GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbb kicsúsztam az időből, és nem tudtam azt a gondolatot befejezni, amibe belekezdtem.

Tehát a természetbeni juttatás kérdésköre. Most az ajánlási számot ne kérje tőlem elnök úr, de a 60-80 között... (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) Igen? Akkor a 160-180 között. Mondok egy példát, hogy világos és érthető legyen. Tehát a dolog lényege, hogy körülbelül 15 évvel ezelőtt közfoglalkoztatás keretei között - ez egy kistelepülés Észak-, Északkelet-Magyarországon, amiről beszélek -, ha jól emlékszem, 106 hektáron erdő telepítése zajlott. Úgy mondom, ahogy történt. 30-35 cigány ember telepítette ezt az erdőt. Az első pillanatokban viszonylag nehéz volt a történet, de utána, amikor az erdő telepítése már folyamatos volt, a csemeték elhelyezése folyamatában ment, akkor már azt is lehetett mondani, hogy munkaélményt is jelentett az emberek számára.

Az erdő nyár, nyír többségében. Ma már áll, ma már egy részüket kivágják, nem úgy, ahogy önök gondolják, hogy derékban, nem, kitermelik. Ebből az önkormányzatnak bevétele van, infrastrukturális fejlesztéseket csinál saját bevételből. Menet közben a száradékot az emberek elvihették, akik ezt az erdőt telepítették. Ez az a természetbeni juttatás egyébként, ami más úton keresztül, nem azon az úton most, amiről beszélünk, de megérintette az embereket.

Magyarul, azt akarom mondani, hogy igenis van létjogosultsága az ilyen vagy más formában történő természetbeni juttatásoknak, mert ezek nyilván célt érnek, és talán sokkal inkább célt érhetnek, mint adott esetben, ha csak és más formában jutnak hozzá az emberek a forrásokhoz.

Az utolsó félmondat pedig az, hogy nem kétséges: segély helyett a munka, ez az elsődleges.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu