GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vágó képviselőtársam, ugye azzal a logikával meg egyetért és tudunk közös pályát futni a gondolkodásban, hogy az a jó, ha a munkavállalók és a munkaadók önmagukról is gondoskodnak, vagyis a munkaadók a munkavállalóikról. Ön is másfél százalékot fizet be, és mások is a saját megszerzett jövedelmük után azért, hogy ha ön személy szerint elveszíti a munkalehetőségét, akkor biztosított legyen, ha meg nem veszíti el, akkor más váljon szolidaritási alapon biztosítottá.

Csak azt akarom mondani, hogy ezeknek a befizetéseknek a nagyságrendje a tavalyi esztendőben mintegy 180 milliárd forint volt. Ebből a szolidaritás elve alapján felhasználásra került mintegy 135 milliárd forint, 45 milliárd forint pedig elment a büdzsé más irányába, miközben egy olyan változtatási rendszert vezetett be ez a kormány nem is oly régen, hogy a kilenc hónapos maximális futamidejű munkanélküli-ellátást három hónapra zsugorította. Magyarul, ha a 135 milliárd egyharmadát vesszük, jövőre majd ki fog fizetni 40-45 milliárdot a beszedett 180 milliárddal szemben, mert ott viszont egy petákkal nem csökkentette a befizetendő járulékok mértékét. Ez nincs rendben! Talán ebben közös pályát lehet futni, mert akkor azoknak a megmaradt pénzeknek, ha nem a szolidaritás elve alapján történő biztosítási jellegű pénzkifizetésként jelenik meg, akkor a munkaerőpiachoz illesztetten akár a megváltozott munkaképességűek, akár a rokkantellátáshoz illesztett források kiegészítését kellene szolgálni, és nem a kormány elhibázott döntéseinek a fedezetéül kellene pénzügyi forrásként rendelkezésre állni. Ebben talán egyet tudunk érteni, és ha igen, akkor egy lépéssel előbbre vagyunk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu