból munkába állítani, és ha a vizsgálati eredmények úgy jönnek ki, hogy a 110 plusz a 85 ezer vizsgálatból, mondjuk, 80 ezer alkalmassá válik a megváltozott munkaképességűek részére biztosított forrásoknál foglalkoztatási helyhez jutni, akkor ez azt jelenti, hogy picivel közelítünk az európai megváltozott munkaképességű foglalkoztatotti arányhoz, mert Európa más országaiban ebből a szempontból jóval előrébb tartanak.

Lehetne még nagyon sok dolgot elmondani, de én úgy érzem, Lanczendorfer képviselő asszony rávilágított arra, amikor ma, vagyis tegnap délután az egyik képviselő úgy fogalmazott a maga részéről, hogy a Fidesz csalónak nevezte a megváltozott munkaképességűeket, fogyatékkal élőket, én ilyen fideszes képviselőt nem ismerek, aki a száján ezt a szót kiejtette volna. 2008-ban, amikor a törvényben megfogalmazásra került a rehabilitációs járadék beállítása és annak rendezése, erre Varga képviselőtársam is utalt, hogy potyautas, mert ugye voltak ilyenek. Nem véletlenül saját maga is úgy fogalmazott, hogy a rendszerváltozás után ez egy menekülési pont volt, mert akkor rengetegen kikerültek a biztos munkahelyről, és elérték azt a korosztályt, amelyiknek menekülési pontként ezt a rendszer annak idején lehetővé tette.

Ha megnézzük azt, a valóságban 900 ezer fő fölött van a fogyatékkal élők, megváltozott munkaképességűek száma, de ennek döntő többsége már nyugdíjban van, tehát innentől fogva azt a járandóságot, amit a nyugdíjas megkap, ugyanúgy megkapja ő is. Valóban arról a háromszáz-egynéhány ezerről van szó, akik az I., II. és a III. csoportba tartoznak, és ebből 110 ezer, akik elsődlegesen visszavezethetők rehabilitációval, akár sporttal is - mert vannak rá példák - az "ép testben ép lélek" felfogása alapján és kedvet téve nekik, egyfajta anyagi biztonságot. Hacsak nem úgy történik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, ahogy az elmúlt időszakban, hogy a forrás elfogyott, a létszám meg radikálisan lecsökkent.

Ezért is az államtitkár úrral több alkalommal szót váltva, maga a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatási rendszere is át fog alakulni, mert nonszensz, hogy olyan gazdasági társaság, amelyik többszörös áttételen keresztül kapja meg a 360 százalékos normatív támogatást, és messze nem azokat a személyeket és nem úgy foglalkoztatja, mint ahogy kell. Tagja voltam annak a vizsgálóbizottságnak, amelyik számos olyan kérdéskörre megpróbált fényt deríteni, amely alapján jelenleg a KEHI és az ügyészség is lassan vizsgálódni fog.

Amikor a forrásokról beszélünk, akkor nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt időszakban voltak olyan esetek, amikor orvosok közreműködésével, pénz biztosításával kerültek majdhogynem egészséges emberek a megváltozottak sorába, de nagyon jól tudjuk azt is, hogy az elmúlt időszakban micsoda hallatlan és hatalmas korrupció érte azt a forrásösszetételt, amely a mindenkori megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására volt félrerakva, biztosítva a költségvetésen keresztül.

Én szeretném mindenképpen, ha a törvények úgy kerülnének összerakásra, hogy egyfajta biztonsággal együtt az a forrás, ami majd jövőre a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására van félretéve, félrerakva, és ehhez még adott esetben uniós forrást is beemelve, tényleg kizárva a korrupciós lehetőségeket. Így Magyarországon újra vissza tudna állni az a foglalkoztatotti mennyiség, amely eléri az 54 vagy a 60 ezres létszámot, ezáltal is biztosítva azt az anyagi hátteret, azt a közösségi lehetőséget a megváltozott munkaképességűeknek, akik éveken keresztül ki voltak szorítva, vagy adott esetben nem jutottak kellő mélységben munkához, tevékenységhez.

Nagyon sok foglalkoztatónál én is ott voltam, ahol vak emberek a kutyával együtt végezték a munkát, vidámak voltak, és egyfajta stabilitás sugárzott róluk. Én azt hiszem, hogy nekünk is, mindannyiunknak, parlamenti képviselőknek az az elsődleges dolgunk és kötelezettségünk, hogy ebben - ahogy Erzsike is a maga részéről elmondta - különböző kategóriákon belül, és azon felül pedig, akik valóban úgy érzik, hogy képesek még a társadalomban úgy aktívvá tenni magukat, hogy az egészségkárosodásuk ellenére munkát vállalnak, tevékenységet végeznek, az ő részükre is megteremtődjön annak a stabilitásnak a lehetősége, amely az életvitelük, akár a családjuk - hisz nagyon sok esetben kisgyereket nevelnek - számára egyfajta biztonságot tud biztosítani, és olyan légkört tud megteremteni, amellyel az egészségi állapotuk is nagyon nagy mértékben tud javulni.

(6.20)

Sokszor valóban, ha egy közösségbe kerülnek, és munkát tudnak végezni, és a közösség még egy pluszt ad számukra, akkor lehet, hogy jóval kevesebb gyógyszert kell szedniük, mert az a közösség, az a közösségi szellem, amiben együtt tudnak lenni, sokszor nagyon sok bajon átemeli őket, átviszi őket. Ehhez kell és ezért kell olyan törvényeket alkotnunk és olyan forrásokat biztosítanunk, amelyekkel mindenki számára, aki fogyatékoskosárban az I., II. vagy a III. csoportba tartozik, de aki mondjuk, a II. csoportba, és úgy érzi, hogy tud aktív tevékenységet végezni, és ezáltal a családja számára egy pluszt tud teremteni, annak ez a lehetősége meg tudjon teremtődni.

Én bízom benne, egy-két éven belül Magyarország újra azon országok közé fog kerülni, akik erőteljesebben az európai átlag megváltozott munkaképességű foglalkoztatási körében tudják végezni a tevékenységet. Amikor én ezzel kapcsolatban több alkalommal az elmúlt időszakban, években vitatkoztam, akkor mindig az volt a cél, hogy ezen tudjunk változtatni, és ezeknek az embereknek a reményt és az esélyt is meg tudjuk adni arra, hogy valóban egészséges körülmények között, fogyatékkal élve is, de közösségben munkát és adott esetben ezáltal az egészségjavítást is előtérbe tudják helyezni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu