BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Engedje meg, Kucsák képviselő úr, hogy azt mondjam, hogy ezt a vitánkat tekintsük lezártnak, egyrészt azért, mert önök időkeretbe szorították a mai tárgyalást, a másik az, hogy ha megnézi egyébként, hogy a bizottságban hogyan szavaztak a jobbikos képviselők, teljesen összhangban szavaztak azzal, ahogyan Dúró Dóra képviselő asszony beszélt.

A másik az, hogy ön nyilván azt mondja, hogy mi nem tanulmányoztuk, mi meg úgy érezzük, hogy nem sikerült megértetni e téren a nyelvvizsga kapcsán a szándékunkat.

Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy nem lehet azt mondani, hogy itt egy obstrukciós vita zajlik, és mégsem tudok hozzászólni, nincs idő olyan javaslatokhoz, amit például a Fidesz terjesztett be abban a témakörben, amivel a beterjesztőt szegregációval vádolják, holott nyilvánvalóan azok a lehetőségek, amelyeket ők megszabtak, éppen hogy nem a szegregációt, hanem egy pozitív diszkriminációval azt segítik elő, hogy minél hamarabb valóban integrálódni tudjanak, és ebben a kérdésben nyilván a szavazatunkkal tudunk majd hozzájárulni ahhoz, hogy jelezzük, hogy a Fidesz-frakció módosítójával vagy az előterjesztővel értünk egyet.

Nekem annyi időm maradt, hogy a saját magunk módosítóihoz szóljak, néhányról, egy elfogadottról, amely a 32. ajánlási számot viseli. Úgy néz ki, mintha egy nyelvtani módosítást fogadott volna el az előterjesztő, illetve a többség, mely szerint a felsőoktatási intézménynek rendelkeznie kell állandó székhellyel, továbbá állandó - és így szerepel - "kutatói, oktatói karral". Úgy gondolom, hogy ennek a megcserélése, hogy első helyen az oktatói kar álljon mint követelmény és utána a kutatói, azért mégiscsak ki kell fejezze azt, hogy miközben a kutatási, tudományos tevékenység elválaszthatatlanul jelen kell hogy legyen egy felsőoktatási intézményben, az első helyen mégis az oktatási tevékenységet és az oktatói kart kell megjelölni, és örülök, hogy ezt elfogadták és támogatták.

Én elmondtam azt is, hogy az egyes oktatási, oktatói fokozatok tekintetében a feltételeknél bizonyos szempontból érthető módon az objektíven kipipálható tudományos fokozat, PhD elkezdése, befejezése áll, de nem kap eléggé hangsúlyt az, hogy egy oktatói előremenetelnél az az oktatói, előadói teljesítmény is meghatározó kell hogy legyen, amiért többek között a hallgatók általi felmérések vannak, és erre mondta az államtitkár asszony, hogy hát végül is a habilitáció azt fejezi ki, mint egy intézményi értékelése az előadói tevékenységnek. Hát igen, ott van a habilitáció az egyetemi tanárnál, de én ezt fontos követelménynek tartom akkor is, ha valakiből, mondjuk, adjunktusból docens lesz, tehát legalább elvi szinten az oktatói tevékenység elsődlegességét ez tartalmazza.

A felsorolásnál az szerepel az oktatói besorolásoknál, hogy tanársegéd, adjunktus, majd főiskolai, illetve egyetemi docens, főiskolai, illetve egyetemi tanár. Én kiegészítettem a tanársegédet és az adjunktust is a javaslatomban főiskolaival, illetve egyetemivel. Nem azért, hogy a cím világos legyen, hogy főiskolai-e, hanem hogy később a követelményekben úgy jelenik meg egységesen, hogy tanársegéd az lehet, vagy intézmény azt vehet fel tanársegédnek, aki a tudományos fokozatát megkezdte. Tehát azt mondani a mai magyar helyzetben, a mai magyar javadalmazási helyzetben, hogy egy főiskolán valaki akkor kezdheti meg a tanársegédi munkáját, ha már egyidejűleg a doktoriját is elfogadták, elkezdte, ez van benne, ez egy olyan követelmény, hogy ennek érdekében vettem én külön, hogy van főiskolai, illetve egyetemi tanársegéd, és ennek megfelelően a tudományos fokozat megszerzésének megkezdését az egyetemi tanársegédnél írnám elő, mert még egyszer mondom, nem a mai világban él az, aki úgy gondolja, hogy egy főiskolai tanársegédi helyre pályázva azok közül tud válogatni egy intézmény, akik már mind a tudományos fokozat megszerzését elkezdték. Egyelőre úgy látom, hogy ezt sajnos nem támogatták.

A következő javaslatom a 200. ajánlási számot viseli, ez a tanári munkakörben foglalkoztatottak heti óraszámára vonatkozik. Világos, hogy akik bizonyos tudományos teljesítményt nem teljesítenek, átkerülnek az oktatói besorolásból tanáriba. Ez érthető; egyébként zárójelben hadd mondjam meg, örülök, hogy az előterjesztő is megerősítette azokat a normatívákat, amelyek tíz évvel ezelőtt nem voltak, hogy igenis egységesen a bizonyos kötelező oktatói óraszámokat meghatározták. Nincs olyan, hogy az egyik intézményben egy docens 15 órát tart hetente, egy másikban egy adjunktus 4-et, amire régebben számos példa volt; az előző törvényben meglévőt így normatívabban még jobban megerősítve, egyetértek.

Én csak azt mondom, hogy a tanári munkakörben foglalkoztatottak esetében gyakorlatilag az derülne ki, hogy ez 23 óra is lehet hetente az átlaghoz képest eltolva. Azért a tanári munkakör is egy felsőoktatási intézményben azt jelentené, hogy a 23 óra több, mint a jelenlegi középiskolai, tehát ezt módosítottam úgy, hogy 18 plusz-mínusz kettőre, hogy a két féléves átlag ebben a munkakörben is a 18, ami eredetileg volt, az megmaradjon.

De volt egy javaslatom, amely az egyes tantárgyak vizsgaidőpontjainak a meghatározásában való részvételt hallgatói önkormányzati joggá tette. Lehet, hogy ez nem illik törvénybe, de igenis akkor egy rendeletben kellene szabályozni, mert nem minden intézmény biztosítja a hallgatóknak azt a lehetőségét, hogy egyeztessenek, és olyan lehetetlen vizsgaidőpont-rendszert állítanak össze adott esetben a tanárok, hogy nem tudják teljesíteni, tehát ebben valamilyen szinten legyen beleszólás.

Végül egy nagyon fontos kérdés, amit kapcsolódó módosítóként adtam be, amely az egyetemi feltételre vonatkozik. Az egyetemmé válásnál egy ellentmondás van, mert az indoklásban azt mondja, hogy egyetem az lehet többek között, amely több képzési területen folytatott mester-, doktorandusz-, doktori képzést, ezt mondja az indoklás, a törvényben pedig az szerepel, hogy két képzési területen jogosult mesterképzésre, valamint legalább két tudományterületen. Tehát óriási különbség, hogy tudományterületen írja elő az egyetemnek a doktori képzést és doktori iskolát, miközben a mesterképzésnél adott esetben feltétel, hogy két képzési területen történjen meg. Tehát itt egy ellentmondás van, amely a jogalkotói szándék szerint úgy tűnik, az indoklásban van, magában a törvényben pedig az a feltétel szerepel, hogy két tudományterületen. A mesterképzésből lehet továbblépni nyilvánvalóan egy tudományos fokozat megszerzésére, doktori iskolába, és ebben az esetben, amikor a két képzési terület mesterképzése van előírva, és ehhez képest nem azt mondja, hogy két képzési területen a doktori iskola, hanem ezt kitágítja a tudományterületre is. Nyilván aki a terminológiát ismeri, tudja, az látja, hogy ez egy rendkívül erőteljes követelmény ahhoz képest, amit mi javaslunk, nevezetesen, hogy ahogy az indoklásban szerepel ez a feltétel, a doktori képzés, a doktori fokozat odaítélésére két képzési területen legyen jogosult.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu