SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is, miután a vitában hangzott el, ezért kénytelen vagyok visszautalni arra a magatartásukra, aminek során nemcsak árulkodó jelenetek mutatták be a szocialisták, a Gyurcsány-féle sejt, a Jobbik és az LMP kiskoalícióját, nemcsak összemosolygások voltak, cinkos együttműködést mutattak be, hanem ezt be is vallották sokszor a felszólalásukban ebben a vitában.

Éppen ezért az előző több mint tízórás érdemi vita nélkül zajló és abszolút obstrukcióhoz vezető vagy szándékával folytatott vitát most kénytelenek voltunk hajnalban egészen reggeli fél nyolcig tárgyalni. Az az egyértelmű koalíció, ami itt kialakult az elmúlt napokban, a másik oldalról pedig lehetetlenné tette azoknak az embereknek a tisztességes munkáját, akik egyik oldalról a Ház műszaki és bármilyen más területén segítik a feladataikat, teszik tisztességgel és becsülettel a gyorsírók a feladataikat, amit lassan most már három-négy napja folyamatosan tesznek (Taps.), lehetetlenné tette egyébként ebben az igenis összességében fontos vitában, amelyben sokszor az ellenzék részéről is jó javaslatok hangzottak el, azoknak a képviselőtársainknak a jelenlétét, akik maguk nap mint nap kénytelenek átélni azt a fogyatékosságot, amit nekik az élet adott. Egyikük így született, hallássérült, ő Tapolczai Gergely, akinek segítői nap mint nap, óráról órára fordítják jelnyelven a parlament menetét.

Önök mindent elárultak a magatartásukkal, hogy éjfél előtt néhány perccel, maximum fél órával megjelent itt Mesterházy Attila frakcióvezető úr, majd utána az akkori levezető elnökkel kétórás szünetet rendeltek el. Ez ahhoz vezetett egyébként, tisztelt képviselőtársaim - miután a szocialisták jóval kevesebben vettek részt végig a vitában -, hogy a másik képviselőtársunk sem tudott részt venni a vitában, aki pedig egy súlyos közlekedési baleset során vesztette el mozgását, és nagyon súlyosan éli az életét. Ha ők itt lettek volna a vitában, és itt lehettek volna, ha fizikailag bírták volna azt a terhet, amit nyilván nem bírhattak, hiszen... (Gőgös Zoltán közbeszól.) Jó reggelt, Gőgös úr, szeretném egy kicsit szerényebbre venni most ezt a pár percet, amíg befejezem a mondanivalómat. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tehát ha itt lett volna Hirt Ferenc képviselő úr, aki egyébként a súlyos balesete után, a súlyos fogyatékossága ellenére bemutatta azt, bemutatta azt, hogy nemcsak képviselőségre képes ő, nemcsak arra, hogy már második ciklusban nyeri meg körzetében a parlamenti képviselőséget, hanem azt is bemutatta, hogy egy súlyosan fogyatékos ember foglalkoztatható, sőt, ami az ő esetében a legfantasztikusabb, az az, hogy ő foglalkoztat több tucat embert. Talán elmondhatta volna önöknek, elmondhatta volna az ország számára, hogy ugyan mindennap hogyan élik meg a szenvedéseiket, a nehézségeiket, mit jelent nekik, mindkettőjüknek az az állapot, amiben ők élnek, és ennek ellenére mégis az országot szolgálják, egy települést szolgálnak, és sok-sok szegény, illetve rászoruló emberen segítenek. Ha erre ők lehetőséget kaptak volna, azt hiszem, ez a vita még inkább gazdagabb lett volna.

Éppen ezért még egyszer szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját és mindazoknak a kitartását, akik akár a teremszolgálat, akár a gyorsírás, de akár az egész műszaki területen segítették a munkánkat. Nekünk ez kötelességünk, ezzel nincsen semmi baj, tehát nekünk különösebben nem fáj, hogy itt kell lennünk; egyébként önök fognak előbb kifáradni, mert jóval kevesebben vannak, és úgy nézem, maradnak is. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)

Amit a vitával kapcsolatban szeretnék jelezni, mindenképp azt kell mondanom, hogy sok tekintetben meglepően üdítő volt több ellenzéki képviselő úrnak is a felszólalása. Itt hadd említsem meg Szilágyi Péter úrnak a hozzászólásait (Közbeszólások az LMP soraiból: László!), és hadd említsem meg Varga László szocialista képviselő úrnak a hozzászólásait. Rögtön a vita elején jeleztem, hogy miután a módosító indítványok már beérkeztek, ezért lesznek olyan változtatások, amelyeket vagy kapcsolódó módosítóval vagy pedig bármilyen más módon, de be fogunk fogadni pontosan azért, mert a fő szempont a rokkantsági nyugdíjellátás átalakításánál mindenkinek az, hogy akik valóban rászorultak, akik valóban súlyos fogyatékossággal élnek, akik valóban valamilyen súlyos betegség következtében nehezen élik az életüket, őnekik az ellátásuk ne sérüljön, őnekik a munkába állásuk - és ezt hozzáteszem, nagyon fontos - lehetősége ne sérüljön.

Mindazok, akik rehabilitálhatók és valóban rehabilitálhatók, ameddig lehet, a rehabilitációs ellátáson keresztül foglalkoztatásba menjenek el, és amint lehetőség van arra, hogy valóban rehabilitálják őket, akkor pedig nyilván nincs szükség a rehabilitációs ellátás folyósítására.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! - és itt főleg az LMP-seknek és a szocialistáknak szeretném mondani. Önök nagyon sokszor utalnak Nyugat-Európára, Amerikára hivatkoznak. Most miért nem hozták elő a vitában ezt a kérdést? Miért nem hozták elő azt a kérdést, hogy azokban az országokban, ahol valóban jóval előrébb vannak nálunk ezen a területen is, a rehabilitációs foglalkoztatás teljesen természetes dolog. Miért nem hozták elő azt az aránytalanságot ebben a vitában, miszerint Szlovákia is kétszer kevesebb, vagyis feleannyi rokkantsági ellátást és nyugdíjat fizet, mint Magyarország? Miért nem hozták elő a vitában azt, hogy az európai átlag több mint kétszerese a rokkantnyugdíjasok és a rokkantnyugdíjhoz köthető ellátások száma? Nem tűnik önöknek föl az, hogy a társadalomnak egy jó része ezt felháborítónak tartja? És nem tűnik föl önöknek az, hogy a társadalom egy jó része azért mérges és azért bántja sokszor a valóban rászorultakat, mert vannak olyanok, akik visszaélnek ezzel a rendszerrel.

Itt szeretném megvédeni egyébként azokat az orvosokat is, akik a rehabilitációs ellátást és a rehabilitációs vizsgálatokat végzik.

(7.40)

Azért, mert voltak lebukások az elmúlt hónapokban, években, még a szocialista kormányzás alatt is voltak lebukások, attól még nem mondható ki az, hogy bármelyik orvos is, akiről nem derül ki, hogy csaló lenne, nem mondható ki a bizottságokról az, hogy ők nem értik a munkájukat, nem mondható ki az ott szociális, munkaügyi vagy pedig egészségügyi dolgozóként a bizottságokban dolgozókról, hogy ők nem értik a szakmájukat. Igenis őket meg kell tisztességesen védeni, és mindazokat, akiket kivet a rendszer magából, mert csalnak, mert átverték az országot, és hamisan adtak ki véleményeket, azokat pedig ki kell zárni ebből a rendszerből, de a többieket nem lehet megvetni, és azt mondani róluk, hogy nem értenek a munkájukhoz.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatásról néhány gondolatot azért hadd mondjak, mert önöknek az egyik legnagyobb gondjuk az volt, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, és mi lesz azokkal, akiket foglalkoztatásra - sokszor mondták ezt is - kárhoztatunk. Először is, a munka, én azt gondolom, ezeknek az embereknek is nagy többségükben, akiknél lehet, pozitív és fontos. Fontos, egyébként ezt említették is néhányan, a közösség, de fontos nyilván az is, hogy értékteremtő életet élnek, és nem eltartotti, nem segélyezetti körben tartják őket számon. Éppen ezért én ezt mindig is hangsúlyoztam, hogy az elmúlt időszaknak a 2008-as változása már elindított egy kicsit abba az irányba minket és az országot, hogy csökkenjen az új jelentkezők száma, és csökkenjen a rokkantnyugdíjra feljogosítottak száma, de egy sor döntés nem társult ehhez.

Hiába tettek bele önök közel 50 milliárd forintot, igaz, hogy csökkenő mértékben, de hiába tettek bele a szocialisták a múltban a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékosok támogatásába, amikor a másik oldalon nem segítették őket. Mire gondolok? Akár a közbeszerzési törvény keretében, akár a különböző olyan értelmű állami segítségen keresztül, hogy az állam megrendelő legyen ezeknél a cégeknél. Mondok egy példát, szocialista képviselőtársaim: négy állami vállalkozásunk van, önök is vezették ezeket a cégeket, és az nem jutott önöknek eszükbe, miután a négy állami vállalkozásnál két nyomda is szerepel, hogy a harmadik meg a negyedik cég is ettől a másik két cégtől rendelje a nyomdai termékeket. A piacról, a szabadpiacról rendelték a nyomdai termékeket. Ez nem jutott önöknek eszükbe. Folytathatnám azt a sort, ami egyszerűen ugyan beleöntötte a pénzt ezekbe a cégekbe, de a másik oldalról nem adott nekik elég piacot, nem adott nekik elég lehetőséget arra, hogy a termékeiket eladják, adja isten, még piaci áron is adják el. Igenis ebben történt az elmúlt másfél évben változás, hiába próbálják ennek az ellenkezőjét mondani önök.

Azért néhány dolgot hadd mondjak el, hogy mik azok, amik konkrét lépések; és itt főleg Szilágyi képviselő úrnak szeretnék válaszolni a felvetett gondolataira. Még Vágó Gábor is talán forszírozta ezt a kérdést. Magyarországon az első, talán a legnagyobb gond a korai fejlesztés kérdése. A korai fejlesztésben a szakemberek fantasztikus módon dolgoznak Magyarországon. Sokszor Nyugat-Európából hozzák Magyarországra fejlesztésre a kicsi gyermekeket, fogyatékossággal élő, súlyos beteg gyermekeket. De az mind igaz, hogy azok a kis műhelyek, azok a kis iskolák, amelyek Magyarországon szeretnének megmaradni és működni, mind felszereltségben, mind pedig támogatásban sokkal kevesebbet kapnak, mint amit megérdemelnek. Éppen ezért az új Széchenyi-terven keresztül európai uniós pénzekből közel 800 millió forintos támogatást készítünk most elő, hogy a korai fejlesztést megsegítsük. Óriási szerepe van ennek, hiszen aki ért egy kicsit is a fogyatékosügy területéhez, az nagyon tudja, hogy a rehabilitáció, ha nem kezdjük el korai fejlesztéssel, később sokkal nagyobb gondot és nehézséget okoz ez mind a családnak, mind az érintettnek, de az egész társadalomnak is.

Nem tértek ki önök arra sem, hogy a rehabilitációs kártya miért fontos. A rehabilitációs kártya, tisztelt hölgyeim és uraim, azért fontos - hasonlóan egyébként a Start-kártyához, amit nem akar megszüntetni a kormány, a szocialisták újabb hazugsága ellenére -, mert kitisztítja a foglalkoztatást. Önök is tudják, hogy hányan dolgoznak szürke- vagy feketegazdaságban. Önök is tudják, hogy nagyon sokan elmennének dolgozni, be is jelentenék őket, de sajnos azokat a terheket, amelyeket valóban be kell fizetniük a vállalkozóknak, nem bírják mindannyian. A rehabilitációs kártya arra lesz jó, és azokat segíti, akik a jövőben bejelentik a rehabilitációs ellátottakat, és ezáltal a cégeknek nem kell fizetniük a munkaadói járulékokat.

Szeretném jelezni, hogy túl azon, hogy a közbeszerzési törvényt úgy módosítottuk az elmúlt másfél évben, hogy nemcsak a fogvatartottaknak, a börtönben dolgozóknak a termékeit részesíti előnyben, hanem a megváltozott munkaképességű, fogyatékoscégek termékeit is előnyben részesíti, ez igenis beindított egy olyan piaci lehetőséget, amellyel egyre több terméket tudnak eljuttatni a magyar piacokra is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet azt mondani, hogy nincs állás, nincs munkahely, de ne mondják azt, hogy az elmúlt hónapokban és elmúlt években nem történt ebben változás. Aki Hajdúnánásra elmegy, és megnézi, hogy hány embernek adtunk munkát egy hónappal ezelőtt, és hova fog fölfutni az a cég, az azt kell hogy mondja, hogy igenis történt változás. Aki Orosházára elment, és szerte az országban más-más kisebb településekre is elment, látja, hogy igenis megpróbáljuk visszahozni a könnyűipart, ami 1990 előtt a szocialisták bűne miatt elhagyta az országot. Ezt a könnyűipart igenis vissza kell hozni Magyarországra, amennyire lehetséges. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Meg is fogjuk tenni. Lehet ezen hőbörögni, de inkább örülnének annak, hogy több ezer ember kapott most munkát, tisztelt szocialista képviselő urak. Ne hőbörögjenek ennek, hanem inkább köszönjék meg annak a néhány tucat embernek, akik ezen küszködtek (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), miközben önök semmit nem csináltak a múltban, csak tönkretettek mindent.

A foglalkoztatással kapcsolatban az elkövetkezendő időben megint csak azoknak a képviselőknek szeretném jelezni, akik kérdezik, hogy hogyan akarjuk növelni, hogyan akarjuk a nyílt munkaerőpiacot támogatni, hogyan akarjuk a tranzitfoglalkoztatást támogatni. Három napja jelent meg egy olyan pályázat, aminek a lényege az, hogy megváltozott munkaképességű cégek közel 5 milliárd forintos európai uniós, Új Széchenyi-terves pályázaton indulhatnak el. Néhány hét múlva megint megjelenik egy olyan pályázat, ahol közel 4,7 milliárd forintért pályázhatnak azok a cégek, amelyek megváltozott munkaképességű és fogyatékos embereket foglalkoztatnak, amik magánvállalkozások. Jövő év elején megjelenik mind a Gazdasági Minisztériumnak, mind a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak az a pályázata, amely közel 20 milliárd forinttal segít pontosan ezeknek az embereknek, akiket itt szeretnénk segíteni és támogatni, a foglalkoztatása érdekében újabb pályázattal. Tehát, amikor önök azt mondják, hogy ez nem működik, akkor egy kicsit nézzenek már körül az elmúlt időszak tevékenységében, és nézzenek körül, hogy most mit változtatunk ezen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akkor, amikor a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt át fogjuk alakítani, és itt, ebben a törvényben lehetőséget adunk, hogy ne csak pénzben fizessék ki az önkormányzatok, hanem természetben is, ezzel is munkát teremtünk. Én kíváncsian vártam egyébként a jobbikos képviselők véleményét, amikor állandóan ütik az asztalt a természetbeni juttatások erősítése érdekében, hogy ezt föl fogják-e hozni témaként. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Behoztuk.) Tudják önök, mit hoztak föl, meg milyen módosítókat hoztak be? Tudják? Akkor is elvennék a gyerektől, vagyis a családtól a támogatást, az egész családtól, ha az egyik gyerek eléri az ötvenórás hiányzást. Normális önök szerint? (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Persze.)

Az ennél meglepőbb dolog egyébként az volt, amikor burkoltan erről és a kisebbségről elkezdtek beszélni. Az a kiskoalíció, ami önök között kialakult... - az itt ülő LMP-s képviselők nem zúdultak föl. (Vágó Gábor: Dehogynem!) Meg sem szólaltak, direkt figyeltük, képviselő úr. Meg sem szólaltak. (Közbeszólások az LMP padsoraiból.) Annyira jól érzik magukat egymással, most úgy kialakult ez a koalíció, meg se szólaltak. Nagyon érdekes volt figyelni az önök tevékenységét. (Lukács Zsolt: Legyetek megértők!) Ezt is lehet mondani, köszönöm szépen, ez igaz, lehetünk megértőek.

Ugyanez a természetbeni juttatásnál az ingyenes étkeztetés, amit megkapnak közel 600 ezer gyermek után a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők, itt is át fogjuk alakítani egyébként az étkeztetés rendszerét.

(7.50)

Pontosan azért, hogy a helyi termelést, a helyi termelőket erősítsük, a helyben vagy a környéken megtermelt árut szállíthassák be iskolákba a közétkeztetéshez. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek olyan konkrét lépések, amelyek igenis a foglalkoztatást segítik, igenis adott esetben a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítik.

Szeretném még tovább folytatni a sort, csak azért, hogy ne maradjanak tudatlanok teljes mértékben. Az autista ellátást is említették. Az autista farmok a jövő évben - szintén az Új Széchenyi-terven keresztül - közel 800 millió forintos olyan támogatást fognak kapni, aminek pontosan az a lényege, hogy a farmokon a foglalkoztatás minél inkább erősödjön, és a farmokhoz közvetlenül kapcsolódó falvak is bekapcsolódhassanak abba a termelésbe, amit ott elkezdhetnek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez nem volt a múltban. Én láttam például Gyöngyös mellett az autista farmon, hogy milyen megoldást szorgalmaztak a szocialisták, milyen bukás lett abból; hogy kellett nekünk átvenni egy állami cégen keresztül az ottani foglalkoztatást azért, hogy ne kerüljön utcára tizenöt autista ember és az őket gondozó és ápoló személyzet.

Folytathatnám a sort. Itt van a segítő vásár. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel várom önöket advent harmadik vasárnapján a Millenárison a segítő vásárra. Kíváncsi vagyok, hogy fognak-e vásárolni. Arra is kíváncsi vagyok, hogy észreveszik azt, hogy azok az emberek, akikről önök azt mondták, hogy nem foglalkoztathatóak, micsoda csodálatos termékeket, adott esetben világmárkát, adott esetben csúcsterméket tudnak előállítani. De ha önök azt a gondolatot erősítik, ami a múltban volt, hogy a fogyatékos embereket semmi másra nem foglalkoztatják és használják, mint gombokat válogatnak ide meg oda, akkor rombolják annak a tekintélyét, amit végre ezek a cégek elértek, végre sok tízezer munkaerővel elértünk és bemutattunk, hogy igenis ezek az emberek sok mindenre képesek és megbecsülésre érdemesek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Befejezésül azt kell mondanom, hogy az a változtatás, ami itt, ebben a törvényben történt és történni fog, az egyrészt igazságos, és sokkal világosabb szabályrendszer alakul ki, ami, azt hiszem, önöknek is az érdeke, az egész országnak is az érdeke. Lehet hogy valakik ebben nem érdekeltek, hiszen a múltban sokan szerettek zavarosban halászni, de azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy letisztuljon a rendszer, a másik oldalról pedig azok kapják az ellátást, azok juthassanak az ellátáshoz, akik valóban rászorultak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Visszatérve még egy mondat erejéig a benyújtott módosító indítványokra: a hosszú éjszaka - még egyszer mondom - lehetőséget biztosított arra számunkra és munkatársaimnak, hogy átnézzük, és remélem, hogy több olyan módosító indítvány is valamilyen formában elfogadásra kerül, amelyek megint csak a rászorultakat és a nehéz sorsú embereket segítik. De egy dolgot biztosan nem fogunk engedni, azt, hogy továbbra is a sumákolást, a feketemunkába való átmenetet támogassa bármilyen indítvány is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. A kiskoalícióhoz gratulálok önöknek. (Osztolykán Ágnes: Köszönjük szépen. - Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu