DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha minden igaz, én a Jobbik-frakció képviseletében a részünkről utolsó felszólalást tenném meg. A végén majd szeretném egy érdekes idézettel zárni, és remélem, hogy addig a figyelmet kicsit fel tudom csigázni.

Tulajdonképpen a törvényjavaslat két jól körülhatárolható részből áll, és az első résszel foglalkoztunk sokkal többet. Ebben sok közös álláspontunk van, most nem ismétlem meg még egyszer Zétényi Zsolt szempontrendszereit, amit én is osztok, ezt a bizonyos négyest - de bocsánat, mégiscsak megismétlem, csak azért, hogy a vita végén egyfajta summázat hatása legyen. Magyarul a felelősségre vonás, a kommunista bűnösök felelősségre vonása: az ezt szolgáló javaslat remek, egyetértünk vele, üdvözöljük.

A pártállami tisztséget betöltő személyek kizárása a közéletből. Ez nem történik meg még említés szintjén sem, tehát ez hiány. Erre vonatkozóan módosító javaslatot terjesztünk elő. Ennek támogatására kérjük önöket.

A harmadik a pártállami tisztséget betöltő személyek, a diktatúrát kiszolgáló személyek jövedelemcsökkentése, tehát a jövedelmük csökkentése. Erre vonatkozóan az első szakasz tartalmaz egy elvi felhatalmazást, de ezt kevésnek érezzük. Itt határidők pontosabb meghatározását kérjük, már csak azért is, mert már régóta, közel egy éve itt van a Ház előtt a Jobbik javaslata, és nem történt semmi, tehát van alapunk feltételezni azt, hogy ez a folyamat nem gyors, és nem fog semmi történni.

A negyedik a kárpótlás kérdése. Erre utalt Varga István a felszólalása elején, hogy ezt ő is egy kicsit fájlalja, hogy itt most lezáródik gyakorlatilag a kárpótlás, tehát újabb jogcímen kárpótlást nem lehet megállapítani, és nem látunk határidőt vagy elszántságot arra, hogy egyben egy garanciális rendelkezéssel előírja az Országgyűlés vagy ez a sarkalatos törvény azt, hogy az Országgyűlés mennyi időn belül alkossa meg a kárpótlás végleges lezárására vonatkozó javaslatot. Úgy gondoljuk, hogy ez szükséges volna, tehát mind a vagyoni, mind a személyi kárpótlás területén egy teljes körű újravizsgálat, és mondjuk, legalább egy éven belül ezt a javaslatcsomagot le kellene tenni a Ház elé. Itt konkrétan egy személyi kört kiemelnék, akikről gyakran elfeledkezünk, és ha belegondolunk, eléggé megdöbbentő, hogy a Felvidékről kitelepített magyar közösség tagjai, közel százezer ember számára megdöbbentő módon a magyar állam vállalta be a kártérítés fizetését az akkori Csehszlovák állammal kötött megállapodás alapján. Sajnálatos módon így van, mondjuk, azt fel lehetne vetni, hogy miért van így, mert a kollektív bűnösség jegyében a beneši dekrétumok alapján űzték ki magyarjainkat, és kicsit nevetséges, sőt nagyon is felháborító, hogy a magyar államnak kell ezért jótállnia, ráadásul úgy, hogy meg is tudta őrizni a jogrendjében Szlovákia ezeket a kollektív bűnösség elveit tartalmazó beneši dekrétumokat. Tehát ez súlyosan kifogásolható.

(1.30)

Ebben a körben csak megismételni tudom azt az üzenetét Novák Előd képviselőtársunknak - de azt hiszem, más is utalt erre a frakciónkból -, hogy nem lehet kettős mércével mérni, tehát ha a kárpótlás lezárásáról beszélünk és újabb jogcím megállapításának kizártságáról, akkor nem engedhető meg, hogy a jövőre szóló költségvetésben több különböző jogcímen igen jelentős összegek, többmilliárdos összegek legyenek előirányozva a zsidó honfitársaink részére. Én úgy gondolom, hogy ők is szenvedtek igen sokat, valóban, mi is szenvedtünk, magyarok, igen sokat, ne mérjünk különböző mércékkel, hanem az ország teherbíró képességére tekintettel legyenek ők is most önfeláldozóak, és járuljanak hozzá közös terheink viseléséhez. A magyar költségvetés pedig ne irányozzon elő jóvátételként közel kétmilliárd forintot egy már sokszorosan kifizetett tétel rendezésére.

Egy gondolatot még szeretnék felidézni. Kalmár Ferenc képviselőtársunk utalt rá, hogy az Európa Tanácsban is van egy jogalkotás vagy egy létező joganyag, egyezményi anyag a kommunista időszak, önkényuralmi rendszer bűneinek elítélésére vonatkozóan, és valóban van ilyen. Én ezt most nem ismertetném hosszan, mert valóban már a vita utolsó szakaszában vagyunk, meg későn is, illetve bizonyos szempontból korán, de az 1481/2006. Európa tanácsi parlamenti közgyűlési határozat a totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének fontosságáról szól.

Sok-sok pontban rögzíti, azt mondja, nem volt vita, nem volt valós feltárás a kommunista rendszerek bűneiről, volt egyfajta hamis kettős mérce. Mechanikusan, automatikusan a náci bűnöket mindig elítéltük - főleg a nürnbergi rezsimről beszéltem a vezérszónoki beszédemben -, tehát megvolt a náci rezsim Nürnbergje, ott már megvolt az igazságtétel; feloszlatták az NSDAP-t, elvették a vagyonát, a vezetőit kivégezték, és kiiktatták őket a közéletből. Ehhez képest a kettős mérce jegyében sajnos a kommunista totalitárius rendszer meghatározó szereplői, pártjai, utódpártjai pedig valóban sértetlenül működnek, még a javaslat helyes megfogalmazása szerint is törvénytelenül szerzett vagyonnal rendelkeznek, és olyan vezetőkkel rendelkeznek, akik kimutatható, bizonyítható módon sértették, veszélyeztették a magyar nemzet érdekeit, és rendkívül sok jogsértést okoztak.

Most akkor áttérnék arra a bizonyos második részére a törvényjavaslatnak, hiszen ha szerkezetileg nézzük, az első négy cikk szól erről a kérdéskörről, tulajdonképpen a kommunista rendszer bűneinek igazságtételéről, és a többi az 5. cikktől szól az egyéb kérdéskörökről. Az 5. cikkhez szeretném röviden, gondolatébresztőként elmondani azt, hogy ez a rendelkezés nekem, bevallom őszintén, nem nagyon tetszik. Én az alaptörvény vitájában is elmondtam már a legelső alkotmány-előkészítő bizottsági ülésen, hogy most egy kegyelmi állapot van, azzal, hogy alaptörvény-alkotásba kezd a Magyar Országgyűlés, lehetőség nyílik arra, és kell hogy nyíljon, hogy minden nemzetközi egyezményi kötelezettségünket felülvizsgáljuk. Én azt nagyon hiányolom, a mai napig is hiányolom, hogy ezt nem végeztük el.

Le kellett volna ülni nemzeti elkötelezettségű, felkészült nemzetközi jogászainkkal, tapasztalt politikusainkkal, és át kellett volna nézni a teljes nemzetközi szerződéses joganyagot, hogy mibe taszigálták bele az országot az elmúlt 21 évben, illetve az azt megelőző évtizedekben, többek között IMF-, Világbanktagság, ugye, '82-83 környékén Fekete János elvtársék. Utána aztán beletaszigáltak minket az Európai Unióba egy tisztességtelen és nem fair módon tartott népszavazással, ahol a csatlakozás előnyeiről beszéltek és a kimaradás hátrányairól, de a csatlakozás hátrányairól és a kimaradás előnyeiről semmilyen formában nem beszéltek; aki meg erről beszélt, azt rendőrségi úton állították elő és kobozták el a plakátot. Ennek szenvedő alanya volt Novák Előd képviselőtársam is, tehát ő, azt gondolom, teljesen jogosan mond kritikát az európai uniós csatlakozásról vagy tagságról. Nekem ez fáj az 5. cikkben, hogy egyszerűen zokszó nélkül minden nemzetközi egyezményre rábólintunk.

A következő rendelkezés, amelyről szeretnék szólni, a 19. cikk. Erről már Novák Előd képviselőtársam szólt, inkább csak utalásszerűen említem. Nekünk nagyon-nagyon nem tetszik az, hogy az újonnan felállított vagy az újraszabályozott Alkotmánybíróságnál nem lesz lehetőség folytatni a korábban már benyújtott utólagos normakontroll iránti indítványokat, amelyek a jelenleg még hatályos alkotmánybírósági törvény alapján készültek el, és bárki benyújthatta, akár magánszemély, akár civil szervezet, akár pedig politikai párt. Ezek a beadványok sajnálatos módon, az alkotmánybírósági törvény is így szól, illetve ezt szentesíti most ez a 19. cikk, automatikusan kukába kerülnek, december 31-ével bezúzásra kerülnek - közel ezerhatszáz ügyről van szó -, és alkotmányjogi panasz formájában lennének folytathatók, ha egyéni jogsérelem megállapítható. Ez mindenképpen veszteség, mindenképpen leszűkülés, mindenképpen fontos ügyek kerülnek zárójelbe sajnos. Ahogy szoktam mondani, a korábbi időszak, az általunk vagy önök által is elítélt zavaros időszak alkotmányellenességei átzsilipelődnek az új rendszerbe. Ez megengedhetetlen szerintem, és nem késő ezen változtatni.

A 22. cikkben egy új szabályozás, hogy a helyi önkormányzati képviselők következő megválasztására, 2014 októberét követő, következő ciklusbeli megválasztására öt év múlva kerül sor, egyidejűleg az európai parlamenti képviselők választásával. Én annyit tudok ezzel kapcsolatban mondani, hogy ez nem egy rossz szabály, hiszen nagyon egészségtelen volt az, hogy egy választási évben történt az országgyűlési és helyi önkormányzati választások megtartása. Mindig egyfajta ingajellege volt ennek a történetnek, vagy inkább a "győztes mindent visz" elve működött. Szerintem jobb, hogy ez egymástól távolabb kerül.

A 23. cikk még az utolsó gondolatok között. Az alaptörvény nem érinti az Országgyűlésnek, kormánynak a fegyveres erőkkel kapcsolatos döntéseit. Ez megint csak nem szimpatikus nekünk, hiszen országgyűlési döntések miatt vannak jelenleg katonáink idegen érdekek képviseletében Afganisztánban, Irakban, illetve sok más területen, ahol nyilván harci tapasztalatot szereznek, egyrészt, másrészt viszont magunkra húzzák a nemzetközi terrorizmus, vagy egyáltalán a terrorizmus bizonyos reális fenyegetéseit, ugyanakkor meg tényleg a nemzetvédelem potenciálját nem erősítik. Vissza kellene vonni erőinket Afganisztánból és Irakból, és nem szentesíteni ezeket a döntéseket, amelyekkel kiküldtük oda őket.

A 28. cikkről szeretnék még szólni, amely két rendelkezést tartalmaz. Itt van ez az Apáti István képviselőtársam által már jelzett, tulajdonképpen egy olyan rendelkezés, az (1) bekezdés, amely arról szól, hogy ha és amennyiben az Alkotmánybíróság vagy az Európai Unió bírósága megsemmisít egy olyan jogszabályt, amely közteher-viselési kötelezettséget írt elő, akkor ez gyakorlatilag automatikusan pótolható, pótlandó. Ez azért furcsa, mert ha egy alkotmányellenes vagy európai joggal ellenes közterhet kíván bevezetni a mindenkori kormányzat, akkor az a teher, amit kitaláltak, mindenképpen létre fog jönni, csak valamilyen más formában. Nem jó szerintem ez a megoldás. Megerősítem Apáti István kérését, ezt vegyük ki ebből a javaslatból, mert így biztos, hogy nem fogjuk tudni támogatni az egész csomagot.

Ennek a (2) bekezdése a kárpótlás kérdéséről szól. Én arra kérem az egyre lankadó figyelmű képviselőtársaimat itt a teremben, hogy ha lehet és van még energiájuk, olvassák el velem együtt ennek a bizonyos (2) bekezdésnek a második mondatát. Én ezt a mondatot most körülbelül huszadszor olvasom el, de nem tudom értelmezni. Itt valami nagyon súlyos fogalmi vagy nyelvi zavar van benne. Sejtem, hogy mire gondol, de egyszerűen nem tudom pontosan megragadni a tartalmát. Az első mondat tiszta, hogy új kárpótlási jogcím nem állapítható meg a '90-t megelőző jogsértettek számára. Viszont azt mondja, hogy "Ha az alaptörvény hatálybalépését követően egyedi jogalkalmazói döntés állapít meg pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító kárpótlási jogosultságot, tartalmában és elnevezésében is kizárólag és kifejezetten e kárpótlás teljesítéséhez kapcsolódó, közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani."

(1.40)

Nem tudom, de frissebb állapotban sem értettem, úgyhogy kérek majd valakit, szerintem Varga István képviselőtársam fog erre válaszolni, hogy mit kell érteni ez alatt. Mindenesetre én azt szeretném ez alatt érteni, vagy mindenképpen azért fogunk módosító javaslatot benyújtani, hogy ez a bizonyos kerettörvény, a kárpótláslezárással, kiteljesítéssel kapcsolatos kerettörvény szülessen végre már meg, és lehetőleg ez időbeli garanciával is történjen meg.

No, tehát itt akkor végére értem az általános és részletes áttekintésnek is. A végén igazából egyetlenegy beígért idézettel szeretnék zárni, ami a következőképpen szól, és természetesen már fel vagyok készülve arra, hogy egy újabb rágalomözön indul ellenem, hogy holokauszttagadó vagyok. Legutóbb már az ügyvédi kamarából történő eltávolításomat is követelte egy ügyvédkollégám, odáig süllyedt, de nem foglalkozom ezzel; sas nem kapkod legyek után, ahogy szokták mondani.

"A kommunista titkosrendőrség meg a náci titkosrendőrség között nem a brutalitás és kegyetlenség mértékében van különbség." - mondja egy egykori magyar ellenálló politikai fogoly. "A náci tömlöc kínzókamrája ugyanolyan volt, mint a kommunista tömlöcé. Máshol van a különbség. Ha a nácik tartóztatták le az embert mint politikai felforgatót, általában a tevékenységére, a barátaira, a terveire voltak kíváncsiak. A kommunisták nem bajlódtak ilyesmivel, ők már a letartóztatáskor tudták, hogy miféle vallomást fog aláírni az ember, de a fogoly nem."

Azt hiszem, hogy ez tökéletesen szimbolizálja azt a rendszert, amit szeretnénk végképp a történelem süllyesztőjébe eltakarítani. Ebben mi partnerek vagyunk, kérjük, hogy támogassák módosító javaslatainkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu