HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidsége miatt igyekszem visszafogottan foglalkozni ezzel a témával, de a helyzet pikantériáját jellemzi, hogy itt különböző számokról kaptunk híreket. Én Churchillt idézem, aki azt mondta, hogy én a magam által hamisított statisztikában hiszek. (Vágó Gábor: Tehát elismeri, hogy hamisítják a statisztikát!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az én statisztikámban 880 ezer egészségkárosodott aktív korú ember közül 2011. január 1-jén 564 042 fő kapott rokkantnyugdíjat, illetve nyugdíjrendszerű rokkantellátást. Ezek kifizetésére a költségvetés 150 milliárd forintot fordított, s további 80 milliárdot fordított az előző években a megváltozott munkaképességűek foglalkozatásának közvetett és közvetlen támogatására. 4 millió fő körül a munkaerőpiacon a nemzetgazdaság számára döntő jelentőségű, hogy ezek az emberek terhelik-e a költségvetés kiadási oldalát, vagy munkájukkal növelik a költségvetési bevételt. A számadatok mindenki számára bizonyítják, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági és költségvetési helyzetben szükségszerű és elodázhatatlan a megváltozott munkaképességű személyek ellátási rendszerének átalakítása, ezen törvény megalkotása.

Tisztelt Ház! Valamennyien számos példát ismerünk a leszázalékolás körüli visszaélésekről. Ezek az esetek bűncselekmények, amelyeket az igazságszolgáltatás eszközeivel kell kiszűrni és megbüntetni. Azonban nem szabad abba a hibába esnünk, hogy az átfogó felülvizsgálattól a rokkantak számának jelentős csökkenését reméljük. Tudomásul kell vennünk, hogy az uniós egészségügyi felmérések szerint a magyar lakosság általános egészségügyi állapota átlagosan a környező országokénál is rosszabb, ez pedig indokolja a megváltozott munkaképességűek viszonylag nagy számát. Mivel nem reméljük ennek a helyzetnek a gyors javulását, a törvény erejénél fogva is olyan helyzetet kell teremteni, amikor minden munkaképes ember számára a képességének megfelelő munkahelyet biztosítunk. Az állam nem engedi el a rászorulók kezét, a polgári kormány különösen szolidáris az önhibájukon kívül nehéz élethelyzetbe kerülő emberekkel. Senkit nem hagyunk az úton.

Magyarország csak akkor tud fejlődő, gyarapodó gazdasági pályára állni, ha növeli a munkahelyek számát. Az 1 millió munkahely létrehozása, a Széll Kálmán-terv és valamennyi, a jövőről való elképzelésünk csak akkor valósulhat meg, ha az előttünk lévő törvénytervezet valódi lehetőségeket és valódi megoldásokat kínál. Ezért félretéve a személyes szakmai ellentéteket és érdekeket, valamennyi képviselőtársam aktív támogató munkája szükséges ahhoz, hogy ez a fontos terület megfelelő törvényi szabályozást kapjon. Ezért kérem, hogy fontolják meg a jobbító szándékaim által vezérelt alábbi észrevételeimet és javaslataimat. Ezeket most nem kívánom teljes mélységében felsorolni az idő rövidségére tekintettel, de annyit szeretnék hozzátenni, hogy a jelenlegi rendszer - amint azt az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló számvevőszéki és költségvetési bizottság albizottsága megállapította - diszkriminatív és aránytalanságok merültek fel, ami azt jelenti, hogy van egy védett szervezeti rendszer, amely az összforrás 80 százalékát kapja meg, és a 2400 céggel szemben erre már mindenki sajtótájékoztatókon keresztül a megfelelő információt megkapta.

Tisztelt Ház! A törvény abból az alapelvből indul ki, hogy a rehabilitációra három év elegendő. Ez a kiindulópont azonban téves, mert az egészségkárosodások nagy része - ahogy ezt egyébként a törvény is megállapítja - általában tartós, és nem tekinthető átmeneti állapotnak. Nem megoldás tehát, hogy három év után sorsukra hagyjuk az embereket, rábízva a munkaügyi központok gondoskodására. A munkaügyi központok a legjobb szándék mellett sem tudják elhelyezni azokat, akik három év után sem lettek egészségesek, a tevékenységük gyengébb maradt, folyamatos orvosi kezelésre, ellenőrzésre szorulnak, érzékenyebbek a betegségekre, de a megváltozott egészségügyi állapotukkal együtt is tudnak és szeretnének dolgozni. Külön vizsgálhatnánk ezeknek az embereknek a lelki-egészségügyi állapotát, amelynek romlása további orvosi ellátást igényel, és tovább súlyosbítja az alapbetegségeket is.

A nemzetgazdaságnak arra van szüksége, hogy minél több ember dolgozzon, eltartsa magát, és hozzájáruljon a közös költségvetéshez, a költségvetési kiadásokhoz. A megváltozott munkaképességű egyénnek arra van szüksége, hogy dolgozhasson a megmaradt képessége és lehetőségei szerint, és ezzel teljes értékű tagja maradjon a családnak, a társadalomnak, képes legyen teljes életet élni. E két igény azonos, csak az államon és a törvényalkotáson múlik, hogy ez az azonos cél, azonos szükségszerűség meg tudjon valósulni. Ehhez az kell, hogy a törvény minden sorában jelenjen meg az a tény, hogy kialakult egészségkárosodás a többség esetében egyfajta állapot, amely akár évtizedekig is fennáll, és csak kevés esetben fordítható maradéktalanul vissza. Ezt a kategóriát be kell venni a törvénybe. Nemcsak nem rehabilitálhatókra és rehabilitálhatókra, hanem részben rehabilitálhatókra is gondolni kell, mert ők vannak többségben. Ez utóbbi most is létező kategória, ami azt jelenti, hogy az egyént a rehabilitáció során megtanítják kezelni és együtt élni az egészségügyi problémával, de mivel az tartós, nem múlik el sem három év alatt, sem élete végéig. Nem tehetjük meg, hogy olyan törvényt hozunk, amellyel három év leteltével tömegesen küldjük vissza az embereket a munkaügyi központhoz, hogy támogatás nélkül elhelyezkedjenek. Ami nem sikerült most, nem fog sikerülni három év múlva sem, mert az egészségügyi állapotuk nem változik meg, annak csökkenése tartós.

Fokozottan ügyelnünk kell a megfelelő kommunikációra is, hiszen erről a területről már most is riogatások, téves információk kerülnek ki az érintettekhez, ami bizonytalanságot, létbizonytalanságot okoz a biztos jövő hiánya miatt.

(6.40)

A feszültségek, lelki terhelések pedig a betegségek súlyosbodásához vezetnek, és elindul az ördögi kör, romlik az egészség, és nő az egészségügyi költség, egyre nehezebb munkát találni a romló állapot mellett.

Tisztelt Képviselőtársaim! A téma bonyolult, szövevényes, amit az elmúlt 8 évben kialakult rendszer áttekinthetetlenebbé és a kiváltságosok Kánaánjává tett.

Tisztelt Képviselők! Számunkra, akik nemcsak pénzben, költségvetésben, hanem emberekben is gondolkodunk, nagyon fontos a magyar emberek életminősége, egyéni boldogulása. Eredményes, elégedett állampolgárok, egyenlő, gazdag, erős nemzet. Kérem a jogalkotókat, hogy pontosítsák, a fentiekkel egészítsék ki a törvénytervezetet, hogy a 880 ezer érintett és a nemzetgazdaság érdekei maradéktalanul érvényesüljenek, a költségvetés felesleges csapjai elzáródjanak.

Ne engedjük, hogy a jelenlegi kivételezettek - kevesek - hangereje elnyomja a tényeket és az észérveket. A foglalkoztatás támogatásának irányait pontosan határozzuk meg, és úgy gondolom, hogy ebben az esetben ez úgy a jogalkotó, mint a jogalkalmazó megelégedésére fog szolgálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu