SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én még ezt a munkahelyteremtés-vonalat szeretném egy kicsit hangsúlyozni. Többen említették, hogy ez mennyire fontos lenne azon megváltozott munkaképességűek számára, akiket szeretnének úgymond visszavinni a munkaerőpiacra, és hogy ez mennyire nehéz lesz, tudván azt, hogy az országban mekkora a munkanélküliség. Bár elhangzottak pozitív példák, aminek nagyon örülök, de azt hiszem, hogy ez sajnos kevés lesz, tekintettel arra az elég jelentős létszámra, amivel önök most a törvényjavaslat okán foglalkozni szeretnének. Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy alapvetően sajnos jellemző az önök kormányára, hogy általában a gyenge érdekérvényesítő képességű társadalmi csoportokat - nem is tudom - teszik ki különböző megszorításoknak, a juttatásaik megnyirbálásának. Sajnos azt hiszem, ebben az esetben is ezt láthatjuk. Nem véletlenül olvashatjuk például a Mozgáskorlátozottak Egyesületének azt a véleményét, hogy nagyon jó volna az, ha azok, akik majd ezt a rehabilitációs ellátást kapják, és akik önök szerint majd foglalkoztathatóvá válnak, hogy ezt egy adott kereső tevékenység mellett is kaphatnák vagy legalább akkor, ha ez a keresőtevékenység meghaladja a 90 napot, mert önök ezt rögtön megszüntetnék akkor, ha bármiféle keresőtevékenységbe fog az illető. Vagy azt is lehetne, hogy esetleg megnézik, hogy összesen ez a rehabilitációs ellátás - ami nem egy nagy összeg, ez a bruttó 57 ezer forint - és az, amit adott esetben akár egy részmunkaidőért kap, meghaladja-e a minimálbért, vagy mennyivel több, mint a minimálbér, és csak abban az esetben nem folyósítanák neki a rehabilitációs ellátást, ha ez egy bizonyos összeget meghalad. Azt hiszem, így nem fogják ezeket az embereket arra ösztönözni, hogy valóban megpróbáljanak visszaintegrálódni a munkaerőpiacra.

Egyébként az államtitkár úr említette azt is a felszólalásában, hogy milyen furcsa, hogy vannak olyan megyék, ahol jóval többen vannak úgymond rokkantnyugdíjon megváltozott munkaképességűek. Ez részben annak is köszönhető, ami már szintén elhangzott egyébként itt a mai vita során, hogy tudjuk azt, hogy a rendszerváltás után mennyire sok embernek ez egyfajta menekülési útvonalat jelentett, és mennyire nem önként választották ezt az utat, hanem azok a társadalmi, gazdasági változások tulajdonképpen ebbe az irányba terelték őket, és tulajdonképpen egyfajta, az állam részéről részben szándékolt menekülési útvonal nyitása volt ez a részükre, merthogy nem tudtak nekik egyébként munkahelyet biztosítani.

Itt most felolvasnék röviden ebből a bizonyos 2007-es vitából, amelyből már Vágó Gábor is idézett, amit az önök képviselője, dr. Puskás Tivadar mondott el, de egyébként Heintz Tamás helyett az akkori egészségügyi bizottság kisebbségi véleményt. Miután elmondja azt, hogy ezért a helyzetért a nyolcvanas években kezdődő politika, illetve a kilencvenes évektől a foglalkoztatottak életkilátásait egy csapásra veszélyeztető vadkapitalizmus következményeként fellépő munkanélküliség jelentette, ezután azt is hozzáteszi, hogy teljesen természetes és jogos igény, hogy a rokkantakká válók rehabilitációja minél nagyobb számban megvalósuljon. Ez az előterjesztés ugyanakkor egy szót sem ejt azokról a százezrekről, akik kikerülnek a rokkantlét társadalmi átalakulás következtében rájuk erőltetett, majd megszokott, de kényelmetlen helyzetéből.

A kérdés egyszerre követelne szociális, munkaügyi és egészségügyi megoldási irányokat, de a törvényjavaslat nem rendelkezik ezzel a szemlélettel, így vélhetően újabb társadalmi feszültségeket fog gerjeszteni. Azt kell hogy mondjam, hogy sajnos az önök törvényjavaslatára is igaz, attól tartunk, hogy ez is újabb elszegényedési hullámot fog gerjeszteni, és még inkább a kétségbeesésbe és nagyon súlyos helyzetbe tudja sodorni ezeket a megváltozott munkaképességű embereket.

És akkor itt végezetül tényleg csak egy naiv, tehát most már tegnapi: a délmagyar.hu hírportál egyik cikkéből szeretnék felolvasni egy bekezdést, amely utal arra, hogy az, hogy ezeket az embereket visszavezessék a munkaerőpiacra, ez korántsem lesz olyan egyszerű, mint ahogy az az önök által elmondottakból kitűnne. Tehát Csongrád megyében közel 22 846 korhatár alatti rokkantnyugdíjast és 1549 rokkantsági járadékost tartanak nyilván. Havi 150 ezer forint feletti juttatásra 696-an számíthatnak, 2852 jogosult azonban havi 40 ezer forintnál kevesebbet kap. A legtöbben, 14 697-en az 50-70 ezer forint közötti sávban vannak. Ha az országos tendenciához hasonlóan mintegy harmadukat ellenőrzik, és közülük minden második visszakerül a munkaerőpiacra, legalább kétezer új álláskereső lesz Csongrád megyében. Jelenleg 166 állást találni az NFSZ honlapján. Ezek közül csupán 16 a részmunkaidős, ráadásul gazdaasszonynak vagy szarvasmarha-, ló-, sertés-, juhtartónak és tenyésztőnek vélhetően kevés rokkant lenne alkalmas. Csak két állás esetében jelölik, hogy legalább 40 százalékban megváltozott munkaképességűek jelentkezését várják, egy irodai takarítói, illetve egy egyszerű szolgáltatási és szállítási munkakörben.

Tehát én ajánlom azért önöknek, hogy nézzék meg ezeket a statisztikákat, nézzék meg, hogy milyen álláslehetőségek vannak az ország különböző területein, és ezek után gondolják végig, hogy akkor ez a fajta munkaerőpiacra visszavezetés, ez a fajta rehabilitációs ellátás, amit önök meg akarnak szüntetni, bármiféle keresőtevékenység folytatása során, ez hova fog vezetni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu